Beholder 2Teszt

Elgondolkodtál-e már valaha azon, hogy szívesen elmerülnél egy totalitárius állam jelentéktelen szereplőjeként annak kifinomultan magánélet-mentes, bájosan (passzív és aktív-) agresszív mindennapos miliőjébe? Ha igen, a Beholder 2 (és annak elődje is, de ez evidens) csak rád vár! A fejlesztő Warm Lamp Games munkatársai bizonnyal 1984-könyveket reggeliznek minden áldott nap; játékukból sugárzik a klasszikus nagytestvéres életérzés összes parányi atomja, egy jó adag disztópia-szósszal nyakon öntve.

Komolyabbra (komorabbra?) fordítva a szót: vajon mennyire életképes egy ilyen téma videójátékba oltva? Önmagában sehogy, hiszen gondoljunk bele: kinek lenne kedve folyamatos terrorban rettegve, várakozva az elkerülhetetlenre (a.k.a. fekete autó) tölteni drága szabadidejét? De pakoljuk át az egészet egy alternatív univerzumba, cseréljük le a valós embereket babzsák-figurákra és toljunk bele annyi fekete humort és morbid helyzetet, ami komikussá teszi az így kicsit háttérbe tolódott, ám mindig jelenlévő sötét valóságot! Feszítsünk az egészre egy saját logikával működő kapcsolathálót, egészítsük ki egyedi perpetuum mobile rendszerekkel, végül pedig illesszük bele alaposan kidolgozott sztorivonalával felvértezve a főhőst. Kész a recept, amit immáron másodszor terelhetnek a siker útjára Warm Lamps-ék - majd' egy évvel a pc változat után a ps4 masszív felhasználóbázisát is meghódí... Várjunk csak egy percet, mennyire illeszkedik ez a zsáner a Playstation imázsába?

A tömérdek független megjelenésnek hála egész jól, a szerepjáték-elemekkel tűzdelt, szövegre alapozó kalandok gyönyörűen színesítik a konzol csilivili palettáját, esetünkben például egy szürkés pacával. A Beholder 2 (is, ahogy elődje) főként monokróm, azaz a szürke árnyalataival operál, élénk színeket ne is várjunk, nem illik a témához (kivéve a vöröset, a vér vörös). Protagonistánk, aki apja halála után (miatt?) kerül a minisztériumokat kiszolgáló bürokrata-dzsungel legaljára, feladata, hogy minél feljebb és feljebb kapaszkodjon a ranglétrán, morális dilemmáit sokszor félrerakni kényszerülve. Egy szép napon akár miniszter is lehet belőle! Előléptetésünket kérvényezni kell a megfelelű befolyás / hatalom pontmennyiség kíséretében; ha elfogadják, újabb emelet játszótere nyílik meg előttünk, még könyörtelenebb kollégákkal, még brutálisabb történésekkel.

A figurát balra-jobbra terelgethetjük, a jobb analóggal környezetünkkel (tárgyak és személyek) léphetünk kapcsolatba, gyűjtögetjük az információkat, hogy szépen lassan kiderítsük, mi történt apuval, hogy kompromittáló anyagokkal jussunk előnyhöz a brutális munkahelyi versenyben, hogy minél több pénz és hatalom és extra idő legyen birtokunkban. E három tényező dinamikus egyensúlya a játék alappillére, a napok aktív óráit hasznosan eltölteni kulcsfontosságú. Sajnos a munka szükséges rossz, javarészt irodakukackodás, kérvények kitöltése, illetve továbbítása, egyszerű, egy idő után már rutinszerű, ámde monoton és nem kifejezetten bonyolult, ráadásul irdatlan sokáig tart. A Beholder 2 érdekesebb részéhez, a nyomozáshoz, munkahelyi intrikákhoz képest nagy a kontraszt, de dolgozni mindenképpen kell. A kezelőfelület a ps4-verzióban meglepően fura és barátságtalan (bár ez lehet, hogy szándékos, plusz réteget adva a klausztrofób atmoszférához). Kicsit összevissza, minden egyes új helyzetben szokni kell, megtalálni, majd megtanulni, mi, hol helyezkedik el, hogyan tudjuk irányítani, miképp érjük el a segítő információkat stb... A munkából a kör hosszabb lenyomásával tudunk kilépni például, és eskü' nem emlékszem, hol adta ezt tudtunkra a program, ha egyáltalán. A PC verzióhoz képest még finomítottak, áramvonalasítottak is a kezelésen, ami picit így is toldott-foldott hatást kelt bennem.

A történet szerencsére kárpótol, a párbeszédek kiválóak, a sztorinak többféle vége is lehet, a morbiditás teljesen átitatja az egészet, rengeteg apró komikus momentum, képi és szöveges humor található benne - miközben a játékos, ahogy sokszor főhőse is, néha elszörnyülködve éli át az eseményeket. Játékstílusban, mechanikákban elüt ugyan az első résztől (eltekintve néhány kikacsintástól, visszautalástól bőven két különböző játékról van szó, a második rész esetünkben nem folytatás), hangulatában tökéletesen hozza az elvártakat. Atmoszféra-teremtésben jeleskedik tehát, így ha sikerül túllendülni a kicsit esetlen irányításon és a monoton zsetonhalmozáson, alaposan el tud kapni a Beholder 2. Akinek az első rész tetszett, annak bátran ajánlom, aki viszont azt nem ismeri, óvatos közeledésre intem (esetleg pár videó megtekintése után, mert nem kapja el az embert azonnal, ez a fajta program lassú tempóban keríti hatalmába az arra fogékonyakat). Mondhatnám, hogy a megfelelő mennyiségű idő belefektetése után térül csak meg, mint oly' sok minden.

7/10

Dracoo

***Beholder 2 | Platform: PC, PS4 (tesztelt)

Kiadó / Fejlesztő: Alawar / Curve / Warm Lamp Games | Megjelenés: október 22.***