Van az a kissé elcsépelt mondás, hogy az úti célnál fontosabb az utazás maga. Nos, az Omno is valami hasonló gondolat mentén született, ugyanis játékként meglehetősen egyszerű elemekből építkezik, azonban élményként jóval többet kaphatunk tőle, ha a néhány órás "utazás" mellett döntünk.
Az Omno szépsége valahol az egyszerűségében rejlik. Nincsenek hatalmas, egybefüggő területek, bonyolult képességek és mozdulatok, karakterfejlődés vagy szintlépés. Nem, ezek egyike sem képezi részét a játéknak, így ha valaki ezeket keresné benne, készüljön fel rá, hogy csalódni fog. Aki azonban néhány egyszerű logikai feladványra, kissé túlszaturált, mesébe illő környezetre, illetve akár relaxációs kísérőnek is beillő zenei felhozatalra fogékony, az remekül érezheti magát az Omno társaságában.
A játék lényege, hogy egy névtelen figura egy zarándoklatra indul, aminek során a világa különböző pontjain kell szó szerint fényt gyűjtenie, amivel aztán megvilágíthatja tovább vezető útját. Ennek köszönhetően megjár mocsaras vidéket, zöld mezőket, kopár sivatagokat, havas csúcsokat és égbe vesző magaslatokat. Természetesen az előrehaladása során tanul néhány új trükköt és a feladványok is kicsit összetettebbé válnak, azonban egyik ilyen feladat fölött sem fogunk pár percnél többet eltölteni, amíg teljesítjük őket.

Megpróbálhatnék hosszasan értekezni az Omnoról, de nem teszem, mert maga a játék sem szolgálja ezt. Tipikusan egy olyan címről van szó, melynél az első percekben letisztul, mire is számíthatsz, ami a végigjátszás alatti néhány órában sem változik komoly mértékben. Persze, az idővel megnyíló új képességek adnak egy kis vérfrissítést, de egyik sem képez markánsan eltérő megközelítést a játékmenetben. Ráadásul az újrajátszhatóságra vagy a játékidő elnyújtására sem épít, az egyes területeken a kötelező mennyiségű tárgy begyűjtése mellett további 10-20 percet kell eltölteni, hogy teljesen kipucoljuk az adott helyszínt.
Az egyetlen, ami a stáblista után még bent tarthat minket, az egy vicces minijáték, melyben egy havas hegyen kell minél gyorsabban lesiklanunk. A játék ugyan méri a szintidőnket, azonban mivel online rangsor nincs, ezért legfeljebb saját magunkkal versenyezhetünk, ami csak rövid ideig kötheti le az embert.

Az Omno az egyik oldalról rövid, egyszerű és kicsit talán önismétlő is. A másik oldalról viszont élvezetes, hangulatos és nem kevésbé nagyszerű. Az a fajta alkotás, ami talán nincs akkora hatással az emberre, hogy évek múlva is eszébe jusson, de az alatt a néhány óra alatt, amit eltölt vele, garantáltan képes nyomot hagyni.