A Chernobylite egyike azon játékoknak, amik a Stalker farvizén evezve igyekeznek meghódítani a sugárzásért és maghasadásért repeső ólómszíveket. Hogy ezt így a fejlesztők elismerik-e, nem tudom, de tulajdonképpen mindegy is: az ukrán széria számtalan rajongók hódított meg és hagyott magára több mint tíz évig, hogy jövőre egy nagyobb, hosszabb, vágatlan folytatással térjen vissza, PC mellett Xbox konzolokon. És mit ad Isten, a Chernobylite is kapott konzolos változatot, ami azon túl, hogy hozza a kötelezőt, talán segít nagyobb teret adni ennek az egyébként kimondottan egyedi játéknak.
Mert bizony annak ellenére, hogy a Chernobylite középpontjában a címadó csernobili erőmű és környezete áll, illetőleg a képeket és videókat elnézve az egésznek masszívan sztalkerszaga van, játékmenetét tekintve ennél messzebb nem eshetne az alma a fájától, elvégre a GSC akciójátékával szemben itt egy bázisépítős-lövöldözős-döntéshozós szerepjátékot kapunk, amiben utóbbi komponensen van a legnagyobb hangsúly. Egy kis csapatot vezérelve juthatunk közelebb az erőmű és az azt körülvevő természetfeletti jelenségek igazságához, főhősünk, Igor azonban számtalan olyan cselekvésért lehet felelős, amik homlokegyenest ellenkező irányba tolják mind a sztorit, mint pedig csapatunk tagjainak sorsát.
Az akció maga meglehetősen nyögvenyelős, mi több, ugyanazokra a helyekre mehetünk el újra és újra küldetéseket teljesíteni, ami a horrorfilmekbe illő mutáns szörnyek és az egyébként nem túl okos, ellenben halomra lőhető katonák ellenére sem vonzó tulajdonsága a játéknak. Cserébe viszonylag hitelesen ábrázolt helyszíneket járhatunk be, hogy közben elmormoljunk egy imát a Stalker 2-ért.
A játékról magáról már volt teszt a Gamer365-ön, így nem mélyednék el benne, akit érdekel, erre tessék. Ami a konzolos változatokat illeti, nálam az Xboxos járt, amit még a megjelenés előtt megkaptam, de az akkor küldött béta hibalista miatt inkább megvártam a premiert. Habár jómagam nem tapasztaltam eszelős hibákat, a neten sokan panaszkodnak elvesztett mentésekre, befejezhetetlen küldetésekre és bizarr glitchekre. Nekem inkább az tűnt fel, hogy a játék még most, november közelében sem kapott nextgen frissítést, az Xbox One-os változat fut Series-konzolokon is. A fejlesztők ingyenes frissítésről beszélnek, de egyelőre nem tudni, ez mikor érkezik.
Nem mintha annyira szükség lenne rá, mert az Unreal motorral életre keltett Csernobil és környéke kimondottan látványos, még a régi hardverre optimalizált formájában is. És mivel ez nem egy pörgős játék, a 30 fps-es teljesítményre sem nagyon lehet panasz. Az irányítás standard, az ár pedig pont lefedi ezt a 12-15 órás kalandot, amit a monotonitása ellenére is újrajátszat a történet sokfélesége. Pécére egyébként nemrég jelent meg a Monster Hunt című DLC-, amiben újabb rémségekre lehet Kalasnyikov-végre kapni – konzolon ez a tartalom még várat magára. Ennek a trailere igen friss, a lenti lejátszóban megtekinthetitek.
Amennyiben PC-n már játszottál vele, a konzolos Chernobylite-ért nem érdemes beizzítani a Geiger–Müller-számlálót. Amennyiben viszont valamiért lemaradtál a nyári Csernobil-túráról, megérheti felkapni a gázmaszkot és elvezetni Igort a mocsaras Pripjatyba.