A legtöbb gyerek életében eljön a pillanat, mikor úgy érzi, nem teljes az élete egy kisállat nélkül. A nehéz lépések közül is talán az egyik legnehezebb a szülők számára, mikor valamilyen háziállatot kell választaniuk gyermekük mellé. Legyen egy nagy kutya? Nem fogja megharapni a kicsit? Macska? Ráfekszik, allergia, önfejű. Hal? Nem igazán az a szerethető fajta. Papagáj? Van már anyós, minek még egy rikoltozó élőlény? Rengeteg mérlegelés, majd egy nehéz döntés. Aztán három hónap múlva a szülőknek lesz egy kutyája/macskája/hala/papagája, mely már abszolút nem érdekli az akkor már totálisan az űrhajózásba/balettbe belehabarodó csemetét. Hasonló az élet a Viva Pinata világában is. Megtetszik nekünk valami, megszeretjük, megszerezzük, eladjuk, elfelejtjük. Viszont a szülőkkel ellentétben, mi rettentő jól szórakozunk közben!
Mert mi is az a Viva Pinata? Felületes szemlélő csak egy átlagosnál szebb grafikájú gyerekjátékot lát benne. Színes lovacskák, meg méhecskék, sehol semmi akció, semmi vér, mindenki nevet. Nem kis összegben fogadnék, hogy az eredeti ötlet is ez volt, hiszen a játék “alapja”, a TV sorozat sem az a bonyolult mű. A “hibát” ott követték el, hogy a fejlesztést a Rare kezébe adták, a brit srácok pedig bármit tudnak készíteni, csak egyszerű játékot nem. Imígyen a Viva Pinata is egy olyan játék lett, mely cuki köntöse alatt elképesztő bonyolultságot, nem is, LEHETŐSÉGEKET rejt. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy megbarátkozunk a gondolattal, itt most nem a vérengzésé lesz a főszerep.
A játék mindig ugyanúgy kezdődik, kapunk egy piciny kertet. Nem is igazi kert ez, csak egy apró darab kiszáradt terület. Van egy ásónk, illetve egy tervünk, hogy felvirágoztatjuk ezt a kies környéket. Így először elkezdjük kiegyengetni a buckákat, majd a közben megszerzett fűmagokat elvetve dús pázsitot teremtünk. Körülbelül ez lesz az a pillanat, mikor megjelenik a kertben az első látogató, egy pinata, méghozzá egy Whirlm. Ez a kis gilisztaszerű állatka eléggé igénytelen, elég neki egy kis füves terület és máris állandó lakója lesz kertünknek. Beköltözése után nem sokkal megjön a párja is, nem sokra rá pedig egy Sparrowmint, egy papagájszerű állat, akit a Whirlmök szaga vonzott ide. Ettől a pillanattól kezdve pedig nincs megállás, újabbnál újabb állatok tűnnek fel, egyik-másik beköltözik, néha egy másik élete árán, majd idővel románcolni (Bocsásson meg Grétsy tanár úr, a játékban is így van írva!) küldhetjük őket. A románcolás a pinatak szaporodási szertartása, miután eleget tettünk némely kritériumnak az állatkák feje felett megjelenik egy szív jelezve, hogy ők készen állnak a családalapításra. Ilyenkor oda kell küldenünk őket egy másik példányhoz, majd egy minijátékban segítenünk kell nekik, hogy egymásra találjanak egy labirintusban. Ha ez megvolt, akkor a pár elvonul a kuckójukba, eljárják a szerelmes táncot (Mondtam, hogy nem lesz a játékban felnőtt tartalom!), majd nemsokára meg is érkezik a várt tojás. Egyszerű, nem? Elsőre talán, azonban ahogy az ember egyre jobban beleássa magát a dolgokba rájön, hogy itt bizony sokkal komolyabb dolgok vannak, mint amit a felszín takar. Nézzünk egy rövid példát! Szeretnénk tartani egy Syrupent nevű kígyót. Ahhoz, hogy ő egyáltalán bemerészkedjen a kertünkbe, elég annyi, hogy legyen egy nagyobb füves területünk. Ahhoz viszont, hogy maradásra bírjuk meg kell ennie egy Mousemallow nevű másik pinatat, aki megjelenéséhez megint más kritériumoknak kell megfelelnünk. Ha pedig románcoltatni is szeretnénk, egy Lickatoadot is el kell fogyasztania, aki viszont csak akkor marad nálunk, ha lesz egy Taffly nevű állatkánk, akihez viszont... Szóval tetszik érteni, itt szinte mindennek van valamilyen kapcsolata mindennel, legyen az állat, növény, vagy épület. A változatosságot és hosszan tartó szórakozást pedig jól mutatja az, hogy összesen kb 60 különböző állatfaj lelhető fel a játékban, mellettük pedig rengeteg egyéb érdekességet vehetünk, vagy termeszthetünk.
A kertünkben ugyanis nem csak állatnevelés folyik. Seedos nevű barátunk rendszeresen meglátogat, és hagy nálunk néhány magot, melyeket elvetve, gondozva gyönyörű virágok, fák nőnek ki. Természetesen nem csak kertünk díszítése a cél (bár az sem elvetendő), minden növénynek van valami haszna. A fák különböző termést hoznak (az almafától kezdve a drágakő fáig mindent találni), a virágok pedig szirmaikkal, illetve néha magokkal segítik lakosaink romantikus kedvének felcsiholását, illetve fejlődésükben is főszerepet kapnak. A pinatak ugyanis fejlődni is tudnak. Legtöbbjük csak annyit csinál, hogy színét megváltoztatja, viszont vannak olyanok, melyek teljesen más fajjá alakulnak át. Sőt, még növényeinket is tudjuk fejleszteni, a megfelelő időben történő trágyázás hálájaképp virágainknak több feje lesz, a fák több ágat, termést hoznak, zöldségeink pedig sosem látott gigantikus méretekben fognak kibukkanni a föld alól. Ha pedig unjuk a növényeket, ruházzunk be valamelyik kertet díszítő tárgyba, húzzunk utakat, kerítéseket, vagy álljunk rá néhány pinata méh, tehén vagy birka segítségével a nagyüzemi méz/tej/gyapjútermelésre.
A pinatak 4, kritériumokkal teli “állapotot” tudnak felvenni. Külön tennünk kell valamit azért, hogy 1. megjelenjenek (a fent említett Whirlm esetében elég csak megművelnünk a földet, de egy Chewnicorn csak akkor bukkan fel, ha románcmesterek vagyunk Horstachio fajnál (azaz 7 vagy több van belőle), őt pedig egy Ponocky megszerzésével hozhatjuk elő, szóval vannak feltételek bőségesen. Mikor megjelenik, az már szép, de ahhoz is több feltételnek kell teljesülnie, hogy 2. meglátogassa kertünket. Ha pedig már a kertünkben van, akkor nem messze vagyunk onnan, hogy 3. lakossá váljon, majd pedig újabb kritériumok teljesülése után vad 4. románcolásba fog. Igen ám, viszont mint a legtöbb állatnál, a pinatáknál is figyelni kell, mert vannak fajok, melyek abszolút ki nem állhatják a másik társaságát. Vannak ragadozó pinaták, akik gond nélkül levadásszák békésebb lakosainkat (a róka pl nyulat és csirkét eszik), illetve vannak hasonló érdeklődésű fajok, akik nem igazán vannak meg egymással. Mivel kertünk véges nagyságú, megfelelő összhangot kell teremtenünk, különben összes pénzünk a gyógyításra megy - vagy Dastardos eljön értük...
Pinata - a partikellék története
A Pinata nem mindig volt a gyerekzsúrok résztvevője. A legendák szerint Marco Polo hozta be Európába a Távol-Keletről, azonban a legvalószínűbb, hogy mexikói spanyol telepesektől terjedt el a hagyomány. Mexikóban a pinata általában egy hétágú csillag, mely az ördögöt és a hét fő bűnt szimbolizálja. Könnyen törhető anyagokból, papírmaséból vagy agyagból készítették és széttörésével szabadon engedték mindazt a jót, amit a gonosz fogva tartott. A modern időkben egyre gyakrabban lehetett látni szamár alakú pinatákat is, manapság pedig a járművektől kezdve a rajzfilmszereplőkig bárkiből lehet ilyen figura. A gyerekpartik sztárjai lettek, hiszen édességgel töltik meg őket, majd a gyerekeknek bekötött szemmel kell lyukat ütni rajtuk. Természetesen mint a legtöbb őrültséget az Egyesült Államok lakói gyorsan átvették ezt a szokást is, és a latinajkú népesség növekedésével a játék népszerűsége még mindig nő.
És ezzel át is tértünk ellenfeleinkre, hiszen belőlük is van szép számnyi. Legtöbbször a savanyú pinatákkal fogunk találkozni, ezek ugyanolyan állatok, mint a mieink, azonban különböző gonosz tulajdonságukkal zavarják meg kertünk nyugalmát. Van amelyik elüldözi a látogatókat, másik megeszi a tojásokat, stb. Közös tulajdonságuk, hogy bizonyos feltételeknek eleget téve ezek a lények megszelídülnek és átalakulnak normális pinatává, illetve a városban lehet mindegyikükhöz egy-egy Savanyú Torony darabot venni, melyet bekapcsolva el fogják kertünket kerülni. Náluk egy fokkal rosszabbak a banditák, akik lopkodni, vagy rombolni járnak kertünkbe. Őket vagy ásónkkal tudjuk elüldözni, vagy Mallowolf nevű pinatánk, illetve felbérelhető segédeink zavarhatják el. A két főgonosz pedig Dastardos és Professor Pester, előbbi beteg pinatáinkat tudja elpusztítani, utóbbi pedig gyakorlatilag bármelyiket. Szerencsére ritka látogatók, illetve meg tudjuk őket zavarni, vagy ásónkat lengetve, vagy pinatáink, segítőink közreműködésével. Oh, igen, segítők! Természetesen nem vagyunk egyedül a szigeten (Nem mondtam még? A játék a Pinata Szigeten játszódik!), rengeteg segítő kéz van, melyek természetesen egyben a zsebünkbe is benyúlnak egy kis csokipénzért. Építő Willy állataink feje fölé tud házakat felhúzni (minden fajnak külön kuckóra van szüksége), később pedig különböző spéci épületeket vásárolhatunk tőle. Costolot a környék Tescoja, viszonylag jó áron gyakorlatilag bármit megkapunk tőle, legyen az valamilyen mag, gyümölcs, kert kiegészítő, vagy trágya. Amit pedig nála sem találunk, az tuti feltűnik Ivor Bargain bolhapiacán. Van itt még doktor, vadász, pinata-kiegészítő árus, illetve kocsma. Ez utóbbiba különféle segítők járnak, valamennyi pénzért segítenek a kertet gondozni, eladni a kitermelt dolgokat, vagy éppen a kert alatt lévő bányában feltúrni a sziget titkait.
Azt hiszem jól érezhető, hogy a Viva Pinata világa nem az, amit percek alatt meg lehet ismerni, aztán meg lehet unni. Ahogy folyamatosan fejlődünk, ahogy egyre jobb cuccokat vehetünk meg úgy fognak jönni az újabbnál újabb állatok, akikből természetesen be KELL egyet szereznünk, azonban ez azzal jár, hogy meg kell vennünk ezt, ezt és ezt... Nini, ha ez megvan, akkor az a faj is bemerészkedik a kertünkbe! Valahogy így telnek az órák ebben a világban, mindezt pedig még élvezetesebbé teszi a kitűnő képi világ és a magyarhang. Kezdjük az utóbbival, hiszen aki nem ismeri az előzményeket, annak most kerekedett el a szeme. Igen, a Viva Pinata TELJESEN magyar nyelvű. Nem csak a doboz, nem csak a kézikönyv, de az utolsó mellékszereplő is magyarul beszél - azt hiszem nem kell mondanom, mennyire szerencsés megoldás ez, egy alapvetően fiatalabb generációt becélzó játéknál. Ami számomra meglepő volt, hogy nem zavart a magyarhang. Meg kell jegyeznem, hogy PC-n már sok honosított játékkal találkoztam, de valamiért mindig irritált az eredetitől eltéri nyelven hallgatni a dolgokat, itt azonban teljesen természetesen volt minden, még szokni sem kellett. (Valószínűleg a dolog oka az, hogy itt nincs egy főszereplő, akivel azonosulnunk kellene, egy - erős túlzás jön - gazdasági szimulátornál pedig annyira nem zavaró, ha a mellékszereplők nem ékes angolsággal beszélnek.) Sajnos azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar szövegben van néhány hiba, typo, miegyéb, de igazából ha nem erre koncentrál az ember, akkor nem fogja észrevenni.
A játék látványvilága pedig egyszerűen lenyűgöző. Minden, az utolsó kis fűszál is jéghideg részletességgel hajladozik a szélben, a pinaták pedig extrém módon ki vannak dolgozva. Persze azt meg kell jegyezni, hogy a játék nem mozgat sokkal nagyobb területet, mint mondjuk egy Dead or Alive, de akkor is... Egyszerűen látni kell a pinaták kis papírmasé szőrét, a fákon lévő utolsó kis repedést, az időjárás változását (kis ötleteket mindig szeretem, például hogy sokkal vizesebb lesz a kamera, ha eső közben fölfelé “nézünk”, azt, hogy még a háttér sem statikus! Egyik oldalon látni a Pinata Központot, ahol lövik ki partikra az állatokat, a hegyek közt látni Starkos fészkét, aki elhozza a pinaták tojásait, segítőinket egészen a faluig nyomon követhetjük... Nem tudom eléggé jól érzékeltetni, gyönyörű és kész.
Szerencsére az irányítás sincs túlbonyolítva, sőt! Nincs földi megtestesítőnk (Pedig kíváncsi lennék rá, hogy nézhet ki, ha a boltos folyton élénk szemű és bozontos farkúnak titulálja...), mindössze egy célkeresztet irányíthatunk. D-Padon felfelé gombot megnyomva hozhatjuk elő az ásót, jobbra a fűmagot, balra pedig a kannát, ezeket fogjuk legtöbbet használni. Ha bármit előveszünk, vagy valami használható fölé lebegünk, akkor a jobb felső sarokban látható, melyik gombra mit tudunk az adott tárggyal tenni. Nagyjából ennyi, minden látható és igen egyértelmű irányítási séma ez, tanulni gyakorlatilag nem is kell.
Néhány dolog mégis zavart játék közben. Leginkább a kapott kert nagysága, mely bár kétszer is megnő a játék folyamán, még legnagyobb méretében sem elég ahhoz, hogy egy 5-6 fajt tartalmazó állatkertet gondozzunk, esetleg még néhány fával, és hasonlókkal, nemhogy 60 fajt elbírjon. Ez pedig azt jelenti, hogy mérlegelnünk kell, ki megy és ki marad, ami viszont az egész idilli hangulatot megöli. Van egy kis mókusod, akit te szoktattál ide, elnevezted, felöltöztetted, növelted az értékét, de egy idő után meg kell válnod tőle, mert egyszerűen nincs hely neki. Lehetne mondani, hogy a vadász úgyis megszerez minden pinatát, amit egyszer magunkhoz szoktattunk, de ez nekem nem elég, én bizony egy Zoo Tycoonhoz hasonló hatalmas kertet szeretnék, ahol nem kell attól félnem, mikor fog az elefánt populáció átgyalogolni a féltve őrzött kertemen, vagy mikor fog a mókushordám az egereimmel harcba kezdeni. Sajnos ezt nem kapom meg.
Arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb rájövünk, hogy okos pinata-kereskedés nélkül néhány óra alatt feléljük a kezdetekkor kapott kevéske pénzt. Minél több állatunk lesz, annál több veszekedés is várható, annál több kiegészítő kell, stb. Ehhez pedig meg kell válnunk néhány kedvencünktől, ami komolyan nem túl jó érzés. Ha pedig valaki az Achievmentekre hajt, akkor még ridegebbnek és még számítóbbnak kell lennie. Kifejlesztesz valamit, eladod, felépíted a következő követelményeit, kifejleszted, eladod. Elveszik a varázs, a kezdetben egyedi névvel ellátott pinatákat felváltja a Whirlm 48 és Pretztail 19 számozás és az egész egy türelemjátékba megy át, ahol élőlényeinket, bármennyire is szerethetőre formálták a készítők, csak céljaink elérésében segítő bithalmazoknak fogjuk tekinteni...
Magas labda volt, hogy átmehessünk mások kertjébe szétnézni, segíteni, sajnos ezt sem ütötték le. Bár ígéret van rá, hogy a közeljövőben szabadon járkálhatunk másokhoz, jelenleg csak annyit tehetünk, hogy valamelyik állatunkat, vagy valami kiegészítőt elpostázhatunk a haveroknak.
A teszt végére pedig maradjon egy kis elmélkedés. Szomorú tény, hogy a Viva Pinata valószínűleg csatlakozni a fog a “Kitűnő játék, amivel senki nem játszik” csapathoz. Gyerekeknek ajánlott játék, azonban a fiatalabbak csak az első néhány órában fognak tudni elboldogulni, onnantól, hogy a játék mikroökonómiája tényleg belendül már túlságosan komoly és számító döntéseket kell hozni ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Az idősebbeket pedig egyszerűen elrettenti a játék világa, hiszen egy tizenéves lurkó inkább gyilkol le több ezer földönkívülit, minthogy egy tucatnyi színes-szagos papírmasé állatot gondozzon. Kinek lehet akkor ezt a játékot ajánlani? A szülőknek, az apukáknak. Azoknak az apukáknak, akik ezzel a játékkal végre nappal is játszhatnak, nem kell félni, hogy a gyerek később sorozatgyilkos lesz egy, a képernyőn látható durva jelenet miatt, és akik így nem a gyermekük előtt vagy után, hanem EGYÜTT tudnak játszani. Azoknak a szülőknek, akiket egy kisállatért nyaggat a gyerek. Nem mondom, hogy az X360-Pinata páros kivált egy szomorú szemű tacskót, de le tudja foglalni a gyereket, lehet tanítgatni az állatokkal való együttélésre, miközben az egész család szórakozik. Családi játék ez hölgyek és urak, méghozzá egy nagyon jó fajta. Az pedig talán csak a mi hibánk, hogy egy ilyen stílusból ma nem lehet átütő sikert csiholni...