Kirby Air RidersTeszt

Ha azt mondom Gamecube, gondolom sokan meleg szívvel gondoltok vissza a hatodik generációs Nintendo masinára. A Kirby Air Riders elődje, a Kirby Air Ride (Igen, két betű a különbség!) itthon kevesek számára volt rajongott cím, és a világon is egész egyszerűen el kellett telnie némi időnek, amíg a nemzetközi közönség kultcímként tenkinthetett a játékra. Persze az eladásokkal nem volt baj (Nintendo játékról beszélünk, ugyebár...), és a játékmenet újszerűsége már ennél a programnál is megmutatkozott. Apró történelmi érdekesség, hogy Masahiro Sakurai számára is ez volt az utolsó HAL-kötelékben fejlesztett cím. A Mester elment aztán Sorát alapítani, a többi meg történelem...

És a Sora fejlesztette a mostani Air Riders címet is, amely le sem tagadhatná magáról a cég egyedi szemléletét. A játék egyszerre kartjáték, egyszerre valami a megszokottól teljesen más gondolkodást igénylő árkád reflexfesztivál, és a cégre jellemző információs-szenzorikus cunami, a szó vizuális- és gameplay értelmében. A Kid Icarus DNS-e ugyanúgy érződik a Kirby Air Riders-szen, mint a Smash Bros furcsa kavalkád-szerű szervezése.

Nem véletlenül emlegetem a Smash Bros-t, a Kirby Air Riders ugyanis inkább Smash, mint Mario Kart. A pályán a járgányok maguktól haladnak előre (jó esetben), nekünk pedig az a feladatunk, hogy különböző akciókkal, power-upokkal (itt ez a Kirby játékokra jellemző ellenfél-beszippantásra értendő), drifteléssel tudjuk "hajtani" a komótosan csordogáló hősünket.

De ez nem minden, sőt, csak az abszolút felszínt kapargatom. Ugyanis MINDEN számít, gyakorlatilag nem telik el tizedmásodperc anélkül, hogy valamit ne tudnál előnyödre fordítani. A pályákon kolbászoló ellenfelek kiütése lök rajtad egyet, egy jó landolás, kanyarbevétel, ellenségre való rázörgetés, járgány rápörgetés (wiggle-waggle jobbra-balra az analóg sticken) is lendületbe hozhat. A drift és pl. a kanyarra dőlés lassít, a bekapott támadások szintén. És ha már a Smash nevét olvastad fentebb, elmondhatom, hogy minden hős, sőt kocsi saját játékmenet megoldásokkal bír. Az egyik járgányt mindig tölteni kell, különben leáll, a másik alakváltó, a harmadik meg a csillagokat is lehozza az égről. A hősök másképp speckóznak, de nem tudod ám bármelyiket kiválasztani a kezdetekkor. A Kirby különböző játékmódjaival játszanod kell, hogy akárcsak a Smashben, az új karaktereket és lehetőségeket megnyithasd.

Mindezt ráadásul nem csak kartjáték-stílben tolhatjuk, de van egy "Top Ride" elnevezésű, Rock and Roll Racing-szerű mód, ami tovább színesíti a mókaparkot. Van City Trial is (ezt kedveltem a legkevésbé, gyakorlatilag arénamódról és félig sült minijátékokról van itt szó), na meg tutorial... És az egészet a "single player" játékmód szervezi egy Smash-sztori szerű kampánnyá, ahol videókkal kísérve ismerjük meg a gyerekes (de szerethető) történetet. A kampány-játékmódon amúgy meglepődtem, majdnemhogy egy roguelite-jellegű kalandozásról van szó, ahol egy széles sztrádán halad Kirby járgánya hátán. Az úton jövő véletlenszerű találkozások pedig változatos, de random mini-versenyeket hoznak, amelyek buffokat, bónuszokat is adhatnak. Az úton időnként vannak pihenőpontok, ahol szintén a karakter szinteződését segíthetjük, de az útra visszatérve bossokat, és a fenti játékmódok Sorásan bekevert változatait is megtalálhatjuk. Mondtam már, hogy kavalkád-szerű a játék?

És ez a kavalkád kicsit vízválasztó is. A Kirby Air Riders bár PEGI7-es besorolást kapott, szerintem abszolút nagyobbaknak, majdnemhogy hardcore játékosoknak való. Láttátok már a játék dobozánák hátoldalát? Brutálisan sűrű, sokszínű, szinte szédítő. Na, ugyanilyenek a fő- és almenük is. Persze ezt hamar megszokjuk, de bármennyit is szöszmötölünk a játékkal, lassan érkezik meg az érzés, hogy elkezdtünk volna a mélyebb rétegekbe ásni. Hogy tudatosan használjuk a felvett bónuszokat. Hogy az ívek egyre ügyesebb bevétele mellett a gyorsításokat is kombóhadak tökéletes kivitelezésével adjuk elő. Lassú a fejlődés, ehhez pedig ajánlott multizni, akár helyben, akár online. Mondtam már, hogy a játék több ponton is a Smashre emlékeztet?

És itt látszik az óriási fejlődés a Gamecube epizód óta. Amit a Sora tanult az elmúlt bő évtizedben, az az Air Riders minden porcikáján érződik, és ezt bizonyos szempontból fantasztikus látni. Technikailag a játék makulátlan 60 frémet hoz tévére kötve, bár osztottképernyős módban ez visszaesik 30-as értékre. A GC-s változat óta a látvány is hatalmasat lépett előre (direkt néztem egymás után a két játékot, ég és föld a grafikai színvonal). Bár gyanús, hogy az Air Riders eredetileg Switch 1 játékként kezdte a pályafutását. Ennek némileg ellentmond, hogy a Bamco SOL-AVES motorját először láthatjuk mozogni az Air Ridersnek köszönhetően. A zene is vad, pár perc játék után zsongani fog a fejed a vizuális túlcsordulástól és a színes-szagos muzsikák áradatától.