Spyro Reignited TrilogyTeszt

Vajon mekkora kihívás remake-elni egy húszéves játékot? "Nos, az attól függ" - vágnák rá sokan logikusan, a válasz ugyanis közel sem egyértelmű. Nincs ez másképp a klasszikus Spyro-trilógiát ráncfelvarró Spyro Reignited Trilogy esetében sem, amit két irányból is meg lehet közelíteni...

Egyrészről a Toys For Bobnak nagyon nehéz dolga volt. Gyakran elhangzó kijelentés, hogy a korai 3D-s játékok - gondolva itt elsősorban a PS1-érára - nem öregedtek túlságosan jól: a grafika, a gameplay és az irányítás együttese mai szemmel gyakran elég kényelmetlen. Nem egyszerű tehát egy ilyen alapanyaghoz nyúlni - arról nem is beszélve, hogy egy (ebben a formában) már rég nem látott kabala visszatéréséről van szó, ahol a legapróbb baki is instant népharaggal párosul a rajongók részéről.

Másrészről viszont a Toys For Bobnak egészen könnyű dolga volt. Leginkább azért, mert a Spyro the Dragon, és annak két folytatása a szerencsés kivételek közé tartoznak, melyek játékmenetüket, felépítésüket és játékelemeiket tekintve mai szemmel is abszolút megállják a helyüket. Ez utóbbi persze maga a játék - és közvetve az Insomniac Games - érdeme. Kis túlzással tehát nem kellett semmi mást csinálni, mint megtartani mindezt...

A jó hír az, hogy a TFB sikerrel vette az akadályt - mind a könnyű, mind pedig a nehéz részét. Nem elég ugyanis, hogy éppen olyan gyönyörűvé varázsolták ezt a trilógiát, mint ahogy az az emlékeinkben is élt (hiszen jól tudjuk, hogy az idő többek között a régi videojátékokat is jócskán megszépíti), de olyan aprólékos módon, a legkisebb részletekre is odafigyelve tették mindezt, hogy az esszencia sem csorbult fikarcnyit sem. Összecsapott plasztikázás helyett egy szívvel-lélekkel elkészített remake-et kaptunk, melyen túlzás nélkül érződik, hogy a fejlesztők óriási rajongással nyúltak az alapanyaghoz.

A Spyro Reignited Trilogy nemcsak tartalmilag építkezik a PS1-es epizódokra, hanem irányítását, illetve a pályák geometriáját tekintve is pixelpontos rekreálása az eredeti játékoknak. Ez azért is fontos, mert a Spyro - különösen a végletekig letisztult első rész - egy olyan platformer, ahol lényegében minden a gyűjtögetés, a felfedezés és a pályadizájn triumvirátusára épül. Ha a fejlesztők bármilyen okból átvariáltak volna egy szobát, változtattak volna Spyro ugrásán vagy repülésén, esetleg áttettek volna néhány gyémántot a pálya egy másik szegletébe, azzal maga a játékélmény csorbult volna. Szerencsére erről szó nincs. Maga a játék persze nem követeli meg, hogy mindent megszerezz az utolsó gyémántig. Ám ahogy régen, úgy most is akkor mutatja ki igazán a foga fehérjét a Spyro, ha a 100%-ra hajtasz, az egyes világok ugyanis rengeteg kisebb-nagyobb titkot rejtegetnek, melyek felfedezése óriási élmény, még most, húsz év múltán is.

Az első rész letisztult collect-a-thonját a két folytatás megszerezhető képességekkel, minijátékokkal és új játszható karakterekkel bővítette, ami egészen változatossá teszi a Reignited Trilogy-t. Nem elég tehát, hogy tartalmilag masszív, sok tízórányi játékidőt tartogató csomagról van szó, de sokkal jobban meg is tudnak újulni az egyes játékok egymáshoz képest, mint mondjuk a tavalyi Crash Bandicoot Trilogy esetében. Vannak persze minijátékok, amik pont olyan bugyuták és idegesítőek, mint régen, de összességében inkább feldobják a sokórás gyűjtögetést és felfedezést, mintsem elvegyenek az élményből.

Na de beszéljünk magáról a remake-ről is, hiszen az eddigiek szinte mind az eredeti játékok érdemei voltak - hozzátéve persze, hogy a Toys For Bob dicséretes hozzáállása nélkül ez nem jöhetett volna létre. A legfontosabb maga a látvány, illetve az animációk, melyek szemet gyönyörködtetőek - ilyen körítés mellett nehéz beleunni a gyűjtögetésbe, hiszen pillanatok alatt beszippantja a játékost a Spyro világa. Nem elég, hogy a környezet sokkal részletesebb és élettel telibb, mint eddig, de az ellenfelek is szinte mind egyéniségek: az Insomniac Games mindig is híres volt a kreativitásáról, de most, modern grafika mellett érződik csak igazán, hogy milyen remek munkát végeztek annak idején - a Toys For Bob szerencsére remekül tartotta meg, illetve domborította ki a jellegzetességeket. Amiért pedig extra dicséretet érdemelnek, azok a kiszabadítható sárkányok, ezekből ugyanis anno alig párfajta modell volt csak, most azonban mind a 80 teljesen egyedi, animációs filmbe illő karakter. Szórakoztatóak és imádnivalóak - pont mint maga Spyro természetesen, akinek a második és a harmadik rész után újból (az azóta szép karriert befutó) Tom Kenny adja a hangját.

Az eredeti trilógia óriási rajongójaként én személy szerint nagyon hálás vagyok a fejlesztőknek amiatt, hogy olyan - a hangulatot nagyban befolyásoló - apróságokra is odafigyeltek, mint a töltőképernyőket helyettesítő látványos átmenetek, a pályák színvilága vagy éppen a jellegzetes hangeffektek (van, amit kifejezetten a visszajelzések alapján változtattak meg az elmúlt pár hónapban). Mint ahogy nem lehet elmenni szó nélkül a Police-dobos Steward Copeland fülbemászó zenéi mellett sem, melyek egy-az-egyben is bekerültek a trilógiába (opcionálisan bekapcsolható!), de az újrahangszerelt muzsikák is remekül megtartották a jellegzetes hangzásvilágot. Amit viszont fel lehet róni a fejlesztőknek, azok az optimalizálási hibák. Egyes pályákon például a framerate-tel nyilvánvaló problémák vannak, ami ugyan nagyon ritkán megy csak el szerencsére zavaró szaggatásig, de ez a látványvilág igazán megérdemelt volna egy tükörsima képfrissítést. Emellett belefutottam több olyan bugba is, ami pályaújrakezdést követelt - a legbizarrabb az volt, amikor a Ripto elleni főellenfélharc második szakaszában egyszerre (!) kellett harcolnom az első és a második fázis ellen. Jó eséllyel a csúszás is ezek miatt lehetett, a végeredményt látva azonban egy-két hónap csiszolást még elbírt volna a trilógia. Szerencsére annyira azért nem tudnak belerondítani ezek a hibák az élménybe, hogy a nap végén ne lehessünk elégedettek.

Húsz év ide vagy oda, szórakoztató és addiktív játékmenetével a Spyro Reignited Trilogy ma is gond nélkül elvarázsolja mindazokat, akik szeretik a gyűjtögetést, a felfedezést és a titkokat. Ez a trilógia ráadásul a 3D-s platformerek fénykorából érkezik egy olyan érába, amikor a Nintendo kis túlzással egy személyben képviseli a műfajt, éppen ezért ez a remake-csomag jóval több időtálló nosztalgiánál: egy igazi hiánypótló sárkánykaland, amit még most, két évtized múltán sem késő megismerni.

***Spyro Reignited Trilogy | Platform: PS4 (tesztelve), One

Kiadó: Activision | Fejlesztő: Toys For Bob | Megjelenés: november 13.***