Ender Lilies: Quietus of the Knights - felnőtt szemmelTeszt

Nem gyakorta szoktunk visszatérni egy-egy játékhoz, hogy megnézzük: milyen változásokon ment át az adott termék az utóbbi időben, de a sötét tónusú ecsetvonásokat és ódon kastélyokat felvonultató Ender Lilies: Quietus of the Nights esetében kivételt tettünk. Egyrészt mert a Binary Haze mesterien tálalta a gótikus horrorba oltott bánatos kislány történetét, másfelől a tánclépéseket idéző harcrendszer és a rá jellemző óvatos újítások egészen új színt vittek a kissé megfáradt metroidvania jelenségbe.

Az elsőjátékos tokiói fejlesztőcsapat hatalmas lelkesedéssel foltozta be a rajongói és steames visszajelzések alapján összegyűjtött problémákat, de rendre szállítja a látványtechnikai és gameplay mechanikát érintő változásokat is. Az első két nagyobb fix csomag még júniusban érkezett, amely különféle vizuális bogárkákat, illetve irányításbeli problémákat javított ki, emellett finomhangolta néhány bossharc eltúlzott erőfitogtatását és balanszolta kicsit a játékmenetet is. Az egyik ilyen történetes fődög Hoenir volt, amely kicsit sok ellenfelet spawnolt a játéktérre, de említhetnénk a képességfa ideális áttervezését is, amely bizonyos esetekben (pl. Lili Royal Ageis, vagy a hangzatos Hamlet Elder képességénél) növelte a támadások hatósugarát és csavart egyet az egyébként is gyönyörű vizuális körítésen. A korai változatban nem igazán különült el a közeli és távoli támadások közti hatásfok, ezen az időközben eszközölt gameplay tweak sokat javított: habár a közelharc könnyebbnek tűnik a leszámoláshoz, most már érdemes megfontoltan, taktikusan a táv küzdelemben rejlő opciókat is átgondolni. Elsődlegesen nem a boss harcok azok, amelyeknél ezt a formátumot alkalmazni lehet, de a vegyes offenzívák ellen kifejezetten hatásos néha hátrébb vonulni és az alacsonyabb-szintű célpontokat ezekkel a módszerekkel likvidálni.

Sok játékban okoz fejfájást az egyes helyszínek közbeni töltögetés: az Ender Lilies ezen a téren is javult, csökkentették a liftezés időtartamát és ezzel együtt átvariálták az egyes tárgyak lokációját is, így könnyebbé téve a felfedezés kínálta kihívás csokrot. Amely még szembeötlő, az a fény-árnyék hatások ugrásszerű alkalmazása és a háttér csinosodása: még a teljesen hétköznapi tilesetek közé is bekerült egy-egy újabb, a királyság pusztulását sejtető tárgy vagy háttérelem, de kijavításra kerültek a térgeometria anomáliái is, mint amilyen a víz alatti mozgás közbeni fodrozódás, vagy a háttér mozgás közbeni torzulása (pl. a Verboten határ közelében).

Bosszantó problémára leltek megoldást azok is, akik a víz alatti dodge beakadásaira hívták fel a figyelmet: a játék “piszkos tangója”, a közelharc és és távolodás kettőse közé beékelődő kitérés sokszor szült kellemetlen pillanatokat, de ennek vége: a fejlesztők kijavították a játékból a beakadásokra jellemző hibás működést, így ezentúl már ez a mozdulat sem szakítja meg az Ender Lilies által kínált harmónikus flow élményét (amely - ahogy korábbi tesztünkben is írtuk - az egyik kiemelten kezelt eleme a játéknak).

Az Ender Lilies: Quietus of the Knights már az 1.0.6-os verziónál tart, ezeket a tartalmi és hibajavításokat, optimalizációkat fedő csomagokat pedig minden platform élvezi: a Binary Haze játéka már korai státuszában is szemet gyönyörködtető, kontrollert vonzó példány hírében állt, ez pedig az elmúlt fél év gondoskodását élvezve erősebb jelzőnek mutatkozik, mint valaha. Ha szereted a gondosan felépített, gyönyörű (néhol tényleg libabőrösen szép) art stílussal variáló, mégis nyomasztónak ható, reformokkal teli metroidvania stílust, akkor Lili örülni fog neked. Mi pedig azért, mert egy kiváló játéknak találhatunk újabb közönséget.