Lego Marvel Super HeroesTeszt

Lassan már két lépést sem tudunk tenni anélkül, hogy ne a germán mitológia valamelyik istensége, a sármos Vasalóember, vagy éppen a mindig gyanúsan borostás Hugh Jackman pillantson ránk valamelyik közeli plakátról - kész csoda, hogy a különféle Batman-kalandok után a Marvel Comics képregényhőseinek egészen idáig kellett várniuk arra, hogy felbukkanjanak a TT Games Lego-szériájában. Most azonban itt vannak, méghozzá nagyobb létszámban, mint valaha: több mint száz karakterével a Lego Marvel Super Heroes gigantikus engesztelés a Marvel-fanatikusok számára.

A legutóbbi tematikus epizódhoz, a Lego Gyűrűk Urához képest jelentős a váltás a körítést illetően, így nem meglepő, hogy a készítők első sorban nem az egyébként hasonlóan nyitott Középföldéből, hanem a klasszikus város-koncepciót behozó Lego Batman 2-ből, valamint az azt kiteljesítő Lego City: Undercoverből merítettek. A felépítés ennek megfelelően nem lesz ismeretlen a szuperhősködésre vágyóknak: központi helyszínként egy óriási metropolisz - jelen esetben New York City - szolgál, innen nyílik az összes különálló sztori-küldetés. És bár a méretek, valamint az ezzel járó tartalomáradat első pillantásra csábítónak tűnhet (sőt, még másodikra is az), mi így harmadik nekifutásra inkább egy hatalmas zsákutcát látunk a felhőkarcolók és a sok kilométeres úthálózat helyén, mintsem a követendő példát.

A helyzet az, hogy ezek a városok nem többek szürkeségnél az alapanyag (ezúttal a Marvel), meg úgy általánosságban a Lego egésze jelentette fantáziavilágban: jártunk már éppen elegendőben az elmúlt két konzolgenerációban ahhoz, hogy New York sokadik - és valljuk be, nem különösebben izgalmas és egyedi - variánsa már ne tudja különösebben megbirizgálni érdeklődésünket. A Lego Batman 2 Gotham City-je még úgy-ahogy működhetett, hiszen a Denevérember idézőjeles otthona erőteljes, jól azonosítható hangulattal átitatott központi helyszínként szolgált a tavalyi szuperhősös Lego játékban. Funkcionálisan azonban már akkor is látszódott, hogy a város inkább hátrány, mint előny, most pedig láthatjuk, hogy ha nem párosul mellé a megfelelő atmoszféra, akkor kifejezetten unalmassá is válhat. A várt varázst itt bizony hiába keressük.

Máshol szerencsére azért megtaláljuk az imént hiányolt elemet: a teljesen különálló sztori-küldetések szerencsére most is megmutatják, miért lehet hosszú távon is szeretni a Lego játékokat. Ezen missziók jellemzően egy-egy jól ismert univerzumból válogatnak, ami azt jelenti, hogy számos világot be fogunk járni, miközben Loki, Dr. Doom és Magneto mindig rosszban sántikáló hármasát üldözzük a Csodálatos Pókemberrel, a Hihetetlen Hulkkal, a Fantasztikus Négyessel és a többiekkel. Kohézió persze az imént körüljárt probléma következtében nem sok van, de a történet mellé társuló pályák az összetartó erő hiányában is rendkívül szórakoztatóak, ami legfőképpen most is a kreatív és változatos megoldásoknak köszönhető.

A jól bevált formulán a Lego Marvel sem változtat: a célod ezúttal is az, hogy az éppen rendelkezésre álló karakterek egyedi képességeit kihasználva végigjuss a pályákon, nem megfeledkezve persze a körülötted heverő rengeteg szétverhető elemről (no meg ellenfélről), valamint a vad gyűjtögetésről sem. Az egyszerű logikai feladványok egymásutánja szokás szerint olyan nehézségűre van belőve, hogy a gyerkőcök is könnyedén elboldoguljanak velük, ám a játék ettől függetlenül hosszú távon is szórakoztató tud maradni, a komolyabb kihívásra vágyó Lego-bajnokok pedig most is hosszú órákat tölthetnek a kismillió titok felkutatásával.

Még nincs vége, a következő oldalon folytatjuk...

Középfölde szívmelengetően erős és egységes atmoszférájával tehát nem tud versenyezni a Lego Marvel, mélyen legbelül azonban szerencsére továbbra is nagyrészt hibátlanul működik. Kár lenne tagadni ráadásul, hogy valamiben bizony ő a legjobb az eddigi felhozatalból: ezek nem mások, mint az említett karakterek, melyekből több mint 130 akad (és ebben még nincsenek benne a különféle variánsok!) - igen valószínű tehát, hogy minden képregényrajongó meg fogja találni a maga kedvencét. A pontot most is a remekül eltalált animációk teszik fel arra a bizonyos betűre, melyek élettel telivé és imádnivalóvá teszik az ügyesen kimunkált figurákat.

Ami megmenti még a kínos unalomtól a játékot a sztori-pályák és a karakterek mellett, az az endgame-tartalom. (Ha esetleg nem játszottál még sosem Lego játékkal: a sztori végigvitele itt nem jelent többet 20 százalékos teljesítésnél.) A határozottan semmilyen város kismillió, de egyenként szerencsére viszonylag gyorsan teljesíthető feladatokkal van tele, így a gyűjtögetés, versenyezgetés és az aranykockák gyűjtögetése még hosszú távon is emészthető vontatottsággal párosul. Félreértés ne essék: ha nem lennének a hangulatbeli hiányosságok, a játék ezen része is sokkal élvezetesebb lenne, a mániákus gyűjtögetők azonban jó eséllyel így is el fogják porszívózni magukat a mágikus 100 százalékig - a több tíz óra maximális játékidő ezúttal is garantált.

EGY KIS RÁADÁS

A Lego Marvel egyedülálló módon kilenc darab miniküldetést is tartalmaz, melyek a sztori-missziókhoz hasonlóan különálló helyszíneken zajlanak. Ezek a pár perces, egyetlen szobából álló pályák rövidségük ellenére kellemes ráadást nyújtanak a Lego játékokra jellemző kreatív megoldásokból, ráadásul számos karaktert - például Daredevilt vagy Dr. Octopust - ezen küldetéseken keresztül tudunk megszerezni.

A generáció utolsó éve jellemzően a végletekig csiszolt játékokról szokott szólni, a Lego sorozat azonban valamiért továbbra sem képes megszabadulni a folyamatosan visszatérő gyermekbetegségeitől. A fagyásokból, beakadásokból, csiszolatlanságokból és kisebb-nagyobb bogárkákból a hobbitoknak némileg kevesebb jutott egy éve a szokásosnál, most azonban ismét szembetűnőbbek a különféle bugok (nem csak Pókember, Venom és Ant-Man miatt), ami egyre kevésbé mondható tolerálhatónak. A Lego címek alatt dolgozó motor kompromisszumai a generációváltás eljövetelével egyre szembetűnőbbek - ideje lenne már, hogy a TT Games végre a következő szintre lépjen.

A Lego Marvel Super Heroes egyfajta egyvelegként is felfogható, amely nem csak azt mutatja meg, hogy miért lehet szeretni az éves szinten jelentkező Lego játékokat, hanem azt is, hogy melyek azok az ötletek, amiket hosszú távon talán érdemesebb lenne elvetni. Az egybefüggő háttérvilág hiánya és a színtelen-szagtalan város összességében közel sem képesek olyan atmoszférát varázsolni a képernyő elé, mint amilyet Középföldén, vagy akár Roxfortban tapasztalhattunk, a kiemelkedő karakterfelhozatal, a megszokott humoros körítés és a rutinból lehozott ötletes pályák azonban így is könnyedén elviszik a hátukon a játékot. Ideális és tartalmas szórakozás az ünnepek közeledtével a kedvenc hőseik után áhítozó gyerkőcöknek és a könnyed játékélményre vágyó felnőtteknek.