Kirby's Epic YarnTeszt

A Nintendo belső fejlesztésű játékai között másodvonalas hősnek számító Kirby valószínűleg soha nem lesz a cég arca (helyesebben feje), de majd húsz éves múltja és ugyanennyi önálló megjelenése egyértelművé teszi, hogy ott lohol közvetlenül Mario, Donkey Kong és Link nyomában. Lassan nyolc éve annak, hogy utoljára tiszteletét tette nagykonzolokon, az utolsó négy cím hordozható gépekre jelent meg. Ez már csak azért is szomorú, mert a még Gamecube-ra bejelentett utolsó “nagy” epizód a gép haláltusájának esett áldozatul és került bele egy fiókba, amelynek azóta sem találják a kulcsát.

Az Epic Yarn ebből adódóan a Kirby sorozat első Wii-s manifesztációja, és több szempontból is megkavarja az eddig bevált formulát. A történet pont annyira szürreális, amennyire azt a Nintendo platformjátékaitól megszokhattuk. A széria állandó gonosztevői, King Dedede és Meta Knight ugyan itt is visszatérnek, de csupán egy-egy epizódszerep erejéig, a szálak ugyanis ezúttal Yin Yarnhoz, a mágus/szabó dualclass-os gonosztevőhöz vezetnek. Ez a rosszindulatú varázsló két félelmetes, halálfejes végződésű kötőtűvel mindenkit átlátszó fonállénnyé alakít át, így próbálván átvenni a hatalmat a kötöttáruk piacán. Meg az egész világon.

A sorozatot ismerve a legnagyobb változás a játékmenetet érinti, az eddigi Kirby-k nagy részében ugyanis a főhős a magyar népmesék kis gömböcéhez hasonlóan képes volt az ellenfelek beszívására és azok speciális tulajdonságainak átvételére. Ez az elem az Epic Yarn-ból teljes egészében hiányzik, ami nem csoda, hiszen Kirby hasa átlátszó, testének csupán a körvonalai vannak ábrázolva, így legalább nem kell választ adni arra a kínos kérdésre, hogy mi történik azokkal, akiket elnyel.

Habár az Epic Yarn ízig-vérig klasszikus, két dimenziós platformer, egy darab támadás és egy darab ugrás opcióval (így a kontrollert is fektetve kell használni), az igazi érdekességet nem a Nintendo játékokban ezerszer látott, és az elmúlt huszonöt évben tökélyre fejlesztett “hagyományos” pályaszakaszokban fogjuk felfedezni, hanem azokban a szegmensekben, ahol valamilyen járművé tudunk átalakulni. A transzformáció ilyenkor elkerülhetetlen, tehát nem az előttünk álló feladatok alternatív megoldási lehetőségéről van szó, hanem tudatos pályaépítésről: ezek a küldetések úgy lettek megtervezve, hogy Kirby adott alakjához igazodjanak. Ennek eredményeképp átváltozhatunk ufóvá, tengeralattjáróvá, tűzoltóautóvá, vonattá, vagy akár űrhajóvá is, a meghökkenés akkor válik teljessé, amikor az utolsó pályák egyikén vertikális, míg egy másikon egy komplett horizontális shootert találunk elrejtve.

Míg az alapmechanikát tekintve nem sok újat képes felmutatni, az átalakulásra építő pályaszakaszok annál jobban vannak megtervezve. Amiben egyértelműen brillírozik az Epic Yarn, az a pályák változatossága. Van, amikor hódeszkára pattanunk, máskor folyamatos meteoresővel vagy bombázással színesített szakaszokon kell végighaladnunk. Akad olyan küldetés, ahol a kamera folyamatosan mozgásban van, így nekünk sincs lehetőségünk megpihenni, és a vége felé a gravitációt is ki-be tudjuk kapcsolgatni bizonyos helyeken. Sziporkázó ötletek tucatjait vonultatják fel előttünk, soha egy percre sem válik monotonná a játék.

Elsőre azonban mégsem a ragyogó ötlethalmaz, hanem a vizuális megvalósítás szúr szemet. Ez a grafikai stílus bármilyen felbontásban, bármilyen konzolon megállná a helyét, a Wii-n nyilvánvalóan zsákutcának számító technikai erőfitogtatás helyett ugyanis az ötletes és művészi megoldások dominálnak a játékban. Az élőlények fonalakból, a környezet elemei szövetekből vannak összerakva, és szinte minden ezek elegáns animációiról szól: az ellenfelek úgy esnek szét, hogy kicsomózódnak, minden úgy mozog, mintha masnik kötődnének ki és be, Kirby támadása valójában egy suhintás testének egyik fonalával, a bossharcok során pedig állandó visszatérő elem, hogy a főnök egyik nehezen hozzáférhető gombját kell leszakítanunk. Sokszor a játékmenetet is közvetlenül befolyásolja, ha arrébb húzunk egy függönyt, vagy kinyitunk egy napernyőt.

A Kirby’s Epic Yarn-ból gyakorlatilag semmit nem látott az, aki csak az állóképeit ismeri. Kis túlzással kijelenthető, hogy a készítők feláldozták a bonyolult mechanikát az animációk kedvéért, olyan az egész, mintha folyamatosan kérkednének az vizuális ötleteikkel, hiszen még az új pályák is úgy nyílnak meg, hogy a környező fonalvilág átalakul körülöttünk, és elmesél egy történetet. Nem egyszer, ötvenszer.

A változatosság és a szemet gyönyörködtető képi világ azonban szinte észre sem vehető nehézséggel párosul. Vannak azok a játékok, amelyeken könnyű végigmenni, a Kirby erre is rátesz egy lapáttal, ugyanis ebben egyenesen lehetetlen elakadni. Meghalni nem lehet, a pályák lineárisak, a nehézség alig-alig emelkedik, kezdetben szinte minimális ügyességre van csak szükség.

Az igazi nehézséget más platformjátékokkal ellentétben itt nem az ügyességi elemek jelentik, hanem a leigázandó tartalom. A fő motivációs erőt nem az előttünk álló akadályok legyőzése, hanem sokkal inkább a gyűjtögetés jelenti, a tartalommal ugyanis nem fukarkodtak a készítők: ötven pálya és száz kihívás vár azokra, akik az Epic Yarn száz százalékát szeretnék látni. A kihívások egyébként egy fokkal nehezebbek az alapjátéknál és ezek mindegyike időre vagy pontszámra megy, az utolsó tíz-húszban már akadnak komolyabb, csak sokadik nekifutásra teljesíthető pályák is. A gombolyag 100%-os felgöngyölítése nekem húsz óránál is több ideig tartott, de szinte észre sem vettem közben az idő múlását.

*A Kirby’s Epic Yarnban két olyan elem van, ami többeket elijeszthet. Az első a gyerekes stílus - úgy gondolom, hogy bizonyos fokú érettséget és intelligenciát igényel az ilyen játékok befogadása, eltaszítani sokkal könnyebb ezeket. A másik probléma sokkal komolyabb, ez pedig a kemény kihívások hiánya, ami az utóbbi idők 2D platform-reneszánsza után érzésem szerint luxus a fejlesztők részéről, még akkor is, ha ez a sorozat hagyományosan könnyű.

Minden mással szemben az ellenállás teljesen felesleges és hiábavaló, a kötés, csomózás, horgolás és öltés ugyanis meglepően önfeledt szórakozást képes nyújtani videojáték formájában is. *