Második után az utolsó

Nem vagyok egy oszlopos tagja a csapatnak, ezért valószínűleg senkit sem fog különösebben zavarni, hogy ez itt az utolsó bejegyzésem. Afféle jelképes elköszönés. Itt kezdtem el blogolni, és azóta sem írtam máshol. A G365-ben láttam valamit, ami megfogott. Leírni nem tudom mi az, de más magazinoknál nem találtam meg annyit tudok. Lehetnek aktívabbak, lehet jópofa gamerkockák rovatuk, vagy bármi, nem volt érdekes egyik sem. Részben talán ti, a közösség hatottatok rám, legalábbis a nem-köcsög fele (nem rád utalok renz). Ezért köszönet.

Az engem érdeklő hírek mellett, elolvasom az odatartozó hozzászólásokat is, mert érdekel a véleményetek, és mindig lehet egy jót derülni némelyiken.

Látható jelét ritkán adom, de mindig itt vagyok.

A rajzaimat pedig nem azért osztom meg, mert azt várom, hogy szénné dicsérjétek, vagy fikázzátok. Egyszerűen megosztom veletek. Ez egy kevés belőlem. Még ha sablonos frizurája is van a karakternek. Ha nem érkezik hozzászólás, az sem izgat. Tudom, hogy, a blogjárók úgyis megnézik, ez az ami számít.

Ámde a hírek mellet azért járok ide, hogy jól érezzem magam. Nem azért, hogy rossz szájízzel távozzak az oldalról, még minimális értelemben sem. És ez azt hiszem érthető. Ebből nem kérek. Jutott belőle elég, ha nem is hiszitek egy 23 éves kölyöktől. Ez másodszor fordult itt elő, éppen ezért utoljára. Kongott a vészharang. Lehet hogy egy kicsit túlreagálom. Igen, lehet. Lehet hogy, mert épp egy nehezebb időszakban vagyok,és ebből kifolyólag extra rosszul esett, egy amúgy nem is nagy jelentőségű fordulat arról a rajzról, amibe naponta gyakran 8-12 órára is beletemetkeztem. Esetleg hogy a saját blogomban kell magyarázkodnom. Talán öt hónapja egyszerűen lepattant volna rólam az ügy, tovább görgetek, de most más a helyzet. Ezért hirtelen felindulásból írom meg ezt a bejegyzést. És persze később megbánom, de addigra már valószínűleg égni fog a pofám, így ebből nincs visszaút, ha akarnám se.

Végül tisztába téve a dolgokat: Senkivel nincs harag (na most utalok renz). Semmilyen gyűlölet vagy rossz érzés nincs bennem. Nem okolok senkit, semmiért. Legfeljebb magamat, amiért ilyen mimózalelkű lettem/vagyok. Ez nem éppen előnyös tulajdonság srácok számára, annyi szent.

Amit teszek szimplán önvédelemből teszem. Néha, megelőzve, hogy boruljon a lelki békém felszívom magam, mint egy fecskendős véna. Ez most annak az esete. A hírekről ezentúl is itt szeretek majd értesülni, a véleményetek továbbra is érdekel majd a hozzászólásokban, de ha eddig aktív felhasználónak számítottam, akkor most én leszek az antihozzászóló, és az antiblogger megtestesült példája... Mostantól számítva.