Unlucky SevenTeszt

A hét egy mesés varázsszám. Hét feje van a legtöbb sárkánynak meg Lázár Ervin tündérének, a hősök hétmérföldes csizmában járják a világot, és a lagzik hetedhét országra szólnak. Heten vannak a Hófehérke törpéi, a gonoszok, a szamurájok és a mesterlövészek. A lengyel fejlesztésű Unlucky Sevenben pedig hét szerencsétlenül járt fiatallal bővül a lista, igaz, jó eséllyel inkább csak lábjegyzetként. A játék egy csoport bulizó űrutazó történetét követi végig, akik egy félreeső bolygón meg akarják ünnepelni egyikük születésnapját, természetesen egy életre szóló IHB bulival. Ám a házigazda, egyben az ünnepelt édesapja egy sötét titkot rejt: Cornelius Krupnik speciális házi piája alapanyagának szánja a vendégeket (fun fact: a Krupnik egy népszerű, lengyel vodkamárka). Hogy pontosan miként és hogyan, az már az elején kiderül, de nem akarom a slasher horrorba hajló történet további részleteit lelőni.

A játék műfaja nehezen behatárolható, lényegében egy interaktív mozi a japán visual novel játékok szöveg görgetésével meg némi kalandjáték elemmel. Utóbbi azonban nem a "hagyományos" egeres irányítást használja, hanem a kontrolleres vezérlést, legtöbbször a Shadow Complex-hez hasonló nézetből. A tárgyhasználat is ehhez idomul, időnként minijátékok teljesítésével tudunk továbbjutni, de ezen feladványok (a tárcsaforgatósat leszámítva) nem nagyon erőltetik meg az agyunkat.

A 18 fejezet alatt szinte minden szereplőt irányíthatunk legalább egy alkalommal, ami egy minimális filmélményt ad. Viszont az eleje nagyon vontatottan indul, és nem csodálom, ha a legtöbb játékos az első feladatnál (keverd ki a piát, recept nélkül) vagy az erőltetetten elnyújtott, gyalogolós résznél feladta. A program később fölvesz egy elfogadható tempót, ugyanakkor a sztoriban nem egy logikátlanság is akad néhány meglepő fordulat mellett, ráadásként még SPOILER! befejezetlen is.

Térjünk rá a technikai részletekre: az Unlucky Seven grafikája a PS1 - kora PS2 korszakot idézi az elnagyolt textúráival és az egyszerű modelljeivel, de a végeredmény egész pofás lett. Ja, a játék elején interaktív, azaz a történetbe ágyazott módon lehet választani, hogy emberekkel vagy antropomorf állatokkal akarunk játszani (némi finom fricskát mutatva a nemváltoztató műtéteknek), ezen döntésünket pedig következetesen végig is viszi a program, persze csak vizuális értelemben.

A hang során választhatunk az angol szinkron vagy az univerzális bla-bla nyelv között, de őszintén szólva nehéz eldönteni, hogy a kettő közül melyik a rosszabb. Az előbbi nagyon-nagyon amatőr, a szó rossz értelmében véve, míg a másik opció eleinte mulatságos, de egy idő után inkább idegesítővé válik. Ellenben plusz pont jár a készítőknek a több nyelven elérhető feliratokért, illetve a háttérben szóló szintetizátor dallamok is jól illeszkednek a miliőbe.

Ha ajánlanom kéne az Unlucky Seven-t, akkor bajban lennék. Kalandjátéknak túl vontatott és egyszerű, horrornak nem elég félelmetes vagy borzongató (bár vannak kikacsintások), illetve a sztori se egy nagy szám. Ellenben a rengeteg alkoholos referencia hatására egy alkalommal én is egy sör után játszottam, amivel egy picit élvezhetőbb lett. Úgyhogy kijelenthető, hogy ez egy ivós single player játék, de józanon nem igen javaslom senkinek.

3/10

Necroman

Unlucky Seven | Platform: PC (tesztelt) | Kiadó / Fejlesztő: Ultimate Games/Puzzling Dream