My Time at PortiaTeszt

Decens: tartózkodóan szép és ezért vonzó. Talán ez a szó írja a legjobban a My Time at Portiát. Egy kellemes szórakoztató játék, azoknak a játékosoknak, akik bírják a Harvest Moon vagy az Animal Crossing stílusú RPG elemekben gazdag „farmozós” életszimulátorokat. Nincs is ezekből olyan sok manapság (kivétel még a Stardew Valley), így örvendetes, hogy PC mellett PS4-re, Switch-re és One-ra is kiadták az anyagot. A játék először festményszerű dizájnjával ragadta meg a figyelmemet. Az Portia grafikailag talán nem tartozik az élvonalba, de az összhatás mégis kellemes. Tetszett, hogy a külső valójában egy olyan sztorit takar, ami egy posztapokalitikus világot és sztorit vezet fel, éles kontrasztot létrehozva ezzel.

Miután megalkottuk a karakterünket, a Portia szép lassan vezet be játékmenetbe. A hangsúly a lassún van. A Portiához türelem kell, nem lehet benne sietni, kapkodni. Először csak alapfeladatokat kell elvégeznünk. Aki nem játszott ilyen típusú játékkal, az talán úgy tudja elképzelni az egészet, mint egy olyan gyűjtögetős RPG-t, amiben van ugyan harc és sztori is, de sokáig mégsem ez kapja a főszerepet, hanem a mindennapi munka, a kapcsolatépítés a világ lakóival, és persze a felfedezés. Először csak fát és követ gyűjtünk, felújítjuk a romos házunkat, egyre több munkát vállalunk el, amikért pénzt kapunk. Ahogy haladunk előre, szépen kinyílik az egész világ, és egyre bővülnek a lehetőségeink.

Az elején a program szépen fogja a kezünket, aztán egyre nagyobb szabadságot kapunk. És nem csupán a szabadság, de a tartalom is bővül. A kötelező köröket hozza a játék, vannak minijátékok, extra feladatok, és külön kiemelném a kapcsolatépítés jelentőségét. Portia lakóival élénk interakciót kell folytatnunk, és nemcsak beszélgetni érdemes velük, hanem olyakor ajándékokat is kell adni, amivel fejleszthetjük a kapcsolati értékeket. Ha ügyesen nyomjuk a kapcsolatok fejlesztését, akkor még házasságot is köthetünk, megkönnyítve addigi életünket. A mindennapi élet és az építés fejlesztése mellett jelentős szerepet játszanak a labirintusok is. A felfedezés élménye mellett labirintusokban bányászhatjuk a legfontosabb alapanyagokat, amelyek aztán az építkezésekhez használhatunk fel. Mint említettem a harc is fontos, itt akció-RPG stílusban nyomhatjuk. A harci rendszer nem túl mély, kicsit funkcionális, de a célnak megfelel.

Egészen lenyűgözött mennyi lehetőség van a játékban. Az építkezések, a gyűjtögetések, a felfedezések és a harc összhangja rendben van. Hangulatilag pedig végig őrzi az elején megtapasztalt kedves szépségét, amiért nem csupán a grafika, de a zenék is felelnek.

A Portia ezekkel együtt is meg fogja osztani a játékosokat. Ha egyszer bejön az anyag, akkor letehetetlen, még az is lehet, hogy akár száz élvezetes órát is beleölhetünk. Mások számára azonban, akiknek nincs türelmük hozzá, hamar véget érhet az élmény. A tesztet azzal kezdtem, hogy a játék decens. Csakhogy a decens dolgok nem mindenkinek fognak bejönni. Én sokkal jobban örültem volna egy kicsit hivalkodóbb, merészebb, tökösebb megközelítésnek, ami kicsit feszesebb játékmenettel, sztorival, célra tartóbb szemlélettel párosult volna. Sokszor egyszerűen időgyilkos a Portia, mert nagyon sok mindent lehetne benne csinálni, de ugyanakkor a várható jutalom számomra nem állt arányban a befektetett idővel. Lassúsága pedig azért bosszantott, mert nagyon kevés időm van, ha nem kapom azonnal élményt vagy impulzust, hajlamos vagyok beleunni a játékokba. Szubjektíve tehát nem igazán tudott hosszú távon lekötni a Portia, nem volt velem teljes mértékben kompatibilis. De mindez semmit nem von le a játék értékeiből. Ha van időd, türelmed egy építkezős, felfedezős RPG-re, ami szép és kedves is egyben, akkor érdemes tenned vele egy próbát.

Veres Miki