Heretic + HexenTeszt

Biztos beszéltem már róla: a Doom első két részét gyerek fejjel nehezen tudtam befogadni, a Heretic viszont mindig is jól csúszott a középkori, funkciójában is hihetőbb környezeti megoldásai miatt. Furcsa ebbe így belegondolni, mert a dark fantasy környezet a mai fejemnek talán még félelmetesebbnek és karcosabbnak hat a kis ördögfiókáival, gólemeivel meg a nagyfejű, Violator-szerű káoszgyíkjaival. A Heretic az első része a csomagnak, és micsoda játékról beszélünk! Nem csak a környezet, de a gameplay is kicsit másabb a Doomhoz képest. Hősünk egy varázsló (az Eretnek), akinek eszköztára (gunplay-kellékei) hasonló darálásra vannak kitalálva, mint a Doom fegyverei. Az RPG-kre jellemző körítés, a tárgyhasználat és a korszak megoldásaihoz képest valóságosnak tűnő pályahelyszínek miatt viszont el is különül a Doom-tól a Raven klasszikusa. Szeretem a Heretic húzását, bár be kell lássam, az összesen öt és fél fejezet (a Shadow of the Serpent Rider kieggel) kicsit túl is húzza a történetet. Ellenben a tartalomra így legalább nem panaszkodhatunk, és a Nightdive is leült a tervezőasztalhoz, hogy egy teljesen új, szépen felépített fejezetet hozzácsapjon a mókához, mégpedig Faith Renewed címen. Apropó, a mostani kiadáshoz a Heretic kapott egy csomó finomhangolást, így például nagyobbat szól a számszeríj, de a térképeken is vannak új tereptárgyak és lesorjázott sarkok, hogy gazdagabb és polírozottabb legyen az összkép.

És hát a Hexen. Nem sok közöm volt a Heretic folytatásához a maga idejében, de emlékszem rá, hogy a gépigénye is komolyabbra sikeredett. Na meg, hogy csomó mindenben újított. És ezekre a mechanikai szintlépésekre most csodálkoztam rá. Például arra, hogy nincs klasszikus értelemben vett epizodikus, térkép alapú haladás, hanem a készítők egész ügyesen RPG-sítették a Doom formulát. Központi helyszínekről nyílnak kisebb-nagyobb dungeon térképek, ráadásul nem csak kulcsokat keresgélünk, de a formátum korlátainak megfelelően rejtvényeket bogozunk, keressük a kiutat. A három karakter közül a két szélsőérték a legérdekesebb: a Warrior közelharci fókusza szokatlan az iD-verzumban, a varázsló pedig távolról hatékony, beltereken viszont pikk-pakk szétkapják szerencsétlent. A cleric egy köztes megoldás, se nem harcos, se nem mágus. És nem csak a karakterek, de a felvehető plusz buffok, na meg az észbontó (olykor már inkább agysejt-pulverizáló) pályadesign az, ami tovább feszíti a kereteket. A Deathkings kiegészítő és az új Vestiges of Grandeur itt is kimaxolja a tartalmi vonatkozást, plusz ugye a Hexen az a játék, ahol a Doom-reflexek már nem feltétlen működnek. Szóval a kontent a nehézséggel karöltve tuti hosszú elfoglaltságot kínál majd.

Majd 120 pálya, akár 120 FPS, Andrew Hulshult-féle új muzsikák (a régi MIDI és Roland szinti módok mellett), mod-támogatás, Raven-archívum, korábban kiadatlan részletek organikus játékba emelése, quicksave, ultrawide támogatás, platformok közötti multi... a Nightdive most sem csak szuszogott a feladat felett! Technikailag közel makulátlan az összkép, Xbox-on (Series X) ultrasima tempóval találkoztam, bár némi brightness-vacakolás után lett elfogadható a játékok fényelése. És van még egy nagyon fontos elem, amiről szinte senki nem beszél: a térkép nézet újragondolása. A Hereticnél és a Hexennél is jelöli a játék, hogy merre keressük a továbbhaladást. A Hereticnél ez még talán annyira nem is nagy szám, de a Hexen komplex labirintusainál sokat segít a markerek bevezetése.