Marvel's Midnight Suns - éjféli fiúk és lányokTeszt

Akinek ismerősen cseng a „Hail Hydra!” jelmondat, talán nem lepődik meg, hogy ismét a hydrák rosszalkodnak a háttérben, ám ezúttal túl messzire mennek és felébresztik a démonok anyját, Lilith-et, aki démoni erőket képes irányítani és hatalmas veszélyt jelent, mert szinte legyőzhetetlen.

Dr. Strange és Vasember máris azon vannak, hogy összefogjanak, és szövetséges hősöket gyűjtsenek, a Bosszúállókon kívül is, mindenkit a Sanctuary („Apátság”) főbázison elszállásolva. Itt jön a képbe Caretaker, egy idős hölgy, aki történetesen a gonosz Lilith démonboszi nővére és a Midnight Suns csapat feje, akik régóta okkult erőkkel harcolnak. Együtt felébresztik Huntert, aki réges-régen konkrétan legyőzte saját démoni anyját, bizony, magát Lilith-et. Hunter egy a játékos által konfigurálható főkarakter. Lehet férfi és nő is tetszés szerint, és némi szabadsággal még a külsejét és ruházatát is mi magunk szabhatjuk személyre, valamint berendezhetjük lakhelyét.

A játék ugyan messze nem csak taktikai harcokból áll, de ez adja a játék igazi sava-borsát, mégpedig akciókártyákkal. A körökre osztott küzdelmekre limitált méretű arénákon belül kerül sor, ahol nem csak hőseink egyedi képességeit érdemes figyelembe venni, hanem a környezetet is (pl. elhajítható ládákat, felrobbantható hordókat felhasználva, vagy oszlopokat kidöntve). Vannak szimplább és speciális vagy összetettebb támadások, illetve képességjavító kártyák és persze gyógyítások is. Az ideálisan kivitelezett támadásokhoz limitált számban lehet pozíciót is váltani hőseinkkel (egyes támadások képesek ugyanis pl. egy vonalban több ellenfelet is sebezni), és minden támadás hatását előre lehet tudni, sőt azt is, hogy ellenfeleink válaszul melyik hőst készülnek megtámadni (tehát például egy kipécézett hősünket taktikusan előre blokkolhatjuk / gyógyíthatjuk). Így egyedül a leosztott kártyák típusa lesz random, de limitált számban cserélhetőek is. Na persze azt sem tudhatjuk hány ellenfelet küld az ellenség erősítésnek, mert az igaz ugyan, hogy szerencsére mi kezdhetünk támadni, és amíg vannak felhasználható kártyák, környezeti támadó lehetőségek, addig újra meg újra csépelhetjük az ellent. Ám utána nem csak keményen visszacsapnak, de bővülhet is a számuk. Érdemes tehát minél jobban ritkítani őket, sőt taktikusan egyszerre több ellenfelet sebezni, egy-egy speckó támadást - melyekhez előbb fel kell töltődnie a „Hősiesség”-nek - nem is szabad egy könnyű ellenfélre kéne elpazarolni, hanem leginkább egy nehéz főnökre. Olykor persze nem is csak az ellenfelek puszta legyőzése a cél, hanem megszerezni / elpusztítani egy eszközt, vagy megmenteni valakit.

Annak ellenére, hogy mennyire összetettek és hosszúak tudnak lenni ezek a harcok, mégis első perctől kezdve meg tud fogni, nagyon addiktív, ráadásul hőseink fejlődnek is. Idővel az egészre könnyen ráérez a játékos, nem beszélve arról, hogy a tutorial állandóan magyaráz. Egy-egy nagyobb boss, köztük pl. Venom hosszabb legyőzése kifejezetten szórakoztató volt, ráadásul itt még egész igényes átvezetőket is kapunk.

A játék másik fő vonalát a Sanctuary („Apátság”) adja, avagy a felfedezés a birtokon, akár különféle egyedi tárgyakat vagy kulcsokat begyűjtve, és a sok-sok (tényleg rengeteg) beszélgetés az egyes hősökkel, melyekből némelyik kötelező, de sokuk opcionális. Ezt egészítik ki még az átvezetők, amelyek igazán előreviszik a történetet, így még filmesebb élményt kapunk (leszámítva a grafikai minőségüket). A hangulat persze mindig változhat a Sanctuary-ban, az egyik percben még szomorkodnak a hősök, a másikban már a kanapén lazulgatnak vagy súlyzókkal pumpálgatnak (Marvel kapitánynak pl. nagyon hasznos LOL).

Az újgenerációs konzolok mind 60FPS-t céloznak, Series X-nél helyenként droppal, Series S-en még többel, míg PS5-ön kvázi locked 60 a játék. A nagykonzolos verziók 1440p-sek , míg Series S-en 1080p-t kapunk és kevésbé részletesebbek a textúrák.

A HDR konkrétan bugos, hasonlóan, mint a Callisto-nál. Lehet játékon belül a gamma csúszkával kísérletezni, lehet szimplán kikapcsolni a HDR-t és SDR-ben játszani, de idővel közlök majd TV beállítási tippeket, hogy a HDR is optimális legyen.

A játék megjelenése korrekt beállítástól függetlenül a PS4 korszakra hajaz. Az átvezetők nem az igaziak és úgy általában a megjelenés sem éppen nextgen, de a Sanctuary („Apátság”) körül a környezeti elemek (erdő, mező, tavacska, patakok stb.) tetszettek és a varázslatok, támadások és speckó mozdulatok is szépek harcok közben, szóval az nem igaz, hogy csúnya volna a játék.

Hunter mellé összesen még 12 hős csatlakozik a történet során, köztük pl. Skarlát Boszi és Szellemlovas is. Ha véletlenül nem lennének ismerősek ezek a hősök, mindenkiről részletes önéletrajzot olvashatunk, és sokat megtudhatunk képességeikről, valamint – ahogy említettem - szabadon beszélgethetünk velük, amely sajnos túl „sok” is lehet egy idő után. Nem biztos, hogy mindig örömmel olvasgatjuk majd végig a hosszas párbeszédeket, melyek közül jó néhány kötelező jellegű. A karakterek egyébként érdekesen néznek ki, a párbeszédek közbeni arcmimikák és szájmozgások kezdetlegesek, és természetesen semmi közük a Marvel filmekből jól ismert arcokhoz, de utóbbit nem éreztem akkora problémának.

Tartalomban semmiképpen sincsen hiány, hiszen a birtokon a felfedezés mellett a „küldetésasztalon” mellékküldetések is választhatóak, így a játék végigjátszása 30 órától akár 80-90 óráig is terjedhet.