IxionTeszt

Apropó űrbázis... nem kellett aznap már megnyitnom egy darab SpaceX-ajnározó Economist cikket sem, mert az Ixion leszállította nekem a hurráoptimista kapitalizmusbarát szöveget a jófej CEO-ról, aki az emberiséget új hajnalokba menedzseli, ahol végre Minden Rendben Lesz.

Ezen a ponton sóhajtottam, és elkönyveltem magamban, hogy a középkategória feletti játékok politikai potenciálja megmarad a nulla közelében, egy két üde kivételtől eltekintve (köhh, köhh, Disco Elysium), és felírtam képzeletben a minusz pontokat az IXION kontójára: ha valódi szociopaták nem mernek így beszélni a milliárdos befektetéseikről, akkor egy játékban miért kell ezt olvasnom? Nos, szerencsére a fejlesztők néhány játékórával később sikeresen megleptek. Figyelem: ezen a ponton válik a játék tesztje enyhén spoileressé. Ha semmit nem akarsz tudni a történet csavarjairól, akkor a következő egy bekezdést ugord át.

Szóval amikor végrehajtottuk bázisunkkal az első nagy hipertér-ugrást (vagy mit, nem vagyok otthon ezekben a sci-fi kifejezésekben), sajnos sikerült lecsippantani egy darabot a holdból. Igen, az persze legyen a harmadik világ..izé, a Föld problémája, mindenesetre amikor az ugrás után ugyanott találjuk magunkat, csak épp az idő telt el nem kis mértékben, eléggé világossá válik hogy a hurráoptimizmusa a DOLOS companynak eléggé megalapozatlan volt. A Hold tönkretételének tragikus következményei lettek a Föld számára, a bolygó pedig effektíve kihalt. Ezt követően apró, csepegtetett sztorielemekkel és felfedezésre váró roncsokkal kell összeraknunk azt, hogy pontosan mi is történt, miért történt - és hogy ennek miért voltak katasztrofális kimenetelei a földi élet számára.

Ezen a ponton a hangulat alaposan megváltozott, és elismerően bólogatnom kellett. A játék mechanikái is nagyjából itt engedik teljesen szabadon az egyszeri játékost - egy valódi bázismenedzselésről van szó, ahol egyszerre kell gondoskodnunk a jövőbeli telepeseink és munkásaink jólétéről, a kajáról, a bázisunk folyamatos javítgatásáról, energiaellátásáról, a jövőbeli növekedésről és a kolonizálásról - ez pedig a megoldásra váró problémák komplex rendszerét jelenti. Szerencsére eszközből rengeteg áll a játékos rendelkezésére, így valahol az Endless Space/Stellaris menedzselős rendszerei és az Oxygen Not Included bizarr szerelemgyerekeként tudnám leírni az IXION által nyújtott izgalmakat, már ami a gameplayt illeti.

Bázismenedzselés, para történések és balesetek itt-ott, és a történetszál bizonyos pontokon való betüremkedése a tervekbe - ilyenkor többnyire vagy el kell kezdeni egy teljesen új rendszert is menedzselned, vagy a bázisoddal x-ből y-ba kell mozognod, és hasonlók. Azt hittem, hogy jobban fog frusztrálni engem a kontrollvesztettség, de mivel az egész űrbázisosdi arról szól, hogy tulajdonképpen a felfedezéseidnek és a külső környezetednek vagy teljesen kiszolgálva, így jól tűrtem - sőt: élveztem.

Nem mehetek persze szó nélkül a prezentáció mellett sem. A UI nekem tetszett, a párbeszédek és a dialógusok is kifejezetten kellemesek voltak (főleg a bizonyos első fordulópont után), tetszettek benne azok a politikai vagy társadalomelméleti utalások is, amelyek itt-ott tettenérhetőek - ennek tényleg ideje volt már! Vizuálisan főleg a bázis külső nézete, az átvezetők, és a naprendszer(ek) nézetei jók, a beltér számomra már nem nyújtott túl sokat - de erről főleg a Unity tehet, hogy őszinte legyek. Bizony: a Unity, ami miatt folyamatosan recseg-ropog a rendszer, pedig SSD van, és azért a 2600x mellett egy 6600-as sem valami húszéves rozoga kártya, még ha nem is a felső kategóriát képviseli. Annyi minden tényleg nem történik a képernyőn, hogy letérdeltesse a gépem.

Mindezek ellenére azonban az IXION nem csak szórakoztató, de addiktív is - és gondolkodásra, problémamegoldásra késztet, ahogy azt egy rendesen összerakott bázismenedzselős játéktól manapság elvárjuk. Ha hozzáteszem a történet fordulatait és (gamer mércével nézve impresszív) mondanivalóját, akkor világosnak tűnik: az IXION 2022 azon játékai közé tartozik, amivel érdemes foglalkozni.