Dead CellsTeszt

Nagyon szeretem a Metroidot, főleg a Super epizódot. Megszámlálhatatlan órát nyomtam anno bele, és a SNES Minimen így 20+ évvel később is az pörög messze a legtöbbet, ha elkap a retro láz. Rögtön utána szorosan a Super Castlevania IV jön, aminek a pályái, a zenéje és úgy összességében a hangulata egy életre beleégett az agyamba. Ezek után gondolom nem túl meglepő, hogy egyik nagy kedvencem a "metroidvania" stílus, ami az előbb említett játékok egyvelegét jelenti. Viszont a rogue like típusú játékoktól meg általában kiráz a hideg. Valahogy mindig összekötötte őket az agyam (hibásan!) ezekkel a free run mobil bohóckodásokkal. Na így érkezett meg hozzám a Dead Cells, amit végre nem rám sózott mackó kolléga (Hehe!), hanem én kértem be tesztelésre (Juhú!). Valahogy pár gameplay videó megnézése után úgy éreztem, hogy ez most valami más. Tetszett a stílus, a harc, és még az sem tudta kedvemet szegni, hogy procedurális technológiával építik körénk a pályákat. Általában jók a megérzéseim és hallgatok is rájuk, viszont ennyire ritkán találnak be, mint jelen esetben.

A Dead Cells egy elképesztően jó játék. 10 pont, köszi a figyelmet, menjetek játszani. Igazából ennyit kéne írnom, mert most komolyan elég lenne. A történetet nem nagyon tolták túl, egy börtöncellában kezdünk mint egy fej nélküli hulla. Aztán egyszer csak jön egy zöld pom-pom, jól belénk mászik és indulhat is a buli. A játék alap mechanikája pofon egyszerű, el kell jutni a végéig és leverni a Bosst. Egy elég alap gagyesz karddal indulunk és másodlagos fegyvernek választhatunk egy nyilat vagy egy pajzsot, attól függően, hogy ki milyen stílusban kíván kaszabolni. Van még ezenkívül extra két hely csapdáknak vagy gránátoknak, amik sokkal de sokkal fontosabbnak/hasznosabbnak bizonyulnak mint más játékokban. Találhatunk még erő scrollokat, amikkel a három típusú fegyverünk közül fejleszthetünk egyet. Azon kívül, hogy a fegyver erősebb lesz, az életerő csíkunk is megnő, viszont itt jön be még egy réteg a játékmenetbe, hiszen ha csak a "piros" kardunkat fejlesztjük, akkor hiába lesz egyre erősebb, az életünket egyre kisebb adagokban növeli. Azaz érdemes a lila (másodlagos támadó fegyverek), vagy a zöld (védekező tárgyak mint pl a pajzs) slotot is növelgetni ha egy ballanszolt hőst szeretnénk. Persze nem kötelező és mehetünk kevés HP-s "one hit kill warrior"-ral is ha kedvünk tartja. Ha meghalsz út közben, (és ne legyenek illúziói senkinek, meg fogsz halni) kezdheted előröl az egészet. A pusztításhoz szükséges eszközök bár elég nagy számban állnak a rendelkezésünkre, össze is kell gyűjteni őket akár valós, akár a tervrajza formájában.

A vérben való fürdőzés közben még két dolgot kapunk elég nagy számban: aranyat és úgynevezett Cell-eket. Amint egy szakasz végére értünk, lehetőségünk lesz ezeket a Cell-eket felhasználni, hogy különböző (permanens!) előnyöket, vagy fegyvereket nyissunk meg. A fegyver kínálat úgy bővül, ahogy sikeresen összeszedjük a már fentebb említett tervrajzokat és (!) emellett sikerül is eljuttatnunk őket a fejlesztő dude-hoz ezeken az "állomásokon". Itt tudjuk még feltölteni a gyógyító flaskánkat is, persze csak akkor ha már előzöleg sikeresen kifejlesztettük az összegyűjtött cellákkal. Ez is egy olyan dolog ami megmarad halál után. Fontos még, hogy egy furán kinéző néninél tudunk még extra mutációt választani a minket megszállt pom-pomnak ami mindenféle, az adott run-ban használható extrákhoz juttat, mint például nagyobb sebzés, több életerő vagy egyszeri halálból való felélesztés, minek az előnyeit nyilván nem kell ecsetelnem.

A másik fontos dolog a pom-pom állandó képességeinek a megszerzése. Ezeket főleg egy adott régió főellenfelétől kapjuk meg, amik örökké velünk maradnak, és szinte rögtön megváltoztatja az eddigi rutinunkat, hiszen olyan képességek birtokába jutunk, amivel már elérhetőek lesznek eddig megközelíthetetlen helyek. Apróság de érdekes adalék még a speed run támogatása, hiszen alapból érdemes minden ellenfelet és szobát felderíteni, hiszen így jutunk egyre több pénzhez és Cell-hez. Viszont minden régióban (a kezdő börtönt leszámítva) találkozunk majd lezárt ajtókkal, amik idő zárhoz vannak kötve. Ezek mögött általában irdatlan mennyiségű pénzt vagy cuccot találunk, viszont ahhoz, hogy átjussunk rajta nagyon kell sietni, aminek köszönhetően a szobák nagy részét nem lesz időnk felderíteni. Ami még ebben az extra nehézség, hogy ugye sosem ugyanolyan a pálya, tehát a legtöbbször csak a vak szerencsén múlik, hogy időben meg tudjuk e találni a legrövidebb utat a következő szakaszhoz. Amúgy elviekben ha borzasztó ügyesek vagyunk, már a leges-legelső futás során el tudunk akár a játék fő ellenségéig is jutni, viszont hamar rájövünk majd, hogy fejlesztések nélkül annyira nem érdemes, hiszen másodpercek alatt kivégez.

Maga a játék grafikai stílusa szerintem iszonyat király, mert nem az a "gagyi" pixel stílus, hanem a funkcionálisan igényes fajta. Az ellenfelek elég változatosak, sok mindet csinálnak és cserébe még ki is tudnak végezni másodpercek alatt ha nem figyelünk oda minden összecsapásra. A zene egészen fantasztikus, minden résznek megvan a hangulata és sosem válik unalmassá vagy zavaróvá, ami azért ebben a játékban elég fontos. Tele van a játék apró titkokkal, eldugott zugokkal, amik vagy valami vicces történetet vagy csak simán egy extra erős felszerelést rejtenek. Az egyetlen dolog ami talán felróható hibának, hogy a procedurális pálya tervezésbe néha azért becsúsznak olyan csomópontok, ahol rengeteg ellenfél összpontosul és az addig tökéletes run-unk másodpercek alatt véget érhet ha egy kicsit is figyelmetlenebbül futunk ebbe a szakaszba. Valamint azért mondjuk a 100+adik halál után bármennyire is jó a cucc kicsit azért meg lehet már unni, hogy újra és újra végig kell mennünk a már unalomig ismert részeken, de ekkor már rengeteg időt tettünk bele a játékba, így ezt azért egy vállalható kompromisszumnak érzem.

Nem kell megijedni a zsiványos játékmenettől, a metroidvániás gyökerek és a szinte tökéletesre csiszolt játékmenet, a fantasztikus hangulat és az elképesztő elégedettséget okozó kaszabolás kárpótol mindenért. A stílus rajongóinak kötelező darab. Sőt, mindenkinek az.