Battlefield 2042 - csatatér romokbanTeszt

Tény, hogy van egy covidunk, ami miatt sok mindent át kellett alakítani, jöttek új gépek, technológiák és kihívások, miközben drágult mindenhol az élet és ezzel együtt a játékok ára is. Tudom, hogy hihetetlen, de a fejlesztők is emberek. Nekik is pont ugyanazokkal a gondokkal kellett megküzdeniük, mint mindenki másnak. Természetesen ez nem kifogás keresés, mivel vannak sokkal rosszabb munkák is, mint egész nap a gép előtt ülni az otthon “biztonságából”. De mégis hatott rájuk, hat ránk. És talán ez is az egyik oka annak, ami a BF 2042-ből lett.

Nincs rá tökéletes kifejezés a magyarban de talán úgy tudnám a legjobban lefordítani a “I was always a Halo guy”-t, hogy a zöld, ugra-bugráló katona, a sok színes, csilli-villi lövedékeivel mindig is sokkal közelebb állt hozzám, mint a komoly katonásdi bármely franchise-a, vagy azok epizódjai. Ezt örökre megváltoztatta az a márciusi nap 2010-ben, amikor életemben először elindítottam a Battlefield Bad Company második részét. A brutál látványos kampány mód után megszámlálhatatlanul sok időt töltöttünk a srácokkal a többjátékos mókák végtelen vermeiben. Utána már nem volt megállás és a Battlefield 3 után a 4. rész generációs ugrásával együtt, szintén örök kedvencek maradtak. A BF V és I valahogy már nem tudott ennyire megfogni, és talán az V relatíve sikertelensége a játékosok körében már talán előre vetítette, hogy talán nem a legjobb úton halad a sorozat.

A 2042 három fő mód köré épül: az All Out Warfare a szokásos Conquest és Breakthrough (RUSH) módokat takarja, az átlag katona itt fogja a legtöbb időt tölteni. Szokásos objektív orientált módok, a jelenlegi konzolokon és PC-n 128 játékossal. Összesen 7 pálya van, amik között jelenleg nincs lehetőséged váltogatni, azt dobja a gép, amit csak akar. A Hazard Zone az igazi hardcore móka, csapatos, feszes, egy életes történet, ahol adatokat kell összeszedni, miközben az ellenséges csapatok vadásznak ránk. Állítólag van egy bizonyos “Escape from Tarkov” vibe-ja, azzal a különbséggel, hogy ezek a küldetések is a 128 játékosra tervezett óriási nagy térképeken játszódnak, így itt még hatványozottabban működik, a sokak által gyűlölt BF-es, futok 10 percig, hogy agyonlőjenek játékmenet. Ettől függetlenül az összeszokott csapatoknak adhat egy kis változatosságot, ha már unják a nagy csatákat. A Portal mód az, aminek örülni is kell meg nem is. Itt tudjuk ugyanis a régi nagy kedvenceink, legjobb pályáinak felújított verziójával csapatni. Ami amúgy hatalmas élmény, hiszen nagy kedvencek ezek, amik még soha nem csillogtak ennyire fényesen, mint most. Akkor miért is nem kell ennek örülni? Nos.

A BF 2042 olyan, mint a tökéletes, lelketlen, iparos munka definíciója, azzal a különbséggel, hogy minden dolgozó úgy csinál, mintha tegnap kezdte volna a gyárban. Szép, de nem kápráztat el. Látványos, de másnap már nem biztos, hogy emlékszel rá. Sokszor jó móka a hatalmas csata, de mindig van valami, ami elrontja az élményt. Olyan, mint amikor szembejön veled egy festmény, amitől elsőre hátrahőkölsz, mert teljesen elkápráztat a látvány, de amint egyre több időt töltesz el a részletek megismerésével, rájössz, hogy azért vannak itt elnagyolt részletek. Aztán elnézel jobbra, és ott van egy régi kedvenced egy igazi mestermű, ami magán tartja a szemedet, nem ereszt, beszippant, és tudod, hogy minden egyes millimétert szeretettel, odaadással és tehetséggel alkottak. Azért hogy akik majd elidőznek a megcsodálásával, örökre emlékezzenek rá. Na pontosan ez történik a BF2042-ben, ha egymás után indítod el az új részt és a Portal, BÁRMELYIK pályáját. Döbbenetes a különbség. Lehet, hogy élesebb a textúra, dúsabb a növényzet néha, szebb a robbanás és látványosabb a hurrikán, de az összkép egyszerűen lelketlen. A régi pályákon minden a helyén van, az utolsó részletig. Kidolgozott belsőterek, kerítések, homok, sár, fúj a szél, és a rombolhatóság. Úristen az a rombolhatóság. Ez az új BF nagyon, de nagyon messze van attól a sorozattól, amibe sok millióan beleszerettünk.

A csapatjátékot is sikerült átvariálni, mivel nincs már a tradicionális négyes felosztás, helyette specialistákat választhatunk. Mindegyiküknek van egy egyedi képessége, de az már a múlté, hogy bármelyik eszközt csak egy bizonyos kaszt vihet magával. Lehet most már bárkinél, töltény, medpack vagy rakétavető. A squadon belül lehet már egymást éleszteni, ezért, ha csak nem akarsz random idegeneket feltámasztani, nem sok értelme van a medic specialistának. Pozitív dolog, hogy sokkal nagyobb a szabadságunk, viszont, ha nem egy megszokott csapattal játszunk, akkor nagyon sokszor előfordul, hogy a 4 fős csapatunkban, senkinél nincs a fentebb felsorolt cuccokból. Mivel töltényeket fel tudunk venni a hullákból és az életünk lassan magától visszatöltődik, ezért úgy tűnhet, hogy az új rendszer nem akkora probléma, viszont a taktikai tervezést lényegesen hátráltatja. Ami nagyobb probléma az a végtelen mennyiségű bug, ami bár nem idegen a sorozatnál, ennyire még talán sosem volt rossz a helyzet.

Már a két hónapja megjelent Beta-nál is látni lehetett, hogy nagyon nincs még kész ez a játék, de a “végeredmény” sajnos még ennél is lehangolóbb lett. A találati zónák rendszeresen nem működnek, bele lehet ragadni a földbe, kiesni a pályáról. Láthatatlan dolgokban meghalni, a szétrobbanó járművek darabjainak, remegős haláltusáját végig nézni, és az abszolút kedvencem, amikor nem tudsz fegyvert/felszerelést váltani az egész meccs során, mivel nem aktív az az opció. A UX hiányosságait muszáj vagyok külön kiemelni. Botrányosan rossz lett, de komolyan. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ez a menü irányítás így ebben a formában bárkin is átment. Tudom, hogy mekkora kihívás és munka egy UX-et jól megcsinálni, főleg multiplatformként. Szóval elismerem, hogy nehéz, de akkor sem értem, hogyan tudta ezt bármilyen teszter így elfogadni. Olyan érzésem volt végig, hogy megcsináltak egy alapot, majd jöttek sorban a funkciók, amiket valahova tenni kellett és gyorsan egymásra dobálták. Az egyetlen jó dolog, az a meccs közbeni felszerelések gyors választása, az tényleg jó lett. De ahhoz az kell, hogy előre “legyártsd” a loadutokat és a fegyverek módosításait.

Természetesen azért megvannak a jó pillanatai is, ezt kár lenne tagadni. Amikor éppen minden működik és együtt csapatjuk a BATO Mocskosok brigáddal, akkor azért jókat szórakozunk. Mert minden hibája ellenére a BF védjegyévé vált masszív csatákat, a földön, vízen és levegőben, nem találod meg sehol máshol. Az időjárás változásai, a fények játéka, a tankok és helikopterek halálos tánca, miközben konkrétan minden oldalról repül felénk az ólom. Egyre több játék vállalja be és itt is nagyon jól működik a botok elleni harc. Nem mondom, hogy hatalmas kihívás így játszani, de azért oda kell figyelni és a különböző fegyverek fejlesztésére és a helikopter/repülő irányításának megtanulására kiválóan használható. Szóval a jobb pillanataiban ott van az a hangulat, de sajnos nagyon messze van még az út vége, mivel minden korábbi részhez képest visszalépés a 2042. Egy tonna, már jól megszokott funkció hiányzik, nem is beszélve az egyelőre elég gyengus fegyver felhozatalról és a bosszantó hibákról.

Keményebb leszek a megszokottnál pontügyileg, mivel tényleg kezdünk telítődni azzal, hogy egyre több pénzért olyan játékokat kapunk, amiknek a legnagyobb jóindulattal is kellett volna még legalább fél év fejlesztési idő. Ez nem az a szint, amit egy-két gyors patch-csel javítani lehet. Egyértelműen hiányzott a koncepció, és egy erős art direktor víziója. Nincs igazán lelke a játéknak, és semmi olyat sem tud felmutatni, amit már ne láttunk volna, illetve nem csinálták volna meg jobban máshol. Ezért egész egyszerűen ezt a játékot a jelenlegi állapotában, nyugodt szívvel senkinek sem tudom ajánlani. Hetek, talán hónapok kellenek ahhoz, hogy megérje azt a pénzt, amit kérnek érte. Remélem a részvényesek és az EA vezetői is tanulnak ebből (nincsenek illúzióim) és végre rájönnek arra, hogy lehetetlen ekkora méretben minőségi játékokat gyártani két év alatt.