High on Life - űrbetépveTeszt

Azért foglaljuk össze, hogy az "Űrbetépve" Justin Roiland (Rick és Morty) játékfejlesztő stúdiójának harmadik játéka, ahol Justin teljes körű kreatív inputja mellett folyt a fejlesztés. Tehát itt nem csak arról van szó, hogy az azóta családon belüli erőszakkal vádolt kreatív befektetésként vett egy dev-csapatot és rajzolt két szkeccset a játékhoz. Itt tényleg mindenből süt az alkotó keze nyoma, a High on Life akár egy Rick and Morty spinoff is lehetne sok szempontból. A játék egyébként egy kaland-FPS, ahol a fejlesztők jó szándékkal válogattak izgalmas összetevőkből, és olyan klasszikusokat is próbáltak megidézni, amitől kult-státuszt is remélhetett akár a játék.

Nos, a High on Life még nem tud felülni sem Ratcheték, sem a Psychonauts, sem pedig a Halo mellé, de a Game Pass szolgáltatás egyik sikertörténeteként nagyon sok gamer képernyőjére került a karácsony környéki pihenősebb időszakban. És van is miért lelkesedni, mert a játék próbál a folytatások tengerében kreatív egyéniséggel odamerészkedni az FPS-ek piacára. A játék egy alien-invázióval kezdődik, de földi lamerként hamar kinőjük magunkat és a kulatenger közepén találjuk magunkat. Ahogy haladunk előre a galaxis fejvadászainak ranglétráján, flórák és faunák sokaságát megismerve szórunk port a G3 Kartell orra alá. A játékmenet egyik fő érdeme, hogy próbál változatos összetevőkből építkezni. Klasszikusokat idézve pályákra, kisebb-nagyobb összefonódó térképekre szervezi az akcióját, HUB-bal, vásárolható marhaságokkal, mikro-challengekkel, titkos kincsekkel, meg ki tudja mennyi hasonló aprósággal. A High on Life annyira képben van a negyedik fallal, hogy kommentálja, ha speedrunnolni próbálod, na meg tele van olyan poénokkal, amelyeket valószínű csak totál véletlenül veszünk észre egy átlag játék során.

És emellett ott vannak az állandóan locsogó-fecsegő fegyverek, mert hogy ebben a sztoriban a fegyverek bizony beszélő lények, akik narrálják a történetet, és a Rick and Mortyból megismert stílusban állandóan pofáznak mindenről, ami körülöttünk történik. Tényleg badarság lenne azt mondani, hogy a High on Life egy közepes játék - már csak azért is, mert rengeteg helyen próbál frissnek tűnni. Igyekszik a változatosságot mindig fenntartani. Főnökharcokat kínál. Vertikalitást rak a felderítésbe. Derűs hangulatával szórakoztat. Emlékezetes NPC-ket hoz be a képbe. Na meg megállni képtelen dumagépeket, állandóan pörgő történetmesélést. Egy kicsit suta, de technikailag CG-mese szerű látványt becélzó grafikát tesz le az asztalra. Az igény megvolt arra, hogy itt valami frissel rukkoljanak elő, és ilyen szempontból (valamint a vizuálért felelős tervezők szemével is) a játék tényleg olyan, mint egy nagy tál frissen szüretelt durián gyümölcs. Szép, színpompás, ínycsiklandó.

Csak tudjátok mi a baj a duriánnal. Lehet akármilyen egzotikus, érdekes, guszta a látványa, de a durián... hát, az egy nagyon büdös gyümölcs. Valahol a High on Life is ilyen. A változatosság ellenére a fegyverjáték és az ellenfelekkel történő pillanatról-pillanatra harcok ellaposodnak. A nyitottabb világok ötlete, a szevencialitás jópofa, de nincs olyan ragasztó a rétegek között, ami miatt valóban azt lehetne rá mondani, hogy "metroidvania". És a humor is nagyon hullámzó. A jó poénok mellé mindig érkezik valami humortalan fos, amit én nem fognék pusztán az alkotó improvizációs hullámvasútjára. Egyszerűen Roiland nem tud 10-15 órát teledumálni érdemi humorral, a kaki-pisi-kokó mókázás meg a megállás nélküli észosztás hamar ki tud fulladni. Márpedig duma az van, a karakterek egy percre sem fogják be a pofájukat. Ezt a készítők az előzetes belsős teszteken érezhették, így a dolog kikapcsolható, csak ezzel a játék egyik fő vonzereje tűnik el. Szóval nem ártott volna valami fék és ellensúly a kreatív központi koma mellé, aki felismeri azt, ahol érdemi poénokból kifogyva már csak a középiskolás "Fuck you! -No, fuck YOU!" jellegű szellemi csörtékre futja. Sok beszédnek pedig sok az alja - ezt az aspektust még azon R&M rajongók is kritizálták, akiket amúgy annyira nem zavarnak a tahóságba áthajló poénok, meg a "mindenbe drogos viccet akarok csempészni"-jellegű kulturális ámokfutások.

PLATFORM Windows (PC), Xbox (tesztelve)
KIADÓ Squanch Games FEJLESZTŐ Squanch Games
MEGJELENÉS 202n. december 13. ÁR ~60 EUR