Nedves gamer álmok

Vampire the Masquerade: Bloodlines - remake/ egy új Vampire the Masquerade játék

Valószínűleg nem sokan emlékeznek mára a megboldogult Troika Games 2004-es akció-szerepjátékára, a VtM: Bloodlines-ra, pedig a mai napig kimeríti a „csiszolatlan gyémánt” kifejezés fogalmát. A játék egy erősen hátborzongató és nyomasztó, realisztikus, ám egyben mitikus atmoszférával megáldott (címéből erősen sejthető módon) vámpír sztorit tárt elénk, real time harcrendszerrel és meglepően összetett (kaszttól függően), sok-sok lehetőséget kínáló párbeszédekkel, ráadásul az egészet, az akkori csúcsengine, a Source motor hajtotta.

Ha ennyire szép és jó minden, akkor mitől is „csiszolatlan gyémánt”, ugye?

Ha hihetünk a fejlesztők magyarázatainak, a Troika, sajnálatos módon a Valve-től, nem a kész Source engine-t kapta meg, hanem annak csupán egy még erősen hibás, béta verzióját, amitől a fejlesztés több akadályba is ütközött, és minden simítás ellenére is, de egy velejéig bugos játék lett a végeredmény. A játék a megjelenést követően, konkrétan annyira hibás volt, hogy a játékosok csaknem 3/4-e (!) végig sem tudta játszani, ugyanis egy ponton mindig kifagyott a ge*ibe. Igaz, hogy a foltozások folyamatos érkezésének hála a kritikus hibák zöme eltűnt, de ettől függetlenül rengeteg más megmaradt, nem beszélve a koncepciós hiányosságokról, vagy kevéssé jól sikerült játékmenetet érintő dolgokról.

Viszont, ha ezen túllendült az ember, egy rendkívül egyedi és jó játékot kapott… de sajnos a hibái miatt birkatürelem és megértés kellett hozzá, ami nem csoda, ha sok emberből hiányzott, hisz az ember nem szereti a pénzét technikai romhalmazokra elherdálni… kivéve, ha Assassin's Creed-nek hívják.

*Egy erősen átdolgozott, konkrétan újraalkotott remake-nek nagyon tudnék örülni, bár ennyi erővel, gyakorlatilag egy új epizód is érkezhetne belőle, vagy egy reboot (de a Bloodline, jelenkori világát alapul véve). Megannyi sikeres Kickstarter kampány után én még reménykedem valahol a dologban, de sajnos az esély rá, minden bizonnyal olyan alacsony, minthogy jelen pillanatban belibbenjen az ajtómon Jessica Alba és leszpjon. Kár. De a VtM:B-ért is.**

Half-Life 1-2 PS4-XO remake

Ha már Source engine, ha már remake, mi a legjobb, amit ezen párosításból kilehet hozni? Naná, hogy egy Half-Life duplapakk! Ami igazából már létezik… PC-re. Ugyanis elérhető rá az első rész Source remake-je, ami ténylegesen egy remake, nem csupán egy grafikailag erősen felturbózott reskinelés. A második részből pedig a 10. évfordulóra érkezett egy szexi grafikai tuning. Szóval kérdem én: mi, konzolosok, mé' nem kapunk ebből semmit?

Ráadásul remekül megágyazhatna a 3. résznek, ami egy évre rá jöhetne is, szintén mindenre. Ok, tudom… túl vad az álmodozás…

Max Payne 1-2 remake/reboot

Még utoljára a remake-ek világában maradva, örülnék továbbá egy másik kedvenc szériám felmelegítésének is. A MP1 és 2 számomra rendkívül meghatározó játékok, hisz mind stílusban, tálalásban, mind játékmenetben, annyira telibe találták a kis szívemet, hogy utólag megszámolni sem tudom már, hogy hányszor játszottam végig őket.

Sajnos a harmadik azonban hatalmas csalódás volt. Hiába próbált meg mindent beleadni a Rockstar. Nem. Nem működött a Max Payne Brazíliában. Igen, túl sok volt Max nyüglődése, a terebélyes játékidőt 5 percenként megszakító „maximális fájdalom” narrálások a végére ROHADTUL FÁRASZTÓAK VOLTAK! Nem, a történetet hiába próbálták meg filmesre, realisztikusra venni, nem volt hiteles. És igen, a végére - minden kreativitást nélkülözően - odahányt több száz ellenfél, feleslegesen elnyújtottá és frusztrálóvá tette a befejezést.

Ám, azt meg kell hagyni, hogy a lövöldözést, a trilógiává bővítő epizód is remekül hozta és a grafika/fizika páros is pazar volt. Szóval, ha a technikai oldalról ezt, tartalmilag pedig az előző két részt hozná egy dupla remake, azt nagyon tudnám díjazni, bár egy rebootot is eltudnék viselni. DE CSAK NEW YORKBAN, BALLONKABÁTBAN, ÉS ESŐBEN!!!

Metal Gear Ac!d 3 - Vitára(!)

Bár a Phantom Paint még nagyon várom, összességében hiába a kedvenc frencsájzom, a 4. rész végére irgalmatlanul megcsömörlöttem az MGS univerzumtól. A harmadik epizódig remekül adagolták és építették fel a karaktereket és a hátteret, ám a 4. rész „mindent bele oszt jó lesz” koncepciója és megvalósítása igencsak csalódást keltő záróakkordként él a fejemben. Emiatt a kánon történetét remélem, hogy a PP után valóban nyugalmazzák és helyette legfeljebb csak spinoff-okban fog továbbélni a legenda.

Példának okáért, itt van rögtön egy remek kézikonzolos mellékág, ami nem csak, hogy definitív példája annak, hogy mi is, ami ide és nem asztali konzolra való, hanem alapjáraton IRTÓRA SZÓRAKOZTATÓ! Az Ac!d2 máig az egyik kedvenc PSP-s címem, és a stáblista óta várok egy esetleges folytatásra, amihez tulajdonképpen kétlem, hogy bármi ne lenne adott… legfeljebb csak a Vita erősen visszafogott sikere.

Egy biztos. Egy harmadik Ac!d játékért, még gépet is hajlandó lennék vásárolni.

Devil May Cry 5: Nero

A mai napig fenntartom, hogy a negyedik rész a sorozat egyik legjobbja, Dante ellenére, Nero miatt. Hiába az egyik kedvenc főszereplőm a vörös köpenyes démonvadász, sajnos a 4. részbe teljesen feleslegesen erőszakolták bele, játékmenet szempontjából egyértelműen minden Neróra volt szabva. Minden összecsapás sokkal kifinomultabb és csiszoltabb volt az újonc hőssel, ráadásul a története is szerethetően gagyi, mondhatni bájosan aranyos volt a romantikus szállal. Dante pedig sajnos mindent átörökölt a 3. részből, kezdve a poénjaitól, a mozgáskultúrájáig. Hm, mondjuk a Dante ökörségek és lazaság nekem tetszettek, csak amíg a 3. részben mutatkozott némi jellemfejlődés és komolyság/dráma is, ha a helyzet úgy hozta, addig a 4. részben Dante mint valami comic relief showman képviseltette csupán magát, aki bár hozzátett valamit az egészhez, de az érdemi részét azért átengedte Neronak. Arról nem is beszélve, hogy bár voltak új trükkjei, javarészt a korábbiakból építkezett… és a backtrack is hozzáköthető…

Egy Nero eredettörténetét feldolgozó résznek (hisz erről semmit sem tudtunk meg), vagy akár egy folytatásnak is nagyon örülnék, csak két dolgot kérnék.

1: Nero legyen a főszereplője, Dante immáron tényleg csak néhány videóban ugorjon be viccelődni, vagy csillogtatni coolságát. Feltétlenül a világ megmentése sem lenne olyan fontos, annyi más klisé létezik még a Földön.

2: Ne nyugati stúdió készítse! Ok, játékmenetben nem volt rossz a DmC, de egyébként minden másban elvesztette báját. Ha a Capcom nem is akar már dolgozni rajta, még mindig ott van a sorozat apukájának cége, a Platinum Games, ami minden bizonnyal könnyedén új életet tudna lehelni a szériába. Hajrá!

The Nazi Game

Emlékeztek még a kétezres évek elejétől tomboló második világháborús játékos őrületre? Kb. az volt az, az akkori játékiparnak, mint a jelenleginek a zombik. Szinte hétről-hétre érték egymást a különböző megjelenések, és gyilkolhattunk FPS, TPS, RTS, RPG, meg a f*sz tudja még milyen különböző műfajokban nácikat, múltban, jelenben, jövőben, igényesebb és kevéssé igényes kiadásban.

Azonban szomorú a számomra, hogy a bátorságot még senkit sem vette arra, hogy a 60 millió virtuálisan legyilkolt náci után, végre valaki bemutassa a háború másik orcáját is. Hisz mindenkiből háborús bűnös lesz, aki nem a győztes oldalon áll, ám ez nem feltétlen jelenti azt, hogy eredendően rosszabbak ott az emberek. Megannyi videojátékban átélt dicső, pátoszi amerikai győzelem után, hol van egy nyomasztó, érett háborús mese a vesztes oldalról? Ráadásul játékmenet szempontjából is aranybánya!

Képzeljetek el egy csapatalapú, taktikai FPS-t, amiben nem szimplán egy névtelen, rangtalan (de egyébként minden zűrös helyzetet egyszemélyben megoldó) közkatonát alakítanánk, hanem egy igazi SS-Totenkopfverbände nagykutyát. Egy táborvezetőt. Ez lenne a központunk, ahonnan indíthatjuk misszióink és ahová gyűjthetjük a misszióink során fellelt kincseket (akár, szó szerinti műemlékeket), felszerelést (töltény, benzin), önkénteseket (besorozható Waffen SS tagokat) és zsidókat (munkásokat).

Természetesen megspékelve döntéshozási lehetőségekkel és egy kis Minecraft-tel! A nyersanyagokat, önkénteseket, és zsidókat felhasználva mi tervezhetjük meg a tábort - értelemszerűen több fogolynál és egy minél biztonságosabb táborhoz, annál több nyersanyag és őr kell -, amire ha nem figyelünk kellőképpen, akár passzív-aktív lázadások is kitörhetnek (és a zsidók abba is hagyhatják a munkát), vagy akár el is szökhetnek. És itt jön képbe, a másik fontos tényező. A „morál méter”. Ha a tábort hanyagul vezetjük, az őreink és katonáink a missziók során sokkal kevesebb parancsot teljesítenek nekünk (Binary Domain), valamint kisebb eséllyel tudunk a küldetések alatt önkénteseket toborozni (minél magasabb a morálunk, annál jobb képességű embereket toborozhatunk a WSS-be) a fellelt nem zsidó civilekből.

A tábor működéséhez viszont nem elég a morál fenntartása és a nyersanyag gyűjtése, szükség van hozzá élelemre is. A zsidók és nácik közös élelmen osztoznának. Ha sok étel jut a zsidóknak, aktívabban folyik a termelés és a központból kitüntetéseket kapunk, amikkel új fegyvereket, a táborhoz szükséges biztonságtechnikai és egyéb eszközöket (pl.: kutyát, aki jelez, ha valaki szökni próbál) és ruhákat nyithatunk meg. Ha az őrök jutnak sok élelemhez, akkor megnövekszik a maximális hp-jük, ami hasznos a küldetések alatt, valamint többet képesek járőrözni és egyéni küldetésekre menni (Assassin's Creed, Peace Walker). Viszont az étel limitált, igaz, ügyesen játszva juthatunk extra adagokhoz, de szükséges a beosztás. Ha a zsidók kapnak többet, csökken a morál, nő a termelés, ha a nácik, csökken a termelés, nő a morál - leegyszerűsítve. Ha pedig hadtáp adagunk drasztikusan lecsökken, választanunk kell, hogy zsidókat lövünk agyon, vagy katonákat száműzünk a táborból. Előbbi munkaerő veszteséget, gyengébb termelést (de morál növekedést), utóbbi katonai veszteséget (és morál csökkentést okoz).

A játékban pedig „epic”-ebbnél epic-ebb finálékat is átélhetnénk. Például láthatnánk a szovjet „felszabadítással” a táborunk bukását, valamint átélhetnénk a kitörés rémségeit is, ahol fegyvertelenül kellene a hegyek közt menekülnünk a vörös hadsereg elől, mígnem a legvégén mindenképp elkapnának minket és a nünbergi bíróságra kerülnénk, ahol attól függően kapnánk a két befejezés egyikét (Börtön=jó- ha etettük és nem öltük halomra a munkásaink. Kivégzés=rossz- ha éheztettük és gyilkoltuk őket), hogy a játék során hogyan bántunk a tábor zsidóival.

A játék címénél pedig mi lehetne hangzatosabb, mint ez: Arbeit macht frei ?

És te mit kérnél a videojátékos dzsinttől, ha módjában állna teljesíteni egy vad kívánságod?

*Utóirat:

Háromezer…

…valamennyi.

Most tűnt csak fel, hogy a napszámlálóm már átfordult egy meghökkentően magas és kerek számon. Ma 3000 (és pár) napja, hogy bepötyögtem tini ujjaimmal az adataimat a Gamer365 - azóta is stagnáló külcsínnel megáldott (bár én azon kevesek közé tartozom, akik NEM várják azt a modern köntöst) - oldalán. Azóta elég sok minden történt itt, klassz kis hobbyvá vált az idelátogatás, valamint nem ritkán kötöttem remek üzleteket ééééééééssss… segített egy-két felszínes, iskolai szociológiai és hálózatkutatásban is.

(Először is elnézést mind a Gamer365 szerkesztőitől, mind néhány regisztrált tagjától. Az egyik vizsgálatomnál, amiben az online közösségi életet és csoportok kialakulását próbáltam górcső alá venni, LEHET, hogy némi indulat elszabadult itt-ott-amott az oldalon. Hozzátenném, hogy külön ügyeltem rá, hogy szándékosan provokáló ne legyen semmi, a furcsaságokra való reakciókat pedig direkt csakis a blogomban teszteltem. Egyes emberek szélsőséges reakció igazából maguknak köszönhető, ám alapvető kutatói szabály [kivéve laboratóriumi körülmények esetében], hogy az inkognitót a végletekig fenn kell tartani, különben az eredmények végképp nem lesznek relevánsak.)

Pontos eredményekre már nem emlékszem, sajnos a kutatások nagy része a költözések és újratelepítések során elvesztek, de arra emlékszem, hogy egyébként a szerkesztők a rendet, a magyarországi átlagnál magasabb lefedettséggel és gyorsabban stabilizálták, de ennek ellenére sem került az oldal neve (de még a nicknevek sem) sehol nyilvánosságra. Bocsi, utólag a kellemetlenségekért, kellemes fövést az elkövetkezendő napokban! *