![[Teszt] Dragon Quest I&II HD-2D Remake](/~thumbnail/dragon_quest_i-ii_hd-2d-remake-key-art-artwork_2_kenny.jpg.cvsak.k.article-00-1b-wo.c5dge.jpg)
- május 27. Történelemi dátum, minden JRPG-t kedvelő játékos számára. Ezen a napon jelent meg a Dragon Quest. Az alkotó Yuji Horii, egy olyan játékot akart létrehozni, ami túlmutatott a korban inspirációt jelentő Wizardy-n és Ultimán, és lehetőséget teremt megreformálni a szerepjátékokat. Horii céljai eléréséhez egy elképesztő csapatot hozott létre, többek között partnerre talált a Dragon Ball alkotójában Akira Toriyamában. Ehhez a két alig több mint 30 éves fickóhoz csatlakozott az akkor már ötvenes éveit taposó Koichi Sugiyama, aki évtizedekre meghatározta a zsáner zenei világát. Az eredmény minden képzeletet felülmúlt. A Japánban már-már őrült rajongással követett széria máig meghatározza a JRPG-k fejlődését. Tulajdonképpen, amit és ahogy gondolunk a JRPG-ről, azt javarészt a Dragon Quest ültette el a fejünkben. Most, majdnem negyven évvel később egy fantasztikus köntösben megkaptuk a DQI-et – és annak második részét egy csomagba rendezve –, hogy lehetőségünk legyen átélünk a történelem egy különleges szeletét.
Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy a DQI-II 2D-HD csupán egy poros relikvia lenne. A felújításnak hála egy modern, a mai kor elvárásainak megfelelni akaró játékot kaptunk, ami őrzi a klasszikus értékeket. Egy csomagban két DQ játék, ez már önmagában is kiváló deal. A remake-re is áll, amit a felújított harmadik részről írtam egy éve (https://www.gamer365.hu/article/dragon-quest-iii-hd-2d-remake-teszt-kritka). Csak néhány gondolatot fűznék hozzá az akkori írásomhoz. Sokat gondolkodtam például azon, hogy vajon helyes volt-e a kiadó döntése, hogy a harmadik résszel kezdte az Erdrick-trilógia remake-jét. Nyilván ennyi év távlatából már a játékosok nagy része tudja – főleg, hogy az utóbbi másfél év marketingje rá is erősített erre –, hogy a DQIII az első rész előzménye. Mégis, megrendítő elképzelni milyen óriási meglepetés lehetett annak idején, amikor erre a játék utolsó harmadában rájött a játékos. Jó okkal döntöttek azonban, hogy a harmadik epizóddal kezdték az újrahangolást. A három a sorozat egyik legjobb része, az általa megteremtett flow nagyon jól ki tud tartani a későbbi epizódokban is. Erre szükség is lesz, ha a három után kézbe vesszük az elsőt. Az első Dragon Quest még így felújítva is kicsit régies hatást kelt. A három után az elsővel játszani gameplay szempontjából visszalépés, hisz az eredeti alapokat ugyan megreformálták, de a lényegi játékmenet változatlan. Gondoljunk csak bele, hogy csupán egy karakterrel kell végigtolni az egészet, nincsenek csapattagok nincs kasztrendszer és a sztori is jóval egyszerűbb. Ennek ellenére, ha soha nem játszottunk Dragon Quest játékkal, akkor célszerű megtartani az eredeti megjelenési sorrendet, és az első résszel kezdeni. A DQI egy ideális belépő pont lehet JRPG stílussal csak most ismerkedő játékos számára. A DQ1 egyszerű, áramvonalas, és nem is túl hosszú, 10-15 óra alatt végigjátszható. Szerencsére a harcok alatt immár nem egy, hanem több ellenfél ellen is nyomhatjuk, így stratégiailag mélyebbé tették a programot, és grindből is visszavettek. A második rész, közvetlenül folytatja az elsőt, jóval hosszabb, komplexebb, jobban hasonlít egy mai klasszikus JRPG-re, van például csapat és sokkal nagyobb a világ.
Akárhol is lépünk azonban az Erdrick-trilógia világába, a 2D-HD remake jól használta ki a lehetőséget, hogy a trilógia közötti történeti szálakat szorosabbra húzza. Egyrészt több új jelenettel egészítették ki mind a két epizódot, ami segít egységessé és izgalmasabbá tenni a történetet. A trilógia olyan hatást kelt az ismerős helyszínek és a sztori átívelő része, valamint a visszatérő karakterek miatt, mintha az alkotók egy egységes nagy legendát mesélnének el három epizódban. Tartalmilag panaszunk nem lehet. A csodaszép grafikai körítés mellett új helyszínek, új mellékküldetések, a második részben új felvehető karakter egészíti ki történetet, amihez nagyszerű nagyzenekari kíséret dukál.
KENNY SÁRKÁNYKALANDJAIMÁSODVÉLEMÉNY SWITCH 2-RŐL
A Dragon Quest széria nagyon közel áll a szívemhez. Ez annak köszönhető, hogy az egész sorozatot áthatja egy olyan báj, amit nehéz szavakba önteni. Áraszt egy megmagyarázhatatlan, megnyugtató érzést, ami teljesen kiszakít a nehéz hétköznapok mókuskerekéből, és szinte elfeledtet minden terhet, ami a vállunkat nyomja. Ehhez a zen-szintű állapothoz a Dragon Ball-os Toriyama-féle képi világ, a Sugiyama által komponált csodálatos komolyzenei aláfestés és a Horii tollával íródott mesés történet egyvelege juttatja el a legtöbb JRPG-rajongót, minden egyes játékban töltött órával. Nemhiába, Japánban, azaz a világ egyik legrohanósabb és legstresszesebb országában, ez a legnépszerűbb sorozat. Középkori, lelassult világ ez, ahol mesés történeteket izgulhatunk végig a jó és a gonosz harcáról.
A most megjelent Dragon Quest kollekció első két részével dupla dózist vehetünk be ebből a szuper „gyógyszerből”! Tesztelés közben, hogy még autentikusabb legyen a kaland, a Nintendo japán eShopjából rendeltem egy Super Famicom (a Super Nintendo ottani megfelelője) kontrollert a Switch 2-höz, és azzal izgultam végig a történeteket. Rengeteg port született ezekből a részekből – én NES Minin már próbálkoztam az Amerikában kiadott eredeti változatokkal, de azok nekem már túl öregesek voltak. Nem tetszett, hogy mindenhez, például ajtónyitáshoz is menüből kellett kiválasztani a parancsot. Legutóbb a Switch-re kiadott verzióknak adtam egy újabb esélyt, de a mobilról portolt, igénytelen flash-játék jellegű megoldás gyenge framerate-tel hamar kedvemet szegte. Nos, a mostani kiadásra már egy szavam sem lehet! Sikerült olyan formát adni neki, ami egyszerre modern, de mégis retro. Többféle nehézségi fokozatnak köszönhetően a legnagyobb hardcore rajongók mellett a kezdők is bátran tehetnek vele egy próbát. A legkönnyebb, azaz a Dracky Quest opciót választva például nem tudunk elhalálozni, illetve az egységünk is nagyobb sebzéssel bír.
Az eredeti játékban rengeteget kellett kolbászolni oda-vissza, és sokszor fogalmunk sem volt, hova tovább… itt ennek is vége: beállítható, hogy a térkép mutassa, merre kell menni. Emellett a ládák és titkos helyek lokalizációja is jelölve van kérésre. A Zoom varázslattal teleportálni tudunk, így a hosszú menetelésnek vége. Bevallom, én élvezem a karakterek fejlesztését és a folyamatos harcot, így kevésbé használom ezt a mágiát, de sok új játékosnak ez megváltás lesz. A tárgymenedzsment is sokkal könnyebb: nem kell a tárgyzsákból átrakni a kívánt felszerelést az adott karakterhez, majd megpróbálni, kompatibilis-e vele, vagy jobb-e, mint az aktuális eszköz – most, ahogy a modern játékokban, azonnal ki tudjuk választani, és a játék automatikusan kezeli. A harcok az eredeti változatban elég lassúak voltak, itt szerencsére a sebességük is gyorsítható.
A modernizálás nemcsak a játékmenetben, de minden téren jelen van. Jobbak a dialógusok is, amelyeket most szuper szinkronhangok keltenek életre. Az egyik legjobb, amit mostanában hallottam! Ami szomorú, hogy a szövegek nagyjából 10%-át mondtatták fel a színészekkel, így legtöbbször csak olvasni tudjuk a scriptet. A világ felépítése is jobb lett: a városok, bányák, a világtérkép mind újraalkotva a mai elvárásoknak megfelelően. Kaptunk számos új labirintust, valamint a mini medálok gyűjtögetésének lehetőségét, amelyeket becserélve speciális tárgyakat szerezhetünk.
A grafika pedig az Octopath Travellerben bevezetett HD-2D Remake művészi látványvilágával lett megalkotva. Ámulok rajta, milyen részletes és látványos minden – érezni, hogy szívvel-lélekkel készült! A zene egyenesen mesteri, főleg ezzel az újrahangszerelt komolyzenei aláfestéssel – azon kaptam magam, hogy egész nap dúdoltam a dallamokat, annyira fülbemászóak.
Amire talán érdemes odafigyelni, hogy ne egymás után vigyük végig a két játékot, hanem tartsunk pár hónapnyi szünetet, mert túl lehet adagolni. A két rész nagyjából 40 óra szórakozást nyújt összesen. Az első rész egyszerűbb, és csak egy főszereplője van; a második már a hagyományosabb többszereplős vonalat viszi tovább, de erről Miki majd ír részletesen, így én nem merülnék ebbe bele. Nekem amúgy az első rész egyszerűségével talán még jobban is tetszett! Lehet önzőségnek tűnik, de élveztem, hogy csak egy hős van, és rá használhattam el az összes fejlesztési elemet gondolkodás nélkül – nem kellett egy csapatnyi karakter fejlesztésével és tárgykezelésével bíbelődnöm. Switch 2-ön teszteltem, ahol a Switch 1-hez képest performance módban duplázódott a képkockafrissítés, az ingadozó 30 fps helyett stabil 60 fps-es a sebesség. A kép is élesebb, valamint az effektek is látványosabbak ebben a változatban. Ami picit negatívum, hogy a játék dobozában KeyCard van, azaz nincs adat a kazettán, így azt a netről kell letölteni. Bosszantó, hogy a Switch 1 kiadásban a teljes játék megtalálható, de az nem frissíthető a nagytesós változatra.
A Dragon Quest rajongók elégedettek lehetnek, mert kaptunk egy jól játszható, és kiválóan modernizált JRPG duót, ami hosszú órákra fog kellemes kikapcsolódást nyújtani. Csak remélni merem, hogy a kiadó lendülete nem törik meg, és további DQ játékok fognak érkezni a XII. rész megérkezéséig. A jelek mindenesetre biztatóak. Alig félév és megkapjuk az újraálmodott hetedik részt. Egy valami tehát biztos: soha nem volt még ennyire jó Dragon Quest rajongónak lenni.
Dragon Quest I & II HD-2D Remake | Kiadó: Square-Enix | Fejlesztő: Artdink, Square-Enix (Team Asano) | Platformok: Nintendo Switch (tesztelt), Nintendo Switch 2 (tesztelt), Playtation 5, Xbox Series S/X, PC |Megjelenés: 2025. október 30. | Ár: 25 990 HUF / 59.99 EUR
A tesztkódot a Cenega biztosította, aki a játék dobozos változatának hazai forgalmazója.