Blair WitchTeszt

Ha tetszik, ha nem, a Layers of Fear után a Bloober bejuttatta magát a potens horrorfejlesztők belső körébe. És legyen szó technikailag gyengébb húzásokról, vagy a félresikerült LoF folytatásról, még mindig egy érdekes és egyedi szemléletmódú csapatnak tartom a krakkóiakat. A Lionsgate cég is így lehetett a dologgal, mert egy olyan franchise-t, mint a Blair Witch, nem lehetett akárkire rábízni. A lengyel fejlesztők pedig ismét hozták a formát: jött egy csomó ötlet, amit még sehol nem láttunk, és kaptunk egy közepes technikai kivitelezést, ami miatt a játék valószínű csak egy szűkebb réteg számára válik majd kedvelt darabbá. De hát a horrorfilmek műfajában is megfigyelhettünk már hasonlót, úgyhogy nem gurult messze a csont a vázától…

A burkittsville-i boszorkány legendáját már több film és játék is feldolgozta, most pedig egy új eredeti történet vezet minket vissza abba a bizonyos erdőbe. Ellis Lynch ex-rendőrnyomozó a főhősünk, aki nem mellékesen háborús veterán is egyben. A múlt sebei a mai napig égetik Ellist; talán ezért, talán másért, a professzionális munkájában új társra lelt egy belga juhászkutya, Bullet személyében. Amikor a rendőrőrs kivonul egy eltűnt kisfiú felkutatására, Ellis is magánakcióba kezd, és elindul a sheriffék után. Burkittsville mellett azonban ismerős erők szabadulnak el, Ellis útját pedig szörnyűségek és látomások sora fogja kísérni, a hű társa mellett. Szerencsére nem csak a kutya az egyetlen újdonság a képletben: a Blair Witch esetében több frissnek ható innovációt is bevezettek a készítők. Lássuk csak sorban ezeket!

Az erdő. Mindenki volt már kirándulni ilyen-olyan erdős részen, sőt megkockáztatom, hogy gamerként akár már gyerekként is láttad a „pályát” a fák, bokrok és ösvények által uralt világban. A Blair Witch egy irgalmatlanul erős erdőszimulációval vár minket, amit nem is feltétlenül a látványra kell értenünk (bár a fényhatásokkal együtt az is rendben találtatik), hanem a sűrű őszi növényzet által dominált terepre. És persze arra az érzésre, hogy egy óriási homokozóban vagy, ahol nem csak fenyegetve érzed majd magad, de könnyen el is veszhetsz. Valójában persze irányított az egész pályadesign, ha több fele lehet menni, akkor is összeérnek a szálak, de mégis úgy érezhetjük magunkat, mint Jancsi meg Juliska, akik eltévedtek a bába erdejében.

A Kutya. Ahogy fentebb is említettük, Bullet állandó társad lesz a történetben. A juhászkutya mindig a környékeden jár, és egyáltalán nem mindegy, hogy te miként viselkedsz vele. Ha eltévedtünk, Bullet előrefut és szimatolhat nyomok iránt, máskor ő az aki a sztori szerint visz minket az új terület felé. Játszhatunk Bullettel, gyűjtögetnivalók bezsebelésében segíthet a kutyus és hát a harcban is kiemelten fontos szerepe van a kis szőrösnek.

A harc. Aki nem szeretne enyhe spoilerekbe botlani, az nyugodtan ugorjon előre egy bekezdést, mert a játék harci részének meglepetésszerűségét érdemes lehet mindenkinek élőben átélni. Szóval Bullet társaságában járunk-kelünk az erdőben, majd sötétedés után, ellenféllel való találkozás esetén villan a kép, megjelenik egy sziluett, Bullet pedig felborzolja a szőrét és csaholásba kezd. Namost az a poén, hogy a Blair Witch lidérceit (vagy lidércét, ld. 2016-os film) csak egy pillanatra, a felbukkanásuk idején (mintegy jumpscare ijesztésként) pillantod meg, utána a lények láthatatlanok lesznek. Bullet ugatásának és testtartásának irányvektora mutatja meg a lények pozícióját, akiket lámpával (a'la Ébredj Alan) tudunk jobblétre szenderíteni. Az ugatás, a paráztatós zene és az egész fenyegetettség olyan harcokat hoz a Blair Witch játékmenetébe, ami sokadik találkozás esetén is tarkómig hasító libabőrözésbe torkollott. Kifejezetten pozitív, hogy nem a menekülős-tétlen hőst játsszuk, hanem van fegyverünk (igaz nem konvencionális) a fenyegetés ellen.

A kamera. Mivel Ellis alapvetően nem saját szórakoztatására megy a Black Hills erdőbe, ezért a narratívát és a sztorit főleg a nyomozás kulcslépései mozdítják előre. Ehhez nyomokat kell keresnünk, a nyomokat pedig elszórt „found footage” felvételen, azaz mini kazettákon lévő anyagokkal lehet tovább vizsgálni a nálunk lévő kamera segítségével. A poén, hogy a videók előre-hátra tekerésével, és a felvételeken lejátszódó események visszapörgetésével manipulálhatjuk magunk körül a díszletet. Jópofa játékmechanika ez, ami bár nagyon nagy agytornát nem fog igényelni, azért a játékmenet ideje alatt elismerően gondolunk majd a designerre, aki ezt az egészet kitalálta. A kamera természetesen éjjellátó funkcióval is bír, a többit pedig ki tudjátok találni… (kacsint!) A technikai eszközeink között egy walkie-talkie-t és egy korabeli mobiltelefont is találhatunk (működő Snake játékkal), így olyan beszélgetéseket is előhozhatunk, ami a játék hőseinek bemutatását tovább rétegeli.

Mint látható, a játék próbál egyedi módon közelít a téma, és a gameplay irányába is, ami kifejezetten üdítő korunk folytatás-orientált piacán. A nyugis, sétálós részeket okosan dobják fel a horrorisztikus jelenetek, és a veterán hősünk háborús traumáinak narratívába történő beszivárgásai. A játékot végig lehet vinni (állítólag) 3-4 óra alatt is, namost ennek többszörösét is el lehet tölteni az erdőben, pláne, ha csak tapogatózunk a megfelelő irányok felé, és keresgéljük a rengeteg fényképet, totemet, faragványt, Bullet által összehordott szemét-tárgyakat és dögcédulát. A programnak van egy nem elhanyagolható újrajátszhatósági faktora is, mivel a viselkedésünk, a Bullettel szembeni reakcióink befolyásolhatják a végkifejletet, ami … Hm, hát sajnos talán ez a játék egyik legfőbb gyenge pontja. Igazából egyik végigjátszás sem az „igazi”, mindegyiknél érezhetünk egy kis ürességet, vagy a történet és a hősünk potenciáljának kihasználatlanságát. Kár érte, mert Ellis és Bullet ettől komplexebb lezárást igényeltek volna.

A másik kritikus pont a Unreal motor teljesítménye. PC-n már kapott patchet a játék, de a kezdetekkor borzalmasan gatya FPS értékekkel operált a program. Ugyanez X-en is így áll össze, hiába van Xbox One X a tévé alatt, a játék eléggé csoppol, és persze a felbontás valamint a textúraminőség sem mutat fák tetejét döngető szinteket. A játék tempója szerencsére elbírja a gyengébb technikai tényezőket, de na, ennyi idő és ennyi megjelent játék után egy kicsit komolyabban is erősíthetnének lengyel barátaink a technikai megoldásaikon…

A Blair Witch komoly feladatot vállal: egy megalapozott filmes univerzumot próbál ismét a játékok mezsgyéjére terelni, mindeközben mechanikai újításokat is bevezet. A feladatát sikerrel teljesíti, de közben a narratív ívét nem tudja teljesen kibontakoztatni, és technikailag is hagy némi kívánnivalót maga után. Mivel Game Pass-ban elérhető, ezért lehetetlen nem ajánlani. A rémisztő pillanatai jeges fuvallatként csúszdáznak a tarkódon, Bullet társasága segít leküzdeni a legnyomasztóbb pillanatokat is, a nyomozós-gyűjtögetős részei pedig kalandot varázsolnak a szellemerdőben töltött órákból.