Bár a regényfolyamból készült sorozat tavaly már elbúcsúzott a nézőktől, egy epizodikus Telltale-kaland formájában most újra visszatérhetünk A Térség világába. Az ötrészes széria kéthetente jelentkezik új etapokkal, az Archer's Paradox című nyitódarab pedig rögtön egy kellemetlen légzsilippel demonstrálja, milyen döntésekre kell felkészülnünk az augusztusi és szeptemberi időszakban.
Mielőtt elhatároznánk, hogy megnyomjuk-e azt a bizonyos gombot (és a levegővel együtt mástól is megszabadulnánk a fedélzeten), gyorsan vissza is ugrunk az időben, döntésünk előtt így mélyebben megismerkedünk a szereplőkkel és a játék alaphelyzetével. Az idővonalon a cselekmény a tévésorozat elé helyeződik, a főszereplő Camina Drummer-t pedig itt is Cara Gee személyesíti meg. (Szerencsére a színésznő a küllemével és a szinkronhangjával is hozzájárult a közkedvelt karakter visszatéréséhez.) Mivel Drummer és a hírhedt OPA nagykutya, nevezetesen Anderson Dawes csúnyán összerugják a port az Övben, főhősünknek tisztességes vérdíjat tűznek ki a fejére, így miután Drummernek nincs maradása a Ceresen, az Artemis nevű hajón húzza meg magát. A legénység többi tagja hasonló kényszerhelyzetben lehet, hiszem a különböző roncsok felkutatása, a menthető alkatrészek és értékes erőforrások bezsákmányolása nem épp a gyors meggazdagodás és komfortos életvitel záloga.

Csapatunkban James S. A. Corey univerzumának minden szeglete reprezentálódik, legalábbis ami a Naprendszert illeti: míg Maya Castillo a marsi flottát, Garrison Cox kapitány a földi erőket hagyta maga mögött, Drummer elsőtiszt mellett pedig a Morozov-ikrek is izig-vérig övbéliek. A pilóta Khan Tran valószínűleg szintén a Földről származik, az esetleges sérüléseket pedig Dr. Virgil Marks látja el, de az orvoson kívül az Artemisnek saját gyengélkedője is van, ami a gyűjtögetők esetén igencsak ritkaságszámba megy. (Érdekes módon a doki művégtagokból is létrehozott egy tekintélyes raktárkészletet, így további baljós döntéshelyzetekre számíthatunk.) Mivel a tagok múltját és motivációját nyugtalanító homály veszi körül, mindenkinél megvan az okunk a gyanakvásra, jól előkészítve a terepet az intrikáknak és váratlan fordulatoknak. Ha ez nem lenne elég, meló hiányában a morálszint is igen alacsony, a legénység így leégve és kiéhezetten várja, hogy minél előbb lecsaphasson a következő zsákmányra.

A történet elején meg is érkezik a csábító lehetőség: a frissen lerobbant UNN Urshanabi egy teljesen érintetlen roncs, melyben Cox azonnal meglátja az aranybányát, de mivel a helyzet az aggasztó rejtélyeket sem nélkülözi, a gyűjtögetés mellett váratlan nehézségekre is fel kell készülnünk. A játékban a párbeszédek, a döntéshelyzetek, a - kevés számú és megengedő - quick time eventek, valamint a felfedezés váltogatják egymást, de az Archer's Paradox leginkább az utóbbira helyezi a hangsúlyt: míg a Artemisen társaink hátteréről és saját múltunkról találhatunk információkat, az Urshanabi fedélzetén annak járhatunk utána, hogy mi okozta a legénység vesztét, illetve milyen felbecsülhetetlen értéket hordozhat, ami miatt ilyen messzire merészkedett a hajó. A felderítés örömét a zero-g, vagyis a gravitáció nélküli környezet dobja fel, a folyósokat ugyanis mágneses csizmákkal járhatjuk be, ami sokszor azt jelenti, hogy a falakra és a mennyezetre is lehetőségünk van átsétálni. Amikor a törmelék az utunkat állja, vagy éppen az űrben kell átkelnünk a hajó egyik részéből a másikba, a mágneses csizmákat ki is kapcsolhatjuk, hogy célunkat lebegve érhessük el. Nyilván szó sincs openworld érzésről, de a játékteret jelentő “csövet” néhány helyen alaposan elágaztatták (vannak opcionális helyszínek és célok is, de ez nagyon minimális), bizonyos helyszíneket pedig több irányból is megközelíthetünk.

A történet jelentős részét, valamint a szereplők jellemét a párbeszédeken keresztül fogjuk felfedezni. Akik ismerik Drummer karakterét, azok számára talán nem lesz meglepetés, hogy válaszaink sokszor a “jól beszólok” és a “még jobban beszólok” lehetőségekre korlátozódnak, tehát kedvünkre válogathatunk a szelídebb és a szívből jövő oltások között, de a dialógust esetenként azzal is színesíthetjük, hogy a szavak helyett tettlegességgel vezetjük elő az érveinket. Néha szembesülhetünk vele, hogy egy adott partnerünk megjegyezte, hogy hogyan kommunikáltunk vele, illetve milyen döntést hoztunk, de a Star Trek: Resurgence egyértelmű visszajelzéséhez képest itt csak belső megérzéseinkre támaszkodhatunk, hogy az adott szereplőben mennyire keltettünk mély benyomást, akár pozitív, akár negatív értelemben. Hasonlóan a műfaj többi képviselőjéhez, válaszainkat a játék végén összehasonlíthatjuk a többi játékos döntéseivel.

A Deck Nine és Telltale Games a könyvek és a sorozat után egy újabb platformon honosította meg az igazi Expanse hangulatot, a bevezető epizódban pedig máris fejek hullanak - mindenféle értelemben. A karakterek stilizált megjelenése, a grafika és a konzolos teljesítmény számomra tetszetős, az ismerős környezet pedig minden rajongót visszarepít a sorozat atmoszféra nélküli atmoszférájába. Sajnos a 1,5-2 órás játékidő csupán olyan kóstolónak tűnik, melyben az egyes játékelemek között még nem csiszolódott ki a tökéletes egyensúly, remélem, hogy a folytatás nem égeti majd olyan tempóban az üzemanyagot, mint a rövidre sikerült befejező évad.
PLATFORM PC (Epic), Xbox, PlayStation
KIADÓ Telltale Games FEJLESZTŐ Telltale Games, Deck Nine
MEGJELENÉS 2023. július 27. ÁR kb. 14.000 Ft
A tesztpéldányt a Keymaileren keresztül kaptuk. | We received a free review copy of this product from https://keymailer.co