Bloodstained: Curse of the Moon 2Teszt

A Konami a konzolos - videojátékos iparon belül haldoklik. Alig jön ki valami tőlük, ami meg megjelenik, az szinte hullagyalázásnak fogható fel - lásd Contra: Rogue Corps esetét. A japán óriás egykoron az egyik legjobb kiadó volt, aki ontotta magából a jobbnál jobb szériákat (MGS, Suikoden, Silent Hill). A Bram Stoker féle Drakula gróf átdolgozása, a Castlevania volt az egyik leghíresebb sorozatuk. Gótikus világban játszódott, melyben a horror zsáner összes szörnyetegével akadt össze szenteltvízbe itatott legendás korbácsunk. Pompás pályatervezés, fülbemászó dallamok, valamint tökéletes játékmenet párosult ehhez a klasszikushoz. Gyerekként szinte féltem attól a misztikumtól, ami a játékból áradt. Nem kevés rémálmom volt anno a Castlevania IV kezdő képsoraitól, ahol beúszott a köd a temetőben, miközben szólt a sejtelmes - zaklató orgonaszó. Nehéz mai ésszel ezt átélni, de akkor mélyreható volt.

Az ex-Konami-s Koji Igarashi (Castlevania: Symphony of the Night-óta dolgozik a szérián), az ex-Capcom-os Takuya Aizu-val (Megaman 9 retró újraélesztésért felelős) közösen a Castlevania újragondolását valósították meg a Bloodstained sorozattal, amely most a 3. eposzához érkezett. Az első Curse of the Moon a NES-es 3. rész (a remek Netflix sorozat is ezt dolgozza fel) játékmenetén és felfogásán alapult- innen is az elnevezés, mivel annak alcíme a Dracula's Curse volt. A klasszikus oldalra scrollozós akció platformjáték, azaz nem a PS1-es remek vagy a GBA/DS-es Castle-Metroidvaniák játékmentetét birtokolja. Nálam a Metroidvania stílust megragadó játékok a 2 dimenziós játékok open world-jei. Egy ideig az egyik legjobb dolog volt ez a fajta elgondolás, de később már túl sok hasonszőrű program lett, így nekem unalmassá, önismétlővé és időhúzóvá váltak. Vicces, hogy a fő kickstarter Bloodstained: Ritual of the Night is ezt a labirintusos, RPG elemes elgondolást hozta, és nem is sikerült valami jól, ellenben a Curse of the Moon - ami csak egy kis ízelítő lett volna- bőven túlmutatott a főfogáson.

A mostani Curse of the Moon 2 is ezt a hagyományt hozza, azaz megmaradt lineáris, a reflexekre és ügyességre fókuszáló színtiszta platformernek. A megjelenítés továbbra is 8 bites Pixel Art, azaz művészi és mesés - annak, aki fogékony az ilyenre. Amik a Castlevania féle körítés mellett nagyon feldobják a játékmenetet, azok a történet során felszedhető karakterek. Ez volt az első részben és az említett 3. Castlevaniában is, de itt jóval tovább bővült a csapat. A pályákon fontos, hogy kit is használunk az adott helyzetben. Az első részből megnyitható Gebeld (Alucard megfelelője) például denevérré tud változni, mellyel elérhetetlen helyeket tudtunk elérni. Az új szereplők is remek arcok lettek. Dominique, Sypha (Castlevania-s Netflix sorozatból/ 3. részből) varázstehetségét birtokolja, azaz ő támadó és gyógyító mágiával rendelkezik. Közelharcban Eric (Megadrive-os The New Generations) lándzsáját forgatja, amivel elérhetetlen helyekre is fel tud szökkeni. A másik új karakter Robert, aki a lövő fegyverek mestere. Neki van a legkisebb életerőcsíkja, így a távolabbi támadásoknál javasolt a használata. Amiben ő még hasznos, hogy tud falról falra ugrálni. A 3. új karakter Hachi egy lépegető robotot irányító Welsh corgi kutyus. (Mind blown!!!44!! - mcmacko) Neki van a legtöbb élete, valamint egy ideig repülni is tud és sérthetetlen is. A főszereplő Zangetsu mellett visszatér az első rész teljes szereposztása (Miriam is!). Ehhez minimum kétszer kell lenyomni a játékot, de ezen felül még számos végigjátszás lehetséges, ami rengeteg játékidővel párosul.

A játék nehézsége szerintem vállalható. Nem könnyű, de azért nem is a NES-es éra horror keménységét idézi. Aki esetleg könnyedebb szórakozásra vágyik, elérhető benne a Casual mód is. Itt a bekapott sebzések után nem hátrálunk és zuhanunk a mélybe. Ezen a könnyített fokozaton végtelen újrakezdési lehetőséggel is rendelkezünk. A játék alapvetően lineáris, de a karakterek bővülésével alternatív útvonalak is elérhetőek, amellyel extra életerő és képességek nyithatóak meg. Újdonság local co-op is, így egy társunkkal is végig izgulhatjuk a kalandot. A játékmeneten túl a zenei rész is telitalálat lett. A zeneszerző hölgy, Michiru Yamane szintén a Symphony of the Night dallamaiért felelt, és itt is nagyszerű munkát végzett. A gyors, ritmusos dallamokat felváltja barokkos melankóliákkal - mindez pár csatornás 8 bites hangzással.

Minden platformszerelmesnek melegen ajánlom a játékot, Castlevania rajongóknak meg egyenesen kötelező a beszerzése. Szigorúbb voltam és levontam 1 pontot, mivel jobban örültem volna annak, hogy az első rész 8 bites megjelenítése helyett, most már a 16-32 bites körítéssel tálalták volna.

8/10

Kenny

*Bloodstained: Curse of the Moon 2

Platform: Xbox, PS, PC, Switch (tesztelt) Kiadó: Inti Creates | Fejlesztő: Inti Creates | Ár: 15 EUR | Megjelenés: 2020.07.10.*