Itt a Wii UTeszt

A premier napján végre meghittebb körülmények között is lehetőségünk adódott megismerkedni a Nintendo következő otthoni konzoljával. A korábbi találkának köszönhetően az új hardver kibontása ezúttal a megszokottnál enyhébb katarzissal szolgált, de persze nem is a frissen letépett fólia alól felszálló nextgen (tudjuk, tudjuk...) illat miatt veszünk konzolt.

A Basic csomag fehér GamePadjét kézbe véve már ismerősen hat az előzetesben is taglalt kényelem, négy óra folyamatos játék után sem érezzük, hogy a megszokottnál lényegesen nagyobb, és csak kicsivel nehezebb eszköz használata megterhelő lenne. Apropó fehérség: a fekete egységekhez képest a Basic csomagban található műanyag borítás sokkal jobban bírja az ujjlenyomatokat - cserébe kicsit unalmas látványt nyújt. Az egyedi gombkiosztás hosszútávon is kézre áll, a D-pad a jelenleg forgalomban levő legjobb first-party példány, az analóg ravaszok hiánya pedig talán az autós játékokon kívül aligha lesz zavaró. Sajátos módon a Nintendo külön hálózati kábelt adott a GamePadnek, így áramellátása a konzol elhelyezése helyett a konnektorokétól függ. Egyén- és lakásfüggő, hogy ez mekkora előny vagy hátrány, a GamePad nagyjából négyóránkénti, pár órát igénybe vevő töltéséhez szükséges külön tápegység viszont plusz macerát jelenthet, ha egy intenzívebb buli alatt a kontroller sokat vándorol kézről kézre.

A korábbi tesztkör alatt még csak sejtettük, most viszont végleg megbizonyosodtunk róla, hogy a GamePad kijelzője minden tekintetben magasabb minőséget képvisel, mint amit a (3)DS kézikonzoloknál megszoktunk. Nem csak a nagyobb, 854×480-as felbontás miatt, hanem mert a Wii U kontroller rezisztív érintőképernyője jelentősen érzékenyebb, ami leginkább ujjal való használat során emeli magasabb szintre az élményt.

Ahogy már írtuk, a GamePad persze ezzel együtt sem ér fel a mai sztenderdnek számító tabletekhez és telefonokhoz képminőség és érzékenység terén, azonban meggyőzően hozza a célnak megfelelő teljesítményt, könyökből behajlított karral kielégítő a képernyőméret és a felbontás is. A kipróbált szoftvereknél azt tapasztaltuk, hogy inkább a videó-tömörítésből ered a bizonyos jellegű képeknél következetesen megjelenő, észrevehetőbb pixelesedés, mint a képernyő minőségéből. A New Super Mario Bros. U-ban pl. szép, éles háttereket kaptunk, míg Mario figurája és egyes textúrák/színek találkozása némileg zavarosabb volt (a nyilvánvaló tömörítési műtermékek miatt).

A Wii U karrierje során valószínűleg kevés szó fog esni a GamePad beépített hangszóróiról, pedig a 3DS-hez hasonlóan meglepően jó “ál-sorround” élményt nyújtanak, a TV hangszóróival együtt pedig egészen érdekes térhatásokkal kísérleteznek már most is a fejlesztők. TV nélküli játék során sem kell tehát fájó kompromisszumra számítanunk audio terén, pláne, hogy egy fülhallgató kimenet is rendelkezésünkre áll a kontroller tetején. A beépített kamera szerencsére bőven túlmutat a 3DS-ben találhatón, és bár a fénykép alapján készülő Mii-k még mindig inkább vicces, de ügyetlen próbálkozásoknak hatnak, a video chat funkció használata során kellemes minőségű képet látunk a TV-n és a GamePaden egyaránt.

Nincs vége, a következő oldalon folytatjuk!

A hírhedt elsőnapos rendszerfrissítés után a Wii U bekapcsolásakor egy hibrid menübe kerülünk, amelyen egymás mellett (mögött) szerepel a Miiverse és a klasszikus oprendszer kezelőfelület, egyik a tévén, másik a GamePaden. A rendszermenüben a Wii-nél elkezdett szabályos, egyszerű ikonsor legújabb verziójával navigálhatunk, amelynek sűrűn rendezett négyzetei és fehér háttere a legkevésbé látványos a modern konzolos felhasználói felületetek közül, cserébe viszont roppant gyorsan és könnyedén használható...

...Amíg be nem akarunk lépni egy alkalmazásba vagy almenübe. Az oprendszer jelenlegi formájában ugyanis kínosan lassú. Egy új frissítésnek köszönhetően immár akár 10 másodperc alá is csökkenhet a töltési idő, de nem ritka, hogy jóval többet kell várni, míg megnyílik a kiválasztott program. Egyelőre tehát fájó kontrasztban áll egymással a Wii U operáció rendszerének külleme és működése, ezért remélhetőleg a Nintendo egyik fő feladatának tekinti a menübúvárkodás gördülékenyebbé tételét, ugyanis minden adott ahhoz, hogy végre valóban a kornak megfelelő színvonalú felhasználói élményt produkáljon a Nintendo a játékokon kívül is.

Ennek megfelelően a Wii U teljes online komponense (és az általunk csak távolról irigyelt TVii funkció) elérhető anélkül, hogy kilépnénk a játékból. Ennek legfontosabb része a Miiverse, a Nintendo saját közösségi szolgáltatása. Lesznek, akiket már az elején elriaszt majd az izgága Mii-k áradata, de ezzel egy valóban egyedi, igazán “nintendós” online élményből maradnak ki. Végre eltűntek a friend code-ok, a Miiverse-ben a Facebookéra hajazó barátjelölgetős rendszer működik, de a készítőkre egyaránt hatással volt a Twitter és az online fórumozás is. Nem kell barátnak jelölnünk valakit, hogy értesüljünk online tevékenységéről, ehhez elég csak az ismerős “követés” opciót választani. A játékipar számos résztvevője (köztük legalább egy nintendós nagyágyú, Takashi Tezuka is) nyilvánossá tette Miiverse profilját, így ez hasznos opció lehet minden rajongó számára, hiszen már csak a barátlista százfős limitje miatt sem pályázunk túl nagy eséllyel arra, hogy vezető Nintendo dizájnerekkel fogunk Mario Kartozni. Amihez mellesleg át kell lépnünk a barátlista alkalmazásba - kényelmesebb lett volna, ha integrálják a kettőt.

Nincs vége, a következő oldalon folytatjuk!

A Miiverse nyüzsgését legjobban a minden egyes játék és alkalmazás számára létrehozott közösségekben tapasztalhatjuk meg, melyek gyakorlatilag fórumtopikok szerepét töltik be. Ide kedvünk szerint írhatunk vagy rajzolhatunk üzeneteket, akár screenshotokkal kiegészítve, így akár egy órára is könnyedén el lehet veszni a sok ügyes (vagy csak simán vicces) rajz és játékból lopott jelenet között. A Nintendo egyelőre meglepő alapossággal figyeli és moderálja a rendszert: néhány kiválasztott rajz vagy üzenet a konzol Miiverse-ös nyitóképernyőjén, a WaraWara Plazán is megjelenik, a spoilereket vagy káromkodást, esetleg ügyetlenül megrajzolt gombákat tartalmazó postokat pedig tartalmuknak megfelelően spoiler felhívás mögé rejtik vagy törlik. Jellemzően régimódi a Nintendo prüdériája, de a Miiverse egyelőre egy életképes kísérletnek tűnik egy pozitív és barátságos közösségi szolgáltatás létrehozására.

Korábbi tesztekből már kiderült, hogy a Wii U internetböngészője a jelenlegi piacon levő konzolok közül a leggyorsabb, és ezt saját tapasztalataink is alátámasztották. Sebessége mellett másik nagy erénye, hogy a GamePad érintőképernyője segítségével a navigáció is jelentősen kényelmesebb, a kisebb képernyő pedig ideális a befulladt bulik végén tapasztalható YouTube DJ-zésre. Apropó YouTube: a videószolgáltatás Wii U-n megtalálható applikációja abszolút ízléses és felhasználóbarát - ha már megszoktuk, hogy némileg meg kell osztani figyelmünket a TV és a GamePad között.

A tisztességes online komponens ismeretében sajnos különösen bosszantó, hogy a Wii U számára egy hétköznapi router is könnyedén olyan lehet, mint az egyszeri akciójáték főhősnek a derékig érő kerítés. Már a megjelenés napján számos fórumon lehetett találkozni a Wii U és az egyébként teljesen jól működő routerek erőltetett összebarátkoztatását leíró útmutatókkal, de ennek ellenére is volt olyan régebbi router, amivel végül kibékíthetetlennek bizonyult a konzol.

Figyelembe véve, hogy mennyi alapvető funkciót nyit meg az elsőnapos rendszerfrissítés, az érintettek teljesen jogosan háborodnak fel, mikor új konzoljuk egy ilyen akadályt nem képes gond nélkül venni. Sovány vigasz, de legalább a tévékkel való szinkronizálás fájdalommentes volt, minekutána a GamePad TV gombjával elért menüből kényelmesen kezelhettük a TV és a set-top box egyes alapfunkcióit.

A Wii U képességei közül utoljára a visszafelé kompatibilitást érdemes megemlíteni, melyet ezúttal egészen szokatlan módon oldottak meg: A főmenüben található alkalmazás segítségével “Wii üzemmódban” indul újra a konzol. Nem a legáramvonalasabb kivitelezés, de mindenképpen megéri azt a plusz kattintást, ugyanis a Wii-hez képest komoly ugrást tapasztalhatunk képminőség terén HD tévéken. Nyilván nem kell arra számítani, hogy a Wii U újrarendereli a játékot HD-ben, de éles, plasztikus képet kapunk.

A Nintendo régóta hangoztatja, hogy nem céljuk, hogy a versenytársak termékei helyett válasszuk az ő konzoljaikat, ők csupán szeretnék, ha előbb-utóbb mindenkinél landolna egy az épp aktuális kütyüjükből. Várhatóan a Wii U sem olyan gép lesz, ami a legtöbb játékfanatikus számára minden további következő generációs hardvert feleslegessé tesz. Ellenben az egyedi és kiválóan működő kontrollerének, valamint a néha még döcögős, de karakteres és jól átgondolt kiegészítő szolgáltatásainak köszönhetően esélye van rá, hogy a megfelelő szoftveres támogatás mellett kihagyhatatlan élményeket tudjon felmutatni, és méltó utódja legyen a Wii-nek. Nincs meg benne az elődben látott átütő újdonság, technikai értelemben aligha viszi majd előbbre a videojátékokat, mint vizuális médiumot, de vérbeli társasági konzol, ami néha visszafogottabb, néha markánsabb módon lesz képes jobbá tenni a TV előtt együtt töltött időt.

Rehynn