Crysis 2Teszt

Teljesen biztos voltam benne, hogy a Crysis 2 hasonlóan a híres elődjéhez, igencsak meg fogja osztani a játékos társadalmat. Ezt a következtetést főleg abból vontam le, hogy a videók és képek alapján én sem tudtam hova tenni. Nem láttam benne azt az evolúciós és revolúciós erőt amiről a fejlesztők áradoztak. Nyilván ebben benne volt az is, hogy az első része sokáig etalonnak számított PC-s berkekben, ugye mindenki hallotta a legendákat, hogy még a NASA számítógépei is lila pukit nyomtak maguk alá, amikor maxon kellett futtatni a játékot. A crytekes fiúk így gyakorlatilag saját maguknak tették magasra a mércét, arról nem is beszélve, hogy ezúttal már konzolokon is bizonyítaniuk kellett hiszen az elmúlt 4 évben azért láttunk már csodákat a jelenlegi generáción.

A történet az a kategória, ami szeretne nagyot szólni és monumentálisnak tűnni, de nem feltétlenül sikerül neki. Az alapfelállás hűen tükrözi a játék címét, gyakorlatilag egy bazi nagy világégés előestéjébe csöppenünk, ahol mindenki lő mindenkit, van itt titokzatos vírus, ami tizedeli az embereket, katonák, akik néha azt sem tudják, hogy mire lőjenek, és természetesen az idegenek sem hiányozhatnak a buliból, akik támadnak mindenre, ami mozog. Az első részből már jól ismert Próféta barátunk vonszol el minket az alienek és a biztos halál elől a játék elején egy biztonságos raktárba, ahol is ránk applikálja a vadi új Nano Ruha 2.0-át, a játék igazi főszereplőjét. Alcatraz, aki a hús a páncélban, annyira megsérült, hogy szó szerint a ruha tartja össze, ennek köszönhetően bár végig őt irányítjuk sok szerephez még sem jut, mivel képtelen a bárminemű kommunikációra a külvilággal, no persze ha a féktelen pusztítást nem vesszük ide. Ami remekül állt Mr. Freemannak, az nagyon nem fekszik egy morcos katonának. Alcatraz némasága és mulyasága néha kimondottan zavaró, pláne annak fényében, hogy a fejlesztők még a párbeszédeket is úgy alakították ki, hogy konkrét kérdésekkel bombáznak minket - néma főhős esetén ez nem a legszerencsésebb megoldás, ugye.

Bár a jól ismert közhely szerint nem csak a ruha teszi az embert, esetünkben azonban pontosan erről van szó. A nano páncél páratlan képességekkel ruházza fel viselőjét. Képesek vagyunk hatalmasakat ugrani, szélsebesen futni, láthatatlanná válni, összeroppantani a predátor / világokharca alienek torkát, van hő látásunk, valamint képesek vagyunk nagyon vastag bőrt növeszteni, aminek köszönhetően a lövedékek szó szerint lepattannak rólunk. Ezeket a speciális képességeket egy kis al-menüben és valós időben játék közben fejleszthetjük is, amire szükségünk is lesz, mivel a Crysis 2 megfelelő kihívást tartogat még a harcedzett nano-veteránoknak is. Fegyverekből is kapunk (pontosabban: találunk) bőven a játék során, amik igazából egyformán hatékonyak, attól függően persze, hogy milyen stílust illetve taktikát preferálunk. Igen, itt ilyet is lehet, mármint: taktikázni, még hozzá az egyszemélyes kampányban.

Minden pályának vannak úgy nevezett kritikus csomópontjai. A történet szerint itt át kell jutnunk, hogy teljesíthessük a következő célt. Amikor egy kellemes gépi hang bemondja, hogy “taktikai lehetőségek elérhetőek” akkor érdemes megállni egy pillanatra, bekapcsolni a taktikai nézetet, és végig pásztázni a területet. Minden esetben legalább kettő, de inkább három lehetséges megoldás áll a rendelkezésünkre, és ha jól körülnézünk, akkor a közvetlen közelben megtalálhatjuk a fegyver depókat is ahonnan kedvünkre válogathatunk. A Rambo-jelöltek felkaphatják a legnagyobb gépágyút, bekapcsolhatják az extra páncélt és terminátorként ugranak be a buli közepébe, nem adva semmi esélyt a menekülésre. A mesterlövész hajlamúak felmehetnek a legmagasabb pontra, és a láthatatlanságnak köszönhetően szépen leszedegeti a népet, majd átsétál a hullákon. A taktikusan osonkodó játékos pedig a sebességet és a láthatatlanságot kihasználva egyenként vágja el a torkát a gonosz ellenségnek, és szépen eltűnik, mielőtt egyáltalán feltűnne valakinek, hogy az őrök 70%-a lepihent egy kicsit. A Crysis 2 legélvezetesebb része a taktikák próbálgatása és váltogatása, többször is előfordult, hogy direkt megölettem magam csak azért, hogy a visszatöltött állásból egy másik módszert próbáljak ki, hátha az hatékonyabban működik.

A játék másik nagy erőssége a látvány. A Crysis 2 ugyanis döbbenetesen jól néz ki. Megmondom őszintén, hogy sokkal rosszabbra számítottam konzolokon az előzetes videók és demók alapján. Nem is nagyon lehet leírni azt a látvány orgiát, amit elénk pakol az új CryEngine. A robbanások, az effektek, a szinte nem létező pop-up, a katonák, ellenfelek, fegyverek és természetesen a környezet kidolgozottsága példaértékű. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy néha-néha azért meg-meg röccen ez a motor is, ami főleg némi framerate csökkenésben jelentkezik. Ez egyáltalán nem zavaró mértékű, de jelen van és némileg elvesz az élményből. A játék definitív verziója ugyan továbbra is a PC-s változat, de az égvilágon semmi szégyenkezni valója nincsen a 5-6 éves konzoloknak sem - és ezért jár a kudos a fejlesztőknek.

Az arclepakolós grafika tükrében az egyszeri játékos a játékélmény tekintetében is valami mindent odaverően hatalmasat várna - a nagyon magasra helyezett elvárások (mint sokszor) itt is csalódást eredményeznek. A legfájóbb pont, hogy itt volt a kezükben ez a csodamotor, és mégsem voltak képesek elég monumentalitást vinni a játékba. Talán az utolsó pályát leszámítva semmi olyan nem történik pár híd / ház felrobbanásán kívül, amire akár egy hét múlva is emlékeznénk. Nincsenek a játékban boss küzdelmek, illetve olyan volumenű harcok, amik méltóak lennének egy olyan kaliberű történéshez, mint a világ leigázása. Az ellenfelek változatossága erős kívánnivalót hagy maga után, és (normál fokozaton) még eszesnek sem mondhatók. Ugyanaz a három katona, és négy alien fajta köszön vissza egész végig, ami pláne annak fényében válik feltűnővé, hogy egy 10+ órás egyszemélyes kampányt dobtak össze a srácok. Nem a hosszal van baj, persze, hanem a sűrűséggel: mai szemmel nézve egy FPS legyen inkább 2 órával rövidebb (a nyolc óra napjaink kínálatában még mindig abszolút korrekt lenne), és két kategóriával változatosabb, mint fordítva. Az ember mindig vár valamit, hogy na, majd most az új helyszínen talán végre jön valamilyen mindent felborító fordulat, de a nagy várakozásban egyszer csak vége lesz a játéknak. Sokat elmond az, hogy az utolsó két pályán erős késztetést éreztem arra, hogy láthatatlanul keresztülrohanjak mindenkin, mert megint ugyanazt a négy ellenfelet pakolták ki a stratégiai pontokra, akiket pontosan ugyan úgy kell megölni, mint azt már a második pályán is tettem.

Ott vannak aztán a fránya bugok. Konkrétan olyannal ami megakadályozta volna a továbbjutást én nem találkoztam, mások viszont igen. A játék a harmadik pálya végén random módón kifagy, géptől és verziótól függetlenül, bár emlékeim szerint a friss update-ben ezt már orvosolták. Néha elmegy a fegyverhang egy pillanatra, de láttam tereptárgyba beszorult, vagy a levegőben lógó katonát / alient is. Nem óriás nagy hibák ezek, de azért egy ekkora csapattól elvártuk volna a tisztességes tesztelést a kiadás előtt. Remélhetőleg az újabb frissítések majd ezeket a problémákat is orvosolják.

A multi korrekt, jól el lehet vele lenni, de kétlem, hogy bárkit is letaszítana a többjátékos online gyilkolászás trónjáról. Gyakorlatilag kaptunk egy COD / HALO mixet, ami abban nyilvánul meg, hogy a konkrét harc erős COD hatásokat mutat, viszont a játékmenet a speckó képességek miatt egy kicsit HALO-s. Mindenki tudja használni az extra páncélt, és a láthatatlanságot, aminek következtében a játék első pár napjában igencsak elszaporodtak a láthatatlanul guggoló shotgun virtuózok. A nagyobb problémát a mindenféle usb-s ketyerékkel szórakozó csaló férgek jelentették - de erről nem a Crysis tehet. A fejlődési rendszer és a perkek jók és működnek, a játékmódok hozzák amit hozniuk kell. Rá lehet kattanni, van benne potenciál, az igazi erejét úgy három hónap múlva fogja megmutatni - ha a fülledt nyári estéken is sokak választott szórakozása lesz, nyert ügye van, jöhetnek a DLC-k.

Summázva: minden adott volt a Crytek-nél, hogy ne csak egy jó játékot, hanem egy igazán maradandó, évek múltán is nosztalgikusan emlegethető FPS-t alkossanak. Ez utóbbi nem jött össze. Hiába a csodamotor, a lélegzetelállító effektek (a víz megvalósítása különösen üt), ha nincs mögötte hasonló színvonalú tartalom - olyan kiemelkedően minőségi tartalom, amit egy ilyen játék megérdemelne. A Crysis 2 így megmarad bődületesen látványos, jó ötletekkel megszórt, de több helyen hiányosságokkal küszködő akciójátéknak. Ha a komplett csomagot tervezed használni (single + multi) az értékelésünk a fent olvasható szám, ha csak az egyjátékos kampányra korlátozod magad, csapj le belőle egyet.