Back 4 BloodTeszt

A Back 4 Blood esetében le sem tagadhatjuk, hogy mik voltak az inspirációs források és fölösleges is lenne, hiszen a Turtle Rock is szemmel láthatóan a már bejáratott formulára igyekezett építkezni, persze kötelezően hozzányúlva ahhoz. Ezúttal is kapunk egy maximum 4 fős csapatot, melynek tagjai eltérő egyéni és csapatspecifikus bónuszokkal rendelkeznek, a feladatunk pedig hol rövidebb, hol hosszabb szakaszokon túlélni és túljutni az élőhalott hordákon.

Ez a maga idejében kellően jól kidolgozott felállás volt, azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, így a csapatnak is meg kellett próbálnia újítani valamit. Ez lett (az egyébként egyre több játékban előforduló) kártyagyűjtögetős és pakliépítős rendszer, ami rögtön két fronton képviselteti magát. Adva van egyik oldalon a játék által, ellenünk kijátszott lapok együttese, aminek lényege, hogy az egyes küldetések alatti játékstílusunkra reagálva igyekszik az AI olyan kártyákat előhúzni, melyek megnehezítik a továbbiakban a dolgunkat. Nekünk sem kell tétlenkedni és a már összeszedett lapokból kontrázhatunk, hogy kiegyenlítsük az erőviszonyokat.

A fentiek papíron egy megfelelően változatos helyzetet sejtetnek, hiszen ha a játék mindig hozzánk igazodik, akkor nekünk is folyamatosan alkalmazkodnunk kell ebben az adok-kapok szituációban. Azonban a lapok gyűjtögetése kicsit körülményes, szerepük pedig a játék nehézségének árnyékában könnyen letörpül.

A Back 4 Blood egészen sajátosan értelmezi az egyéni és a csapatban történő előrehaladást. Egészen pontosan az egyikről nemes egyszerűséggel nem hajlandó tudomást venni. Jelen sorok írásakor a játék nagyjából semmilyen mértékben nem támogatja azt, hogy valaki egyedül játssza a játékot, kizárólag a multiplayerre koncentrálva van értelme a zombimészárlásnak. Kezdődik az egész ott, hogy egyedül nekivágva a küldetéseknek, a játék semmilyen eredményünket nem regisztrálja, ennek megfelelően például a benne található trófeák sem szerezhetőek meg ilyen módon. De persze ez csak apróság (bár akadnak, akiknek ez is sokat számít), ennél jóval fontosabb, hogy egyedül játszva a játék teljesen mentesít minket a már említett kártyák gyűjtögetésétől, ugyanis szóló módban az összes megszerezhető lap a rendelkezésünkre áll.

Az előbbiekhez még hozzájárul az is, hogy a gép által irányított társak nem éppen a legélesebb kések a fiókban. Bár képesek lemondani a náluk lévő lőszerkészletekről a javunkra és felhívják a figyelmünket ha felszedhető pénzmag vagy esetleg másik fegyver van a közelünkben, képesek szemrebbenés nélkül a célkeresztünk elé sétálni és ezzel felfogni a zombiknak szánt golyókat vagy egyszerűen lépten-nyomon áldozatul esni a különlegesebb élőhalottak támadásainak.

Akkor sem feltétlenül rózsás a helyzet, ha többedmagunkkal vágunk bele a küldetésekbe. Ilyenkor ugyan mentesülünk a gépi társak sutaságától, ám felüti a fejét a már említett nehézségi kérdés. A Back 4 Blood három eltérő nehézsége között olyan látványos ugrás van, hogy ember legyen a talpán, aki megfelelően a csapat tudásához tudja azt igazítani. És itt üti fel a fejét a kártyák szerepeltetésének jelentéktelensége is. Alacsony szinten bár tud néha kemény pofonokat osztani a játék, összességében nem sok vizet zavarnak a kijátszott lapok, magasabb szinten pedig nem biztos, hogy érzékeljük a pozitív hatásukat a keményebb ellenfelek miatt.

Nem esett még szó a kártyák gyűjtéséről, pedig ez is megér egy misét. Ahelyett, hogy valamiféle csomagokat kellene vennünk (akár valós pénzért), amolyan szetteket teljesíthetünk, melyekben a különböző lapok mellett kozmetikai tárgyakat is találunk, amik nyilván semmiféle játékbeli előnnyel nem járnak, ugyanakkor kötelező ezeket is megszereznünk, ha a lapokra is szert akarunk tenni. Egy 8 elemet tartalmazó szettben például helyet kaphat egy embléma és egyéb jelentéktelen holmi, viszont a sorban mögöttük található lapokat csak akkor tudjuk megszerezni, ha ezeket is begyűjtjük.

Fizetni pedig az úgynevezett Supply pontokkal tudunk, amiket pedig a küldetések teljesítése után kapunk. Pontosabban a kooperatív módban teljesített küldetések után, ugyanis egyedül játszva ebből is kimaradunk. Ráadásul a játék nem titkoltan a nehezebb szintek felé terel minket, hiszen ezeknél az egyes küldetések több elköltendő pontot adnak, vagyis gyorsabban tudjuk a lapokat megszerezni. Itt viszont ismét előjön a már említett nehézségi ugrás, azaz hiába szeretnénk mi hatékonyak lenni a kártyák gyűjtésében, ha éppen azok hiánya miatt sem tudunk előrejutni.

A Back 4 Blood tehát egyedül elég sovány élményt ad, ami viszont még ilyenkor is megmenti, az a korrekt fegyverkezelés, amivel még sokadik alkalommal is élmény egy-egy zombi fejének lerepítése. Az egyes fegyverek karakterisztikája megfelelően van ábrázolva, legyen szó egy shotgun erejéről, egy vadászpuska visszarúgásáról vagy egy gépfegyver tűzgyorsaságáról. Ezeket ráadásul menet közben még különböző kiegészítőkkel erősíthetjük is, legyen az nagyobb tár, lézercélzó a pontosságért vagy más hasznos kiegészítő. Az viszont sajnálatos, hogy ezen extrákat csak feltenni tudjuk a fegyverre, leszedni már nem, így ha véletlenül egy távcső kerül a shotgununkra (igen, megtörtént eset), akkor vagy a fegyvert cseréljük le vagy megbarátkozunk a kialakult helyzettel.

Technikai oldalról viszont nem kifejezetten tudnék belekötni a játékba, az eltöltött idő alatt a kissé időigényes matchmakinget leszámítva (ami betudható a tesztidőszak korlátozott hozzáférésének) más problémába nem ütköztem, legyen szó emberi vagy gépi társakkal való játékról. Audiovizuális oldalról is jól muzsikál a Back 4 Blood, a karakterek elejtett egysorosai és beszólogatásai például jól tudják megtörni a monoton fegyverropogást és a zombik hörgését, a helyszínek pedig bár alapvetően éjszakai homályban tetszelegnek, igyekeztek kellően változatosra alkotni őket, még ha ez nem is mindig sikerült.

A Back 4 Blood kissé megkésve próbálja elhozni azt, amivel a Turtle Rock Studios egyszer már nagyot alkotott. A közben eltelt idő alatt azonban elhaladt a kor a formula felett, ami bár a nosztalgia húrjait meg tudja pendíteni egyeseknél, újításai azonban némileg erőtlenre sikerültek. Csapatban természetesen ez is tud élvezetes lenni, viszont sem egyedül, sem vadidegenekkel nem tanácsos a bázis falain túlra merészkedni.