Catherine: Full BodyTeszt

Ha az Atlus újrakiadást csinál, annak bizony megadja a módját. A Persona 4 új platformra költözéséhez hasonlóan a Catherine is lényegesen más felállásban fogad minket amennyiben PS4-en indítjuk el (már ha volt szerencsénk az elődhöz). Átdolgozott történet, új karakterek, kibővített mechanikák és újragondolt feladványok várnak ránk többek között a Catherine: Full Body-ban.

Vincent Brooks élete már akkor sem volt könnyű, amikor két nő között kellett lavíroznia, az Atlus azonban úgy döntött, újabb követ dob a középkorú srác felkavart szerelmi életének hullámzó tengerébe. Rin felbukkanása érdekes módon a morális döntésekre nincs igazán hatással, lévén a vele való interakciók nem mozdítják ki Vincent belső iránytűjét, ellenben játékmeneti szempontból izgalmasabb a jelenléte. Az esti rémálmok egy pontjától Rin is csatlakozik Vincent kétségbeesett toronymászásához, azonban csak külsős segítőként. A zongorista játéka ugyanis bizonyos nehézségi szint felett csökkenti a talajként szolgáló dobozok mélybe zuhanásának sebességét, illetve egyes szituációkban életmentőek lehetnek a dallamok.

Ezzel együtt a puzzle feladványok során egy teljesen új mechanikát is köszönhetünk, amennyiben az indításnál a Classic mód helyett a Remixet választjuk. Ennek lényege, hogy az egyes szinteken lévő különleges kockák mellett teljesen egyedi formájúakat is találunk, amik így egy további kihívást faktort adnak az éjszakai mászáshoz. Amennyiben előzetesen túlságosan elbíztuk volna magunkat a nehézség és/vagy a játékmód tekintetében, a Full Body-ban is bármikor válthatunk könnyebb fokozatra. Sőt, ha úgy tartja kedvünk, aktiválhatjuk a frissen behozott Autoplay funkciót, melynek segítségével biztosan eljuttathatjuk Vincentet a biztonságot jelentő kijáratokig. Sőt, új végigjátszás esetén a teljesített pályákat akár át is ugorhatjuk a még gyorsabb haladás érdekében. Ez jól fog jönni azoknak, akik inkább a csavaros történet alakítgatásával akarnak leginkább foglalkozni.

Azzal a történettel, mely már a korábbi verzióban is meglehetősen sok végkifejlethez kifuthatott, a Full Body azonban még ezek számát is növelni tudta, így aki minden lehetséges befejezésre kíváncsi, garantáltan órák tucatjait pakolhatja a produktumba. Emellett az eredeti változatban is megtalálható elfoglaltságok most is jelen vannak, így ezúttal is segíthetünk a központi helyszínként szolgáló Stray Sheep bár többi szerencsétlen vendégén vagy nap közben is tologathatjuk a dobozokat a Rapunzel nevű árkád játéknak köszönhetően. A saját és mások magánéleti problémáinak egyengetése közben pedig a zenegép alaposan megpakolt új zenei kínálatából választhatunk aláfestő muzsikát.

Dacára a behozott újdonságoknak és változásoknak, van olyan eleme a Catherine-nek, ami érintetlen maradt. Ilyen például, hogy bizonyos szituációk mindenképpen megtörténnek, függetlenül attól, milyen döntéseket hozunk vagy kivel hogy viselkedünk, hiszen a mi közreműködésünk inkább csak Vincent lelki világára van hatással. Emiatt sokszor tűnhet úgy, hogy nincs hatásunk az eseményekre, azonban még a rémálmok alatt adott, viszonylag kétdimenziós válaszok mellett is van alkalmunk alakítani az események láncolatát, elég csak a megannyi eltérő befejezésre gondolni. Odáig azonban egy idő után meglehetősen egysíkú lesz az utazás, de ehhez is legalább 10-20 órának el kell telnie.

A Catherine: Full Body büszkén beállhat a létjogosultsággal rendelkező újrakiadások sorába, hiszen a generációváltás után épp annyi újdonság van benne, ami a régi ismerősök számára is kellő meglepetéssel szolgál, az új belépők pedig szokatlan megoldásai és nem mindennapi alapötlete miatt tölthetnek el izgalmas órákat vele. Az alapban rejlő pozitívumok és negatívumok nem változtak (erről a korábbi tesztünkben olvashattok), a PS4-es változat azonban kapott annyi változtatást, hogy némiképp új ízt hagyjon a szánkban.