DiRT RallyTeszt

Hisz valaki itt a számmisztikában? Bevallom őszintén én kevésbé, de valami azt mondatja velem, hogy a fejemben kavargó számok nem csak jelzés értékűek, de komoly mögöttes jelentéssel is bírnak, ha a megfelelő helyen és időben vetik papírra őket. Mondhatnám, hogy ez most meglepetés, de kedves olvasó aki ide kattintottál sejtheted, hogy a lenti adatok valamilyen összefüggésben állnak a horpadt kasztnival és a visító hajtáslánccal is. Gratulálok: a gamer hatoslottó mai nyertese te vagy.

30. 123. 35. 1998. 10. 18.

A mondat pedig amit keresel, valahogy így hangzik: “...köszönöm, Codemasters”. Bezony. Az üzenet a ködös albionban sátrat verő brit srácoknak szól, akik idestova három évtizede ügyködnek azon, hogy a csapat logója láttán valami egészen bizarr izgalom legyen úrrá az emberen. Hogy miért? A 30 évnyi tapasztalat miatt? Vagy a méretesre hízott, mára 123 játékot számláló dicsőségfal okán, melyből bő harminc az autóversenyzés zsánerét népszerűsíti, kezdve a stílust alapjaiban megreformáló 1998-as első Colin McRae Rally-val ? Nehéz megítélni, mindenesetre idén nem csak a CM csapat, hanem a legendás Rally sorozatuk is jubilál - a tavaly útjára engedett, konzolos verziókat csak most fialó DiRT Rally ugyanis a 10. rally szimulátor, amely az 1995-ös világbajnok Colin McRae nevével fémjelzett sorozat “kvázi” folytatásaként megjelent. (A tragikus halállal elhunyt pilóta nevét egészen a 2009-es Colin McRae: DiRT 2-ig használta a csapat a játékaihoz). Az első és utolsó epizód közt eltelt tizennyolc évnyi tapasztalatot pedig nem lehet egyszerűen a sutba dobni: a Steam early accessben tavaly bepróbált és a rajongói feedbackek hatására szépen kiteljesedő aktuális epizód nemhogy az elmúlt évek, de a valaha volt tal... sóhaj nem. Ezt még a végére tartogatom.

A DiRT Rally meglehetősen keszekusza, ám a mai ún. hangzatos “feedback development” ösvényein lépkedve mégiscsak szép utat járt be. Az elmúlt étizedben a Codemasters inkább kísérletező oldalát mutatta a világ felé: eltévedtek az inkább árkád-szerű műfaj mezsgyéjén olyan, szélesebb rétegeknek szánt autós játékaikkal, mint a Showdown, a GRID Autosport, vagy a FUEL. Ugyan jó tanulóévek voltak a csapat számára, de a srácok mindig is hangoztatták, hogy egészen biztosan visszatérnek még a klasszikus igazi Rallyjátékok világába, mert ez a fő csapásvonaluk. A trendekkel szembemenve eleinte csak egy szűk, maroknyi csapat kezdett el dolgozni a DiRT Rally alapjain (a CM nagyjából ötszáz főt számlál globálisan) és ők is inkább a rallyjátékok lényegi elemének szentelték idejüket: a valós fizikai modellezéssel kísérletezve próbálták meg az elmúlt évtizedek tapasztalataiból felépíteni a valaha volt legjobb virtuális környezetet.

A játékra alkalmas alfa kódot aztán Steam Early Access formában belengették a kiéheztetett rajongóknak, akik a folyamatos tesztelés következtében rengeteg hasznos visszajelzéssel segítették a fejlesztést. Ennek az együttműködésnek volt köszönhető, hogy tavaly év végén elrajtolhatott a végleges (ráadásul egyből a dobogóra jutó) verzió, letaszítva a korábbi DiRT 3-at a rallyjátékok képzeletbeli trónjáról. Nehéz kimondani, de a Master Race pozitív hozmánya, hogy egy alaposan kitesztelt és komolyabb hibáktól mentes játékot kaphat most kézhez a konzolos brigád, amely szép csendben, pofátlan módon írja szépen át a zsánerrel szemben támasztott korábbi elvárásokat.

Az elmúlt két hétben benzingőzös lázálmaim voltak elsuhanó fákról, leszakadt lökhárítókról, kicsúszó autókról, szétszakadt felfüggesztésekről és a mindent uraló, mellesleg démoni erejű időmérő órától, ami vörös-véreres RAGE árnyalatúra festette a hajnali fényben izzó szemgolyómat. No nem azért, mert a játék rossz, hanem mert nem próbál más lenni, mint a valóság. Ha azt hitted, hogy egy több száz lóerős fenevadat kötöttség és felelősség nélkül az úton lehet tartani, nos... tudd az olyan játékok számlájára, amelyek még saját magukat sem veszik igazán komolyan. A DiRT Rally nehéz. Néha túlzottan is az, de pont ez a célja: soha, egyetlen rallyjátékban nem volt még annyira életszerű az autó (nem)tapadása, súrlódása, súlya, a tehetetlenségi ereje, sodrása, vagy az úthoz és a környezethez való viszonya, mint ebben a játékban. Aki ült már többszáz lóerős versenyautóban és szerencséjére még vezette is, az pontosan tudja, miről beszélek. Nem lehet következmények nélkül tolni előre a gázpedált, mert elég egyetlen rossz mozdulat és a tapasztalatlan pilóta győzelmi esélyei azonnal köddé válnak.

A kocsi valós fizikai viselkedése PÁRATLAN - (a ravaszok rezgésének hála) azonnal érzed minden rezdülését, a sérülések menettulajdonságokra gyakorolt hatását, a felület egyenletlenségét, vagy épp azonnali változását. A kocsik is egytől-egyig egyediek, nincs két egyforma vezetési stílust igénylő autó a mezőnyben: míg más játékoknál szinte semmi különbség az első, hátsó vagy összkerekes autók viselkedése között, itt konkrétan ez a featuremindennek az alapja. Erre a rendszerre épülnek rá olyan, az adott kocsi egyéb menettulajdonságát aktívan befolyásoló változók, mint az összsúly, a tengelyekre gyakorolt nyomaték, a difi, a lengéscsillapítók beállítása, a kasztni kiképzése, a fékerő eloszlás, az aerodinamika és a nyers gyári értékek, amelyeknek köszönhetően egy 70-es évekből származó legendás kocsi teljesen más karakterisztikával száll csatába, mint egy 2000-es szupercsoda. A szép az egészben az, hogy hiába a harcminc évnyi eltérés a két technika közt, egy ideálisan beállított retro Alpine-al közel olyan időt lehet kocsikázni, mint egy Mitsubishi Lancer EVO-val (a hosszas tesztköröknek hála, nagyon finoman és kellő gondossággal van balanszolva a DR ezen része).

A játék ráadásul tele van a valós életből vett pályacsíkkal, amelyek közül a szívósabbak - se szó se beszéd - megtanítják a suhanc kölyköt a kocsiban rejlő mechanikai erő tiszteletére: elég egy rosszul felmért kanyarral lezúzni a hűtőrendszert és a váltót, s máris váltott jegye van egy laza sétakocsikázásra a célvonalig... nincs más megoldás, marad a startvonal. A DiRT Rallyban ugyanis nincs kezsüel cukros nyalóka, a visszapörgetések narkotikus élvezete: ha hibáztál, bukod az időt, így elég egy kicsúszás, és annyi a dobogós helyezésnek. (Ugyanakkor a gépi- és az emberi játékosokban ott van a hibafaktor, így akár koncentrált vezetéssel utólag is van esély futamot nyerni.) Nem számít, hogy a húsz perces versenyed felénél, vagy az utolsó kanyarban repültél egy nagyot, az egyetlen lehetőséged a győzelemre általában az, ha újra a rajtrácsra állsz. Ráadásul minden egyes alkalommal folyamatosan csökken a restart nélküli bónusz pénzmag összege, így a hatodik-hetedik próbálkozásra már csak az alap jutalom marad majd, semmi más.

Az már csak hab a tortán, hogy a szervíz-etapok között akár két-három szakaszt is le kell nyomni, így egyáltalán nem mindegy, milyen állapotban érünk célba. A szervízes srácoknak a valóságnak megfelelően csak limitált idő áll rendelkezésre a javításhoz, és rajtunk a döntés súlya, mit tartunk fontosabbnak egy ramatyra nyúzott autónál (persze a játék segít, de ő mindig általánosságban nézi a dolgokat, célszerű a vezetéstechnikai tapasztalatunkra bízni a dolgot). A sérülésmodell piszkosul részletes, több tucatnyi ponton számolja a játék az esetleges fizikai behatások okozta károkat, így eléggé a valósághoz közelálló eredményt látunk majd viszont a kijelzőkön. Éppen ezért örömteli az a pillanat, mikor a sok gyakorlásnak eredményeképp kiváló idővel érünk célba egy viszonylag megkímélt autóval, amelyet szépen tovább tudunk vinni majd a következő versenyre - nem beszélve az így megszerzett győzelem után járó kreditekről, amelyekből új autókat és új versenymérnököket is leszerződtethetünk a még jobb eredmény elérése érdekében.

A DiRT Rallyban a karriermódban ugyanis egy relatíve új formula alapján tuningolhatjuk tovább az autónkat: a karrier indulásakor kapott minimális összeg általában egy alap autóra elég, az összeversenyzett összegből azonban lehetőség adódik bizonyos számú km megtétele után újabb és újabb versenymérnököt, tanácsadót vagy technikai szakembert felfogadni - vagy akár a meglévő szerződését újabb versenyekre meghosszabbítani. Az egyes mérnökök amellett, hogy az autónk vezetéstechnikai stat értékeit módosítják, bizonyos idő elteltéve perk-eket is aktiválnak, amelyek további bónuszokhoz juttatják a versenyzőt (pl. kevesebb időbe telik bizonyos alkatrészek javítása a service etap alatt és hasonlók).

A szépen, egymás után következő versenyek alkalmával a dobogós helyezések egyenes utat jelentenek a magasabb osztályok izmosabb kihívásai felé (új helyszínek, még nehezebb szakaszok, jobb kocsik és mérnökök, stb). az ultimate trófeát pedig a master race (nem, ez még csak véletlenül sem az!) elhódítása jelenti - de abban egészen biztos vagyok, hogy ez csak a legkitartóbbak kiváltsága lesz, ahol a valódi versenyszimulációs helyzetekben szükséges pontos reakció (pláne nehéz fokozaton) már csakis egy jó kormánnyal sikerülhet.

A DiRT Rally-ban olyan versenynapok is kiegészítik a bajnoki sorozatot, mint a napi-heti- és havi kihívások, amelyekkel szintén pontokat, pénzt és még jobb csapatot verbuválhatunk a már meglévhöz képest. Persze azért az alkonyzónában is akad bőven teljesítenivaló: privát és publikus bajnokságok, PvP összecsapások, multiplayer eventek és egyéb versenymódok is színesítik a felhozatalt, ezzel bővítve a DiRT Rally szavatosságát. Nem titok, hogy a nehézségi szint a ranglétrás fogócskával egyre izzasztóbbá válik: míg a könnyed beállításoknál lazán begurigázhatunk a célvonalba az első helyen, normál szint és afelett bizony már küzdeni kell a győzelemért. Mondanám, hogy ez a valódi rally élmény velejárója, ám aki valóban elszánt, az assistokat kikapcsolva még combosabb és idegörlőbb (de jövedelmezőbb) kihívásokra számíthat. Itt azért egyébként felfedezhető némi elrugaszkodás a realitástól, legalábbis ami a kontrolleres irányítást érinti: nem tudom, hogy a veterán szint szándékosan driftel-e bele a “szinte lehetetlen” jelzőbe de az biztos, hogy egy jó kormány és pedálszett hiányában ne is álmodjon senki arról, hogy húsz nekifutásból akár egyszer is sikerül majd a verdát első helyen behozni megfelelő állapot és profi versenymérnök nélkül.

Még szerencse, hogy a DiRT Rally nem hagy senkit sem a pálya szélén: a kezdők számára logikusan és tanító jelleggel alkotott videókon keresztül okítja a rallyversenyzét alapjait, beleértve mitfahrer szakzsargont, a fékezés, a kanyarvétel, vagy ideális pályaív témaköreit is. Ha ezen egyszer végigrágod magad, nehézsége ellenére egy biztos tudást ad a kezedbe a játék, amellyel akár a kezdőként is szép sikereket lehet elérni - nem beszélve arról, hogy így kellő motívációt generálaz eggyel magasabb versenyosztályba lépéshez is.

Célszerű fejben tartani, hogy minden megnyert verseny, lefutott km és helyezés gyarapítja a bankszámlán levő összeget, így nem feltétlen kell minden esetben maximalistának lenni, mert egy nehéz verseny alkalmával azért a második-harmadik helyezésért is szép összeg járhat. A megvásárolható autócsodák nagyjai úgysem adják magukat könnyen,de akinek ez túl sok időbe telne, szerencsére az egyénileg kiírt versenyekben és a multiban is kipróbálhatja ezeket az autócsodákat - megtapasztalva azt, milyen egy brutális Subaru, vagy egy Stratos volánja mögé ülni a szakadó finnországi hóesésben.

Ha már a versenyzési lehetőségeknél járunk, a feltörekvő és pörgős, futamaiban 100 km/h-ig már-már a Forma 1-es gyorsulási határokat szorongató RallyCross autóverseny műfaj korábban már a DIRT játékokban is szerepelt, azonban a valósághoz mérten egészen eszelős formában tér vissza: a három legfontosabb tényező, hogy nagyon élvezetes a test-test elleni küzdelem, a folyamatos, rövid szakaszokból fakadó adrenalin löket és az, hogy az izgalom a verseny utolsó kanyarjáig tart, azaz még ott is van esély elbukni a győzelmet. (Emlékeztek még Timmy Hansen utolsó kanyarban megnyert FIA World Supercar RallyCross futamára?)

A futamok hosszából kiindulva minimális a hibalehetőségek száma, mert a valóságnak megfelelő tolakodás, határon autózás, kifarolás, kipörgetés miatt csak még izgalmasabb a versengés. Bár RallyCrossban egyelőre csak három pálya áll rendelkezésre, biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben érkezik majd még tartalom ezen játékmódhoz...

Mint ahogy a többihez is. Rallyjátékhoz képest ugyanis nem túl sok helyszín van a játékban (összesen hat, beleértve a Rally őshazáját, a skandináv országokat), illetve Trailbrazer kocsikkal is csak a legendás Colorado-beli Pikes Peaken hasíthatjuk a levegőt, azonban kárpótolja a játékost a megannyi változatos track, amelyen előre-hátra, esőben - hóban - ködben - akár éjjel-nappal is versenyezhetünk. Nincs különösebb baj a felhozatallal, ám aki kellően sokat belenyom a játékba, hosszú idő elteltével kicsit szűkösnek érezheti majd - ellenben ígéret van arra, hogy a helyszínek és pályaszakaszok felhozatala idővel bővülni fog egy nagyot.

A vezetés élményének alapját egy rally játékban egyértelműen a valós fizikai modell adja, de mit ér az egész, ha nem társul hozzá a megfelelő audiovizuális élmény - tehetnénk fel a kérdést. Szerencsére a Codemasters mindig is gondosan odafigyelt a fenti kettős érzés megfelelő tálálására és ebben a DiRT Rally sem szenved hiányt. Az autók hangzásvilága egyszerűen páratlan - soha, egyetlen rallyjátékban sem volt annyira élethű a motor zúgása, az út felületének moraja, a kaszni reccsenése, vagy a fizikai behatások következtében jelentkező zörejek összképe mind profi munka.

De nem csak a hangmérnökök, a grafikusok is kitettek magukért: ez főleg annak fényében érdekes, hogy a srácok még egy előző generációs motor, az EGO alapjaira építve hozták össze a játékot, amely bár az összképet tekintve nem hozza az újgenerációs motorok által produkált effekt-parádét, cserébe viszont acélos módon ragaszkodik a natív 1080p / 60FPS pároshoz. Az EGO 3.0 kifejezetten szépen domborít a belátható terepviszonyok és a különböző lens-flare v. természeti bevilágítások terén is, így prevgen motor ide, bővített eszközkészlet oda, az erdőben a fák közt beszűrődő hajnali párás fényfoszlányok közepette egész álomszerű az utazás. Összevetve az autók pofátlanul élethű mozgásával, az időjárás-effektek produkálta fizikai hatásokkal, az eredmény több, mint szívmelengető.

Nehéz nem elismerően nyilatkozni egy olyan játékról, amely az autósport rallymestereitől intézett szerelmeslevél, közvetlenül a műfaj rajongóinak címezve. A DiRT Rally nem csak a sorozatot nézve példaértékű darab, hanem a virtuális autóversenyzés rally-szubkultúrájában is egyértelműen a legjobb dolog ami csak történhetett. Megvan benne minden, ami csak szükséges: a gyermeki lelkesedés, a kb. húsz évnyi tapasztalat és a műfaj irányába mutatott tisztelet is. Emiatt valóban egy igazi comeback, méghozzá az emlékezetes fajtából, amellyel a profi autószimulátorok világába visszatérve egyértelű az üzenet: DiRT Rally = az új standard. Ha a tartalom kevesebb is picit a megszokottnál, de a játék által kínált szórakozás és élmény minden hiányérzetért kárpótol, amit ez a műfaj az elmúlt évek során elszenvedett. Év játéka? Rally kategóriában biztosan. Ezt garantálom.

DiRT Rally | Fejlesztő: Codemasters | Megjelenés: XO/PS4 | Tesztelt: XO