Two Point Museum - a Switch 2 változatTeszt

Ha játszottál már Two Point játékkal, akkor azonnal ismerős lesz minden. A kezelőfelület, a látvány, a flow nagyon hasonló a korábbi játékok stílusához. Képzeljetek el egy átlátható HUD-ot, egy relatíve látványos, rajzfilmes stílusú grafikát, és egy izgő-mozgó létesítményt, ahol percekig önmagában is szórakoztató a nyüzsit szemlézni.

Mint a többi Two Point címnél, itt is adott egy-egy kezdőhelyszín, ahol fejlesztéseinkre alapozva be kell indítatnunk a múzeum-bizniszt. Bizniszt? Igen, itt a kultúra nem csak a közt szolgálja de a múzeumtulajdonos zsebét is; szóval úgy kell bővíteni a kis múzeverzumunkat (Sic!), hogy közben, ha lehet, egyre nagyobb bevételre tudjunk szert tenni.

Ehhez kiállítási tárgyakra van szükség, amelyeket körbe kell rakni információs táblákkal és díszítőelemekkel. Előbbivel a látogatók informatív épülését fokozhatjuk, utóbbival a hájpot gerjeszthetjük, a kettő együtt pedig látogatói boldogsághoz vezet. Természetesen nem elég jó kiállítási tárgyakat (vagy élőlényeket) gyűjteni, hanem ahogy fokozódik a múzeum mérete, úgy kell a kiszolgálást is fokozatosan szinten tartani. A látogatók vécére járnak, de fogyasztatának is, és a zabbantás-ivászat mellett mondjuk hazára is vinnének magukkal emléktárgyakat. A dolgozóink meggebedni nem szeretnek, olykor pihennének, de továbbképzésükre, vagy átszervezésükre is szükség lehet.

Szóval így alakul ki a menedzsment rétege a játéknak, ami soha nem nehezedik el a játékos feje felett, révén minden egyes apró elem mikromenedzselhető, az idő pedig tetszőlegesen megállítható. A játék nehézsége is szuperfinoman fokozódik, szóval igazából nincs frusztráció: a játékmenet javában csak kellemes előrehaladás van. Tudjátok, ez is egy olyan játék, ahol "na még csak öt percet" nyomulnál éjszaka kettő órakor is, hogy lásd, mivel tér éppen vissza az expedíció, vagy sikerül-e felfuttatni a következő attrakciót.

Expedíció? Igen! A játék egyik legjobb mechanikája, hogy a specialistáidat időnként elküldheted kutatóutakra, ahonnan mondjuk friss kiállítási tárgyakkal térnek vissza. Egy dínócsontváz komplettírozása persze akár 4-5 expedíciót is kitehet, de speciális környezetben nem elég egy specialista, lehet, hogy kiszolgáló személyzetet is vinni kell, és ráadásul a túra rizikóinak kezelésével is számolni kell, ilyen-olyan buffok megválasztásával. Az expedíció helyszínei térképen bővülnek, és a biomok változása más-más szakértőgárdát is igényel majd. Más embereket kell küldeni mondjuk tengeri állatok felkutatására, vagy a Vampire Survivors DLC kegytárgyainak begyűjtésére.

Baromi izgalmassá válik így a játékmenet hurok, amely nem hagy szabadulni, egyszerűen nem tudod letenni a játékot. Ahogy fokozódik a helyzet, úgy jönnek az újabb expedíciós lehetőségek. Ahogy a múzeum nagyjából kezd beállni egy fullos intézménnyé, úgy jönnek az új biomok. Először régészeti múzeummal kezdünk, aztán jön a tengeri világ, majd a szellemkastély, de később még az űrbe is kijutunk, és a Switch 2 változatban fellelhető DLC-k is színesítik a lehetőségeket.

És ha már felmerült a Nintendo-átirat, beszéljünk a játék mögött álló technológiáról is. A Two Point Campust simán elpötyögtettem korábban a Steam Deck hordozható masinán, és a Two Point Museum is az esetek javában szépen, folyamatosan, éles képpel fut Switch 2-n. A gond akkor jön elő, ha beindul a nyüzsi és kizoomolunk, ilyenkor a játék átvált kissé darabos formába, ezzel kicsit megtépázva az amúgy közel hibátlan renomét. Tovább árnyalja a képet, hogy a Switch 2 képernyőjét NEM HASZNÁLJA a játék, hiába nyomkodnál rá erre, vagy arra a bizonyos ikonra, amit éppen nagyon szeretnél gyorsan elérni. A kezelőfelület is olykor bonyolultnak tűnhet gamepad-alapokon. Meg lehet szokni, de volt olyan, hogy a sokadik játékóra után is kerestem, hogy vajon hogy a pékbe' lehet egyes menükig leásni, esetleg melyik gomb is az, amelyik a mittudomén melyik opcióra ad gyorskombinációt. A szobaépítés és berendezés sem tökéletes gamepad-en, de ezek szokható dolgok, amelyek a korábbi (mondjuk Switch) változatoknál is felmerültek.