Stardew ValleyTeszt

Mit tehetünk akkor, ha kedvenc játéksorozatunk egymás után megjelenő részei egyre rosszabbra sikerülnek? A legtöbben egyszerűen elengedik a sorozatot, esetleg durva kifakadást rendeznek az interneten, azonban Eric Barone nem ilyen ember. Őt az zavarta, hogy a Harvest Moon sorozat minden egyes újabb kiadással egyre mélyebb hullámvölgybe kerül, ezért úgy döntött, hogy ha Marvelousék nem képesek egy normális játékot összehozni, akkor majd ő megcsinálja. Az elhatározást tett követte, majd Eric négy év alatt összerakta a Stardew Valley-t, mely végül a legjobb Harvest Moon játékokat is kenterbe verő alkotás lett.

A Stardew Valley tehát alapvetően egy rendkívül lassú tempójú, a farmgazdálkodás csodáiba bevezető játék, legalábbis első pillantásra így tűnhet. A sztori szerint kapunk egy apró tanyát egy barátságos kisváros, Pelican Town mellett, mely pont kapóra jön, ide tudunk menekülni, mikor megcsömörlünk a modern, irodai környezetben. Érkezésünk után gyorsan be is mutatkozunk (vagy legalábbis mutatkozhatunk) a falu többi lakójának, majd egy kiadós alvás után bele is kezdhetünk a nagyüzemi gazdálkodásba.

Előbb már írtam, de leírom újra: a Stardew Valley tempója rémisztően lassú, de jó okkal: így van ideje a játéknak arra, hogy mindent szépen megtanítson és higgyetek nekem, tanulnivaló bőven akad benne. Míg a növénytermesztés viszonylag egyszerű (kapál, ültet, locsol, szüretel, elad), ahogy nő a tárcánkban lévő pénzmennyiség, illetve gyarapodnak az alapanyagaink, úgy állunk (de legalábbis állhatunk) át a komolyabb gyümölcstermesztésre, vagy állattenyésztésre, mely utóbbi már komolyabb tervezést igényel, figyelve arra, hogy például egyes évszakokban nem fogunk tudni az állatoknak élelmet adni, ha nem gondolkodunk előre és pakoljuk vele tele a raktárat. És ezek csak azok a tevékenységek, melyeket a farmon végezhetünk, de a játék itt nem áll meg, a pecázástól kezdve a románcokig és csatákig a lehetőségek tárháza rémisztően tágas.

Csaták? Igen, ugyanis egy idő után eljutunk a bányákba, ahol az eddigi békés gazdálkodás egy viszonylag egyszerű kalandozásba vált át. Különböző szörnyekre lelhetünk, különböző fegyvereket és tárgyakat találhatunk és bár maga a harc viszonylag egyszerű, pont megfelelő mértékben tudja megbolondítani a szokásos tanyasi életet. Ahogy hasonlóan kellemes felüdülés lehet például a viszonylag mély crafting rendszer is, melyben egy rakás, az életünket nagyban megkönnyítő eszközt barkácsolhatunk össze, a locsolórendszertől kezdve a szövőszékig vagy a juharszirupot kinyerő szerkezetig. Ha pedig a tanyánk rendben üzemel, a ládánk pedig dagad a különböző kristályoktól és kincsektől, akkor érdemes nekikezdenünk jobban megbarátkozni a falulakókkal és ki tudja, talán még egy társat is találunk magunknak. Ha ez még nem lenne elég, akkor oda kell figyelnünk az évszakok körforgására, részt vehetünk különböző rendezvényeken és egy ponton a természetfeletti is beugrik a képbe, még egy nagy adag opcionális feladattal ellátva minket.

Szóval tucatnyi önmagában is teljesen jól működő rendszer fonódik össze ebben a játékban és teszi mindezt nagyon ügyesen: mindig találunk valami tennivalót és ha valamibe kicsit beleunnánk, akkor pedig nyugodt szívvel kereshetünk másik kihívást. Engem egyedül a játék kettős „időmérési” rendszere zavart, egyrészt telik az idő is, másrészt minden tevékenység valamennyi energiát is leszív a karakterünktől, ez pedig azt jelenti, hogy sokszor sokkal kevesebb dolgot tudtam adott napon megtenni, mint amennyit terveztem. Másrészt viszont nincs semmilyen retorzió, ha lecsúsznánk valamilyen eseményről, sőt, számomra nagyon pozitív élmény volt, hogy látszólag még brutálisan béna gazdálkodással se lehet olyan helyzetbe kerülni, ahonnan ne lehetne visszahozni a tanyát a profitábilis működésre.

Szóval az a helyzet, hogy Eric Barone elérte, amit szeretett volna, a Stardew Valley olyan magasra emelte a lécet, melyet kötve hiszek, hogy a Harvest Moon részek a közeljövőben meg tudnak ugrani. Egész egyszerűen hihetetlen, hogy egy ilyen 14 eurós játékba milyen iszonyatos mennyiségű és ami még ennél is fontosabb, kíméletlenül magas minőségű tartalmat tudott beletolni, ami garantálja azt is, hogy ha az ember nem mászik a falra a stílustól, akkor mindenféle probléma nélkül több száz órát is beleölhet. Kicsit szomorú vagyok, hogy a korábban belengetett multiplayer mód majd csak később, egy (ingyenes) frissítésként érkezik majd meg, hiszen az aztán tényleg nagyon különleges ízt adott volna a játéknak, de igazából a Stardew Valley jelen állapotában is stílusa új uralkodója lett.