Silence (Switch)Teszt

Hogy miért foglalkozunk a 2016 novemberében megjelent Silence-el? Mert a hetekben jelent meg a Switch változat, a Switch pedig első rangú platformja lehet a zsánernek. A Silence egy mára kultuszcímmé nőtt játék folytatása. A német kalandjáték-iskola koronázatlan királyai a programmal méltó utódot tettek le a The Whispered World mellé. Sajnos a Gamer365 hasábjain egyik említett Daedalic játékot sem teszteltük, de talán a mostani anyaggal pótoljuk az elmaradást. A Whispered World a maga idejében egy csodás alkotás volt, vérbeli point and click kalandjáték, amely mai napig helyt áll (leszámítva, hogy a gyönyörű kézzel rajzolt látvány sajnos 4:3 formátumra van méretezve), a Silence pedig szépen építkezik az előd alapjaira, sőt konzolon is fogyasztható módon vezeti fel a műfajt Egy fontos pont van még mielőtt tovább olvasol: mind a TWW, mind pedig a Silence ázik a búskomorságtól; hiába a színes világ, hiába az amúgy komikus karakterként is működő szereplőgárda, a történet szövetébe végtelen szomorúságot varrtak az alkotók.

Elég ehhez a Silence első fél óráját végigélni. Egy gyermek testvérpár realitása hullik porba egy vad légi bombázás során, a menekülés pedig Silentia világába vezeti a kicsiket. Nagyjából ez az a pont, ahol meg kell állnom a kifejtéssel, ha nem akarom elrontani a Whispered World saga megismerését. A Silence nem részletezi az előzményeket, de már mindjárt az elején visszautalgat a Whispered történetére, kissé el is spoilerezve azt. Szerencsére az előd nélkül is élvezhető a sztori, pláne, hogy a karakterek rajzfilmes szinten hitelesek, szerethetőek, és a narratíva is húzza az embert előre.

A játékmenet kiciskét módosul a klasszikus P&C kalandjátékok megoldásaihoz képest. A Silence környezete visszafogott porciókra osztja fel a játékmenetet, kissé lineárisan, olykor párhuzamos szekciókkal görgetve előre a sztorit. Általában pár képernyőt átfogó lokációkon kell moderáltabb feladványokat megoldani, a megoldásokhoz pedig több karaktert is irányítunk majd, néhány régi ismerős, köztül a környezeti fejtörőkre specializálódott Spot kukac társaságában. Klasszikus értelemben vett inventory sincs, QTE-jellegű mozdulatok vannak; kis túlzással a konzolos egyszerűsítés és a fogyaszthatóság domináns jegyeivel találkozunk majd lépten-nyomon. Baj ez? Tudja a fene, a Thimbleweed Parkkal is eljátszogatott az ember, de mindent egybevetve a Switchen való játékos-habitussal tökéletes összhangban áll ez a kissé könnyedebb megközelítés is.

Ami emellett még szembeötlő: a Silence gyönyörű. A program valami egészen pazar keverékét adja a kézzel festett terepeknek és a 3D grafikának. A mélységgel és rétegekkel rendelkező terepen és rajzfilmszerűen ábrázolt karaktereken gyönyörű kézműves textúrák vannak kifeszítve. A látvány még hordozható üzemmódban is letaglózó. Egy furcsaság azonban akad - a Silence mintha nem tudná portable állapotában a 720p-t tartani, ezért egy minimális homály, vagy inkább úgy mondom, blur hatás van a képen. Ez azonban nem tesz rosszat a képnek, kicsit még talán filmszerűbbé is teszi az egészet. A zenék és szinkronhangok szintén magas minőségi szintet képviselnek. Szavatosság? Az nem túl erős - ha valaki gyakorlott kalandor, akkor a programot 4-6 óra között simán ki fogja pörgetni. Ugyanitt furcsán hat az acsik hiánya. A játékban jó néhány interakció az ilyesfajta jutalmazás miatt került be - ez Nintendo-n nincs jelen, ezért a játék minimálisan veszít ezáltal a mélységeiből.

A Silence remek alkalom a Switch tulajoknak (pláne, ha ős-Nintys kollégákról beszélünk), hogy a kalandjáték ritkábban látott műfajával találkozzanak. A Whispered World folytatás szépséges, atmoszférája méregerős, ráadásul maradandó fabulát suttog a fülünkbe. Relatív egyszerűsége és nem túl hosszú forgatókönyve viszont jogosan kritizálható, és ha nehezen viseled a melankóliát, akkor nem fog egyszerűen lecsúszni. Ha viszont rákapsz, a játék lehet kaput jelent majd a komolyabb kalandok irányába.

7/10