A 22-es csapdájában viszont viszonylag ritkán fordul elő nagyobb költségvetésű megjelenés, hiszen egyetlen kiadó sem akar több pénzt egy játékba fektetni, mint amennyi profitot a meglehetősen szűk felvevőpiac kitermelni képes. Amíg nem lesz több tízmilliós bázisa az eszköznek, addig nem engedhetem meg magamnak azt a luxust én sem, hogy PlayStation VR2 platformon figyelmen kívül hagyom az indie-kínálatot, négy hónappal a megjelenés után már több mint 60 ilyen cím verseng a játékosok kegyeiért, engem ezúttal a Red Matter 2-nek sikerült elcsábítania. De miért is nem szeretem az indie VR játékokat? A helyzet azért nem ilyen egyszerű, még mielőtt valaki nekem támadna elmondanám, hogy számos csodálatos, független stúdiótól származó PSVR játékhoz volt szerencsém az elmúlt évek során: Wanderer, Ghost Giant, Sairento, Moss, Creed, Sniper Elite VR, Superhot VR, és sorolhatnám még. A másik oldalról közelítve viszont jópár borzalmas kódhalmaz is belém akadt sajnos, csalódások egész sorát átélve azt a következtetést voltam kénytelen levonni, hogy nagyon óvatosan kell bánni az indie VR szcénával. Miért is? Egy hagyományos indie VR fejlesztés alacsony költségvetéssel készül.

Zúg a Volgrávia

Ennek az első áldozata a történet, a fejlesztők általában beérik egy közös esti pizzázás során összedobott valamivel, bár sok esetben még ennyit sem fáradoznak, a játékosok érjék be magával a "nagy ötlettel", azaz menekülés, lövöldözés vagy tárgyhasználat a virtuális térben, mindenféle "felesleges" körítés nélkül. A Red Matter 2 fejlesztői nem tették zárójelbe a történetmesélést és egy sci-fi rajongók számára meglehetősen izgalmas sztorival álltak elő. A retrofuturisztikus alternatív valóságban a Szovjetunióra erősen hajazó Volgravia egyik különleges ügynökének, Sasha Rissnek a bőrébe bújhatunk, ki kell vizsgálnunk az újonnan felfedezett titokzatos anyag, a "Red Matter" eredetét, fel kell tárnunk egy kutatólaborban bekövetkezett baleset okait, valamint segítenünk kell egy bajba jutott űrhajós elvtársunkon is. A 6-8 órás kalandot teljes egészében magányosan kell átélnünk, de remekül oldották meg az NPC-k hiányát a rádión kommunikáló hölgy, Beta karakterével, aki nem csak újabb és újabb információmorzsákkal segíti a sztori tovább gördülését, de egy kis izgalommal, egyfajta érzelmi töltettel is képes megfűszerezni azt.

Grafikalinka

A második áldozat a grafika, a prezentáció színvonala. Nos, ezen a téren nem hogy szégyenkezni valója nincs a Vertical Robot szakembereinek, de egyenesen új magasságokba emelték a VR2-vel elérhető minőséget. A Red Matter 2 azon ritka VR játékok egyike, amely natív 120 képkocka/másodperc sebességgel fut - reprojekció nélkül - egy PlayStation 5 konzolon, ez még egy nagyon izmos PC-t is simán megfektetne a játékban látott tűéles 4K textúrák használatával persze, de a fejlesztők olyan mesterien használják a foveated renderinget, hogy tükörsimán fut a játék, egyetlen akadást sem észleltem a végigjátszás során, annak ellenére, hogy a leggyorsabb folyamatos mozgást és haladást állítottam be blinderek nélkül. Az igazsághoz tartozik, hogy a Red Matter 2 közel sem jelenít meg annyi tereptárgyat, olyan részletes külső helyszíneket, mint a Horizon Call of the Mountain vagy a Resident Evil Village, de a minimalista sci-fi helyszínekhez valahogy mégis elég ez, egyszer sem volt hiányérzetem, annál többször keresgéltem viszont az államat. Nem túlzok, néha percekre lefagytam a döbbenettől, például amikor a Neptunusz egyik holdjáról felnéztem a káprázatos kék színben tündöklő égitestre és kapargatni kezdtem jelentéktelenségem mértékét az Univerzumban. A technikai oldalról átlépve a művészeti oldalra szintén kiszúrja a szemünket, mennyire tehetséges alkotókkal van dolgunk, igaz én elfogult vagyok a retrofuturusztikus/art deco stílussal szemben, illetve a sci-fi is igen közel áll a szívemhez, másokat ez talán kevésbé tud lenyűgözni, de panaszra azért nekik sem lehet okuk.

Dualszenzkaja Avtomat

A harmadik áldozat az irányítás, sok VR játék vérzett már el az irányíthatatlanság oltárán, igaz azok még az előző generáción történtek a suta Move kontrollerek és a fapados követési rendszer korában. Örömteli, hogy egyre több független fejlesztő kacérkodik a virtuális valósággal, de sajnos minimális szintű tapasztalattal nem lehet élvezetes és reszponzív irányítást megvalósítani a VR játékokban, és ha itt megbotlunk, akkor olyan lesz a játék, mint megülni egy döglött lovat. Talán nem lepődik már meg senki, de ezt a lécet is csont nélkül megugrották a spanyol indieánok, a Red Matter 2 irányítása egyszerűen tökéletes. Nem akadunk be sehová, könnyen és egyszerűen kézbe vehetjük a tárgyakat, nincs semmi késés, az ugrálós, platformer részek is rendben vannak. Az már csak hab a tortán, hogy a PSVR2 változatban le vannak modellezve a Dual Sense VR irányítók, tehát azokat látjuk a kezünkben, sőt érezzük is, hiszen aktívan használják a haptikus visszajelzést is, míg az immerzióra a headset beépített rezgőmotorjának alkalmazása teszi fel a pontot: fülig ért a szám, amikor először szálltam fel egy űrhajóval és a fejemen éreztem a hajtóművek erejét.

Bye-bye Sasha!

Hogyan sikerült a Red Matter 2 játékmenete, miután sikeresen elkerülte az indie fejlesztések gyenge pontjait? Kifogástalanra. Műfajilag egy puzzle/kalandjátékkal van dolgunk, a játékidő legnagyobb részében különböző feladványokat oldunk meg, tárgyakat keresünk, használunk és kombinálunk...illetve feljegyzéseket olvasgatunk. A fejtörők igen intuitívak, az esetek többségében hamar rájövünk a megoldásra, de azért el lehet akadni, ha túlkombináljuk, ha pont nem arra gondolunk, amire a "költő". Sajnos egy ponton, egy órányi tanácstalanság után egyszer elkövettem azt a hibát, hogy YouTube végigjátszásra fanyalodtam, de aztán annyira bűntudatom is volt a heuréka pillanat után, hogy megfogadtam, soha többé nem teszem, az oldschool utat választom, kerül annyi időmbe, amennyibe kerül, nem adom olcsón a megfejtés örömét. A logikai játékelemeket jól eltalált időzítéssel töri meg néha-néha a beépített jetpackünket alaposan kihasználó ugra-bugra, vagy egy jófajta lövöldözés az űrbázis védelmére kirendelt robotokkal, még változatosabbá téve ezt az igazán kiváló sci-fi kalandot.

Kellemes meglepetésként vagyok kénytelen elkönyvelni a Red Matter 2-t, csak erősíteni tudom a játékot megérdemelten dicsérő játékosok sorát. Minden összetevőjében egy szinte tökéletes VR játékot üdvözölhetünk, ami attól lesz igazán különleges, hogy minden fogaskerék a helyére került, az első sorból láthatjuk, milyen az, amikor pokolian tehetséges és ambiciózus független fejlesztők olyan játékot tesznek le az asztalra, amely bármely platformholder büszkeségére válhatna. Külön hatalmas piros pontot érdemel, amiért a megjelenése óta eltelt egy hónapban még egyetlen javítás sem volt indokolt és nem is érkezett a PSVR2 porthoz, kuriózumnak számít az ilyesmi a félkész béták tengerében. Szerencsére nem csak PlayStation VR2-n, hanem PC-n, Meta Quest 2-n és Pico 4-en is elérhető, így egy jóval szélesebb közönség tehet vele próbát, a kimondottan barátságos árcímke különösen vonzóvá teheti. Most megyek egy kicsit a sarokba, amiért a mai napig kihagytam PSVR-on az első részt.