New Nintendo 2DS XLTeszt

A kézikonzolok kora lejárt - hallottuk már nem egyszer. A mobilok átvették a hatalmat, a hordozható játék fogalma, habitusa nagyot változott az okostelefonok érkezésével. Konzolos vonalon a Nintendo tartja a frontot egyedül, mivel a jobb sorsra érdemes Vitát sem az elmaradt blockbusterek, sem pedig az indie-k nem mentették meg az enyészettől. A 3DS viszont a maga limitált képességeivel mai napig hódít, a gépre megjelenő játékok fizikai kópiái alig értéktelenednek, és olyan húzónevek jönnek a gépre még 2017-ben is, mint például a Metroid 2 régen várt újragondolása.

Mit sem érne tehát a siker jó játékok és megbízható hardver nélkül. Nos, amíg a korábbi N-handheldek pár revízióval elevickéltek, addig a 3DS-ből már számolatlan változat jött. Ott volt az eredeti forma, aztán jöttek a méretesebb verziók, a sima 2DS, a „NEW” titulussal illetett pimpelt masinák. Most pedig itt a 2DS-koncepcióból kipréselt New Nintendo 2DS XL, amely kedvezőbb árral, gyerekbarát külsővel, és könnyed életfelfogást sugalló összképpel lép be a piacra.

Tegyük is gyorsan helyre a fő kérdést - mi lehet a létjogosultsága egy sokadik 3DS-2DS masinának? A jelen cikkben tárgyalt hardver fő vonzereje tényleg az, hogy korrekt áron (49.990 a javasolt fogyasztói summa), a sima 2DS-től sokkal komolyabb külalakkal, és természetesen a „new” funkcionalitással érkezik. (Ennek mikéntjét és hogyanját ebben a cikkben már egyszer kielemeztük.) A kijelző nagy, a kompatibilitás teljes, a kényelem és ergonómia pedig a korábbi 2DS-hez képest kategóriákkal nagyszerűbb. A gép alsó fedelén egy könnyedén lepattintható fedő védi a portól a cartridge nyílást, a microSD kártya cseréjéhez pedig nem kell csavarhúzót elővenni, mert közvetlenül a cart mellett lehet ki-be húzogatni a pöttöm adathordozót. (Amire mondjuk túl sok szükségünk úgy sem lesz, mivel a DS-családban is baromi macerás a gépek közötti profil mozgatás…) Furcsa, de szokható, hogy a hangerőszabályzó lekerült a gép alsó részének a testére, a kagyló felső, jobb oldali élén pedig hiába keressük a 3D csúszkát. A New Nintendo 2DS XL teljesen kukába tette a 3D funkcionalitást. A Stylus és a fülhallgató elhelyezkedése kényelmes, bár a cerka kicsit rövidkére sikerült ezúttal. A második analógként funkcionáló pöcök nem maradt ki a gép felépítéséből, a borítás puha műanyagja pedig kellemes fogást biztosít.

Belül szintén hasonló a szituáció, mint a korábbi gépek esetében - ha valaki nyomkodta már a 3DS család valamely tagját, úgy el tudja képzelni az alap firmware szokásos mivoltát. Kicsit furcsa egyébként, hogy a játékok betöltésénél felbukkanó 3DS logó nem lett átcserélve 2DS-re (ez a splash screen valószínű nulla helyet foglalna amúgy a gép saját operációs rendszerén), de körülbelül ennyi oktondisággal futunk majd össze a gép működése közben.

Kritikus szemmel viszont két főbb pontot lehet kiemelni. A 2011-es hardverrel bíró gépecske könnyedén varázsol mai szemmel is látványos hordozható grafikát a kezünkbe, de ennek bizony az alacsony felbontás az ára. A New 2DS esetében - hiú ábrándként ugyan - de felmerült a cikkíróban, hogy ha már a 3D funkciókat kihagyták, nem lehetett volna-é egy picit javítani a felbontáson. Abban a korban, amikor egy teszkós nagybevásárlás keretétől is olcsóbb kínai okostelefonok szinte pixelmentes képpel szolgálnak, nagyon meredek dolog előrukkolni egy korszerűtlen kijelzővel. A New 2DS XL esetében pedig nemhogy a pixeleket, de még a pixelközi rácsot is látja a szem (ez fokozott probléma volt már a korábbi 3DS XL-ek esetében is). Ráadásul megszokni sem nagyon lehet a dolgot, mivel az okostelefont akkor is elővesszük nyomkodni, ha nem az a fő játékplatformunk az úton - így állandó vissza-visszaszokást követel a szemünktől a gép. Ráadásul a kontraszt sem olyan jó, mint a New 3DS XL nagytesó esetében. A feketék kicsit fakóbbak és napsütéses időjárásban még maximum fényerőn is majdnem hogy esélytelen a TN kijelzőn való játék…

A másik kritikus pont a hangszórók elhelyezése - a gép testében lévő speakerek alapvetően nem teljesítenek rossz szolgálatot, de van olyan frekvencia ahol a masina borítása berezonál. Ehhez még csak a menütől sem kell messzire kolbászolni - ahogy az ember végiglépked a szokásos 3DS appokon, úgy már a bejelentkező zenék is betorzulnak, miközben a gép belsejéből próbál utat törni magának a hangförgeteg. Játék közben ez a probléma mondjuk ritkán került előtérbe (pláne, ha nem a csendes szobában nyomkodjuk a gépet), de arra lehet számítani, hogy teljes röfögtetésnél a gép tényleg átmehet szó szerint röfögősbe.

További para, hogy a Switch esetében is használt puha műanyag, bár kényelmes fogást biztosít, mindenféle karcra érzékeny - ráadásul a tényleg menőn kinéző felső képernyő körüli fényes felület is sérülékeny lehet. Érdemes egy törlőkendőt vagy hasonlót tartani a gép belsejében, mert a kosz hasonlóképp át tud kerülni a lenti gombok/kijelző kávájáról a fenti képernyő fényes peremére. Ha a nagyjából egy hetes tesztidő alatt ez megtörtént, akkor egy-fél éves használat után akár kopást is kinézünk a belső felületekből.

Csak hogy egy kicsit visszabillentsük a cikk hangnemét: külön öröm, hogy a gép mellé ezúttal jár a töltő, és nagy-nagy előnye az új konstrukciónak, hogy csumára tekert fényerőn, mondjuk egy bikább játék mellett (pl. Xenoblade) is picit többet bír a gép, mint a sima New XL hardvere. (4 és 8 óra közé lövik be a mérések a gép ilyen irányú képességeit.) Persze a fényerővel való játszadozás kicsit ki tudja tolni a gép üzemidejét, de ha egyszer az ember megszokja a maximum fényerőt, akkor úgyis a szemnek leginkább pihentető állapotban fogja hagyni a beállítást. A masina számítási kapacitása mit sem változott a New kiadások óta - ez azt jelenti, hogy pl. a SNES-es Virtual Console játékok immáron elérhetőek az új 2DS kiadásra is. Sőt, a „New” kompatibilis játékok is szépen futnak, vagy épp jobb látvánnyal bírnak, mint a sima gépeken futó verzióik. Ez persze azt is magával hozza, hogy amelyik játék még a New 3DS-en is döcögött, az ezen a gépen is hasonló teljesítményt fog produkálni. (Gondoljunk csak a DKC belassulásaira…)

Kedvelhető, szerethető, egyszerre menő és egyszerre gyerkőc-kompatibilis kiadás, amely ár-érték arányban kifejezetten jó végeredményt ér el. Ez volna röviden az New 2DS XL, aminek legfőbb vonzereje továbbra sem a hardver száraz teljesítménye, sem a készülék forradalmi külalakja. De még csak a 3D varázst sem sorolhatjuk a csábító faktorok sorába - révén a Nintendo ezzel a húzással el is dobta a térbeli kép fontosságát. A 2DS XL esetében is legfontosabb tényező a játékkínálat, amely brutális könyvtárral rendelkezik, és a szokásos 3DS felhozatalon felül a Nintendo legjobb retro-címeit is ezüst tálcán kínálja az online boltnak köszönhetően… A New Nintendo 2DS XL nem hibátlan, de nagyon szerethető masina. És lehet, hogy a legutolsó modell a klasszikus hordozható konzolok történelmében.