Az Év Legjobbjai - szerintünk2009

[DRAG]

Assassin's Creed II 

Avagy 2009 Prince of Persiája - mert hogy idén is a Ubisoft Montreal aktuális mesterműve volt az, ami a leginkább elvarázsolt. Hogy miért, arról most nem is írnék - úgy érzem, hogy a tesztben mindent elmondtam ezzel kapcsolatban, amit szerettem volna. A fejlesztőkön azonban nem győzöm ámuldozni. Azért, mert előálltak egy olyan zseniális franchise-alapötlettel, aminek két epizód is elég volt ahhoz, hogy megvillantsa a benne rejlő elképesztően nagy potenciált. Azért, mert fantasztikusan összeszőtték a játék háttértörténetét a történelem vélt és valós eseményeivel, és megszórták némi izgalmas konspirációval. És végül azért, mert az Assassin's Creed II-vel véleményem szerint megcsinálták minden idők, de minimum a generáció legerősebb folytatását. 

Shadow Complex 

Avagy 2009 Braidje - mert hogy idén is volt egy olyan Xbox Live Arcade cím, ami valami teljesen mást nyújtott, mint napjaink felhozatala. Tetszik, ahogy a fejlesztők nem próbálták meg feltalálni a spanyolviaszt, hanem - bevallottan - megfogták a két legjobb 2D-s Metroid játékot, a Super Metroidot, valamint a Metroid Fusiont, és szépen adtak nekik egy igazi modern, 2009-es körítést. Ki gondolta volna, hogy az évtized második felének legjobb Metroid játékában nem is Samus Aran lesz a főszereplő... Az év legnagyobb meglepetése. 

Resident Evil 5 

Avagy 2009 Devil May Cry 4-e - mert hogy idén is egy általam régóta várt Capcom folytatás megjelenésével indult az év. Sejthető volt, hogy az, amit a Resident Evil 4 véghez vitt megismételhetetlen lesz, már csak azért is, mert az ötödik rész maradt a jól bevált új formulánál, azt azonban sajnálom, hogy kissé identitását vesztette a játék - a már-már botrányos újrahasznosításokról nem is beszélve. Eddig egyetlen számozott Resident Evil epizód sem nyerte még el első nekifutásra a végleges formáját, azonban az ötödik rész az első, amelyiken ez meg is látszik. Sebaj: még így is egy fantasztikus, megunhatatlan és végtelenszer újrajátszható epizód lett. 

Killzone 2 

Avagy a kakukktojás, mert őt nem tudom 2008-hoz kötni. Kár lenne viszont kihagyni, ugyanis több szempontból is az év legjobbjának tartom a Guerrilla Games munkáját: az animációkat, az effekteket és a vizuális dizájnt tekintve szerintem idén nem volt jobb nála, az online meccsek dinamikus megvalósítása pedig szerintem követendő példa lenne minden stílusbeli cím számára. Igaz, történt egy-két apróbb visszalépés is, de összességében nyugodt szívvel mondhatom: eddig az első rész volt a kedvenc FPS-em, most azonban már a Killzone 2 az.

[GHZ]

Borderlands

 A sok hozzáértő előre megjósolta, hogy bukás lesz, mivel most vagy diablózunk, vagy lövöldözünk, dehogy a kettő együtt is működhetne arra nem sokan fogadtak. És mekkorát tévedtek. Az év egyik legjobb alkotása, annak ellenére is, hogy látszik, a fejlesztők bár az alapokat jól megtervezték, nem volt idejük vagy esetleg megfelelő tapasztalatuk ahhoz, hogy minden részletre odafigyeljenek. Megteremtettek egy nagyon jó világot, amit sajnos elfelejtettek megtölteni élettel. A játék alapmechanikája, azaz a megyek, lövök és LOOTOLOK gyönyörűen működik, viszont e mögé nem pakoltak elég tartalmat. Aki teheti és szereti ezt a stílust mindenképen szerezze be, viszont tartsa szem előtt, hogy a játék “szigorúan” online játszandó, mivel arra találták ki. A magányos farkasok messziről kerüljék el. Valamint innen repül a virtuális pacsi az összes live-os gamer társamnak akikkel együtt fedeztük fel a határvidéket;)

Assassins Creed 2

Nehéz erről a játékról úgy véleményt írni, hogy bármi újat lehessen mondani róla. Év multiplatform játéka, év játéka, rengetegen szeretik, még azok is, akik az első részt nagyon utálták. Én imádtam az első részt is attól függetlenül is, hogy valóban monotonná vált egy kissé, így gyakorlatilag a második résszel játszva végig azaz érzésem volt, hogy a fejlesztők gyakorlatilag minden óhaj-sóhajomat meghallgatták. Játék közben döbbenetből döbbenetbe estem, sokszor percekig csak álltam és nézelődtem figyeltem az élő várost, bámultam a gyönyörű tájat, a telihold fényében ugráltam fejeseket Velence hídjairól, és a naplementében gyönyörködtem, miközben szinte fizikai késztetést éreztem arra, hogy valóban megmártózzak a hűs habokban. Lehet utálni, lehet szidni de a belepakolt tartalom, igényesség és az elképesztően magas minőség miatt egyszerűen az AC2 egyértelműen A videojáték lett ebben az évben és ez vitathatatlan.

Street Fighter IV

Jézusisten mennyit írtam már erről a játékról idén. És mennyit játszottam vele... Sajnos nem eleget, mert gyakorlatilag megunhatatlan, nincs két egyforma meccs, nincs két egyforma menet, nincs két egyforma játékos. Egyedi, határtalan és brutális. Brutális mert ahhoz, hogy jó legyél piszok sokat kell gyakorolni. Mindennap órákon át, és amikor kimerészkedsz a virtuális küzdőtérre akkor is mindig van valaki aki megmutatja, hogy még nagyon de nagyon messze vagy attól, hogy kijelenthesd, oké, ennyi, tudok mindent, értek mindent, megverek akárkit. Ez a Street Fighter, ahol nem kell 10-es kombókat betanulni, ahol nem úgy kell nyerni, hogy a másikat levered a levegőben, ez az igazi verekedős játék, igazi harcosoknak.

Batman: Arkham Asylum

Imádom Batmant, a kedvenc képregény hősöm holtversenyben Pókemberrel. Gyakorlatilag a SNES-es Batman Returns óta várok egy jó Batman játékra, amire valljuk meg elég sokat kellett... De így utólag elmondható, hogy minden perce megérte. Gyakorlatilag csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni róla, annyira rendben van. Joker zseniális, a helyszín tökéletes, Batman kemény mint a kő, úgy verekszik ahogy azt kell, van kismillió kütyüje, brutálisan néz ki, és most is mint mindig, elkeni mindenki száját. A következő rész tőlem akár lehet még egy kicsit sötétebb, betegebb, mert az igazi Gotham City és az igazi Batman világa nem az a nyálas szutyok, aminek pár “filmrendező” gondolja. Magasan az év meglepetése volt így remegve várom a folytatást!

[LIQUID]

Uncharted 2

Naughty GOD! Nem csak az év kiemelkedő single player élménye, hanem az évtizedé is. Az Uncharted 2 genetikailag képtelen akár fél percre is unalmas lenni, elcsépelt fordulat, de illik ide: hatalmas, több órás hullámvasutazás az egész játék. Ha van PS3-ad, de még nincs Uncharted 2-őd = valamit rosszul csinálsz.

Assassin's Creed II

A Ubisoft kiütötte azt a bizonyos labdát abból a bizonyos standionból. Méghozzá jó messzire. Folytatás talán még soha nem fejlődött ennyit az első részhez képest, az AC2 sok-sok játékeleme mesterien csúszik össze sok-sok órán keresztül élvezhető egésszé.

Dragon Age: Origins

A BioWare epikus kísérlete a klasszikus fantasy RPG-k feltámasztására. Az eredmény: a generáció (eddig) legjobb nyugati szerepjátéka, bődületes tartalommal, és a masszív játékidő ellenére sikeresen száműzött unalommal. Apró hátulütő: a Dragon Age-et akkor látod teljes valójában, ha PC-n játszol vele.

Battlefield 1943

Ár / érték arányban nálam mindent vert az idén, össze sem merem számolni, hogy hány nyári órát öltem bele. Kompakt Battlefield élmény a maga 3+1 pályájával, instant élvezet pár száz megában. Hozzá kapcsolódik az idei “de fasza csávó vagyok én” élményem is: nyolc defenzív kill egymás után egy nagyon szoros meccs utolsó percében Wake Island szétbombázott repülőterén. Nyertünk.

Modern Warfare 2

Hatórás támadás az érékszerveid ellen, remek kompetitív multival, és “nem lehet megunni” koop-al. A Modern Warfare 2 a faltól-falig akciójátékok definíciója, az Infinity Ward bombasztikus történetmesélése pedig kedves a szívemnek. A Loose Ends utolsó három perce, valaki?

flower

Élmény. Élmény. Élmény. Élmény. Élmény. Élmény. Élmény. Élmény. Élmény.

Igen, ennyire.

[LOTHAR]

Empire: Total War. Érezhetően kevesebb ember dolgozott a folytatáson, és időre volt szüksége, hogy kiforrjon. Immáron a jelenlegi Total War tag is méltó a nevéhez, a 18. század pedig egy méltatlanul mellőzött téma manapság, így külön öröm a megjelenése. Ha valakit kicsit is érdekel a történelem, és azt a tankönyveknél egy csöppet szórakoztatóbb formában szeretné megismerni, akkor a Total War széria még mindig az egyik legjobb választás.

DiRT 2. Persze, nem rali szimulátor. Igen, be van oltva a nyugati életérzéssel, és valóban, lehetne egy kicsit közelebbi viszonyban a realitással. De a fenébe is az egésszel, amikor ennyire látványos és élvezetes! Tisztességesen összerakott, első részhez képest sokat fejlődött PC port, és platformtól függetlenül egy adrenalinbomba. Átlag 110 km / órás sebességgel szelni a veszélyesebbnél-veszélyesebb útszakaszokon még mindig betyáros kikapcsolódás a DiRT-féle tálalásban.

Torchlight. Olcsó  húsnak híg a leve? Aligha, ha azt mesterszakácsok készítik egy bevált recept alapján. A Torchlight élő példája annak, hogy PC-n sem elátkozott a jó játék, ha az életképes üzleti modellel és felhasználóbarát kivitelben támad a pénztárcánkra. Folyamatos frissítés, mod támogatás, pályaszerkesztő, nemsoká pedig MMO aspektus. Mi kell még? Ja persze, Diablo III.

Dawn of War 2. Hogy lehet nem szeretni ezt az univerzumot? Robusztus páncélban a hithű  takarító brigád, és ezúttal jóval nagyobb hangsúllyal a személyes konfliktusokon, valamint magukon a szereplőkön. Lassan Dunát lehet rekeszteni a háttérirodalmával, ennek ellenére még mindig izgalmas. A Warhammer 40K - Dawn of War sorozat egy örök fiatal, aki bár átesett pár változtatáson az idők folyamán, de a lelke maradt ugyanaz: egy utánozhatatlan hangulatú RTS.

Dragon Age: Origins. Az utóbbi tíz év legjobb klasszikus fantasy RPG-je. Pont.

Tetszettek még: Kings Bounty: Armored Princess, Borderlands, Red Alert 3 - Uprising, Burnout Paradise (PC), League of Legends, Machinarium, Gratious Space Battle. 

[LOVAS]

Dragon Age: Origins

Masszív, monumentális, addiktív, ráadásul mindez a BioWare féle történetmesélés által átitatva. A sztori olyannyira visz magával, hogy a reggel hetes kelés és kilences indulás előtt muszáj volt beiktatnom egy-egy félórát, hogy még a napi rutin előtt, hacsak egy lépéssel is, de előrébb jussak a valemelyest. Kétségkívül számomra a 2009-es esztendő legemlékezetesebb élményét szolgáltatta játékok terén..

Football Manager 2009

Avagy a szokásos őszi idegbaj, aminek mindig önként, s dalolva vetem alá magam. A Sports Interactive gárdája nagyon jól tudja, hogy mennyit kell minden évben hozzáraknia a Football Manager kurrens részéhez, ahhoz, hogy a veterán hívek is örömmel térjenek át a legújabb kiadásra. Másrészről meg egy idő után a játék tiszteletet ébreszt az emberben azon edzők iránt, akik fapofával, érzelemmentesen tudnak végigülni egy-egy mérkőzést pálya szélén. Az FM-ben ez egyszerűen nem megy, mégha ebben az esetben csupán a monitor előtt kell végigizgulni a 90 percet, akkor sem. .

Torchlight 

Különösebb elvárások hiányában, az év egyik legkellemesebb meglepetésévé nőtte ki magá nálam. Az üres félórák, órák, illetve a zsibbadt agy tökéletes ellenszere a Torchlight, amihez a modok, illetve a leendő MMO forma csak még többet fog majd hozzátenni. 

[MCMACKO]

A 2009-es esztendő számomra sokkal gazdagabb volt, mint a tavalyi. Hogy miért? 

Vegyük először a Brütal Legend-et. Számomra az év játéka, sőt - minden hibája ellenére - életem egyik legemlékezetesebb címe! Az általam nagyra becsült zenei stílusból úgy csinált kacagtató paródiát, hogy közben a legmélységesebb alázattal nyúlt az alapanyaghoz. Jack Black és Schafer kreatív duója pedig elképesztő értéket tett hozzá a nem mindennapi utazáshoz. 

Az Arkham Asylum-ot én a változatosság kedvéért PC-n játszottam, és teljesen le voltam nyűgözve. Képregényhős főszereplésével régen készült ilyen minőségi és szórakoztató cucc. Metroidos játékmenet, tonnányi titok, remek harcrendszer és kiváló művészi design jellemezte Rocksteady-ék hűsítő nyárvégi meglepetését. Mark Hamill szinkronteljesítménye pedig példaértékű. 

2009 a ritmusjátékok éve is volt (mennyiségüket tekintve legalábbis), és a kínálatból bizony egy-két ütősebb darab megérdemli, hogy az év végi összesítőmben is kiemeljem őket. A Guitar Hero: Metallica oda helyezte a játékmechanikát, ahová az való - a kemény zenével lehet leginkább kihozni a plasztikgitárosból a hősi pózokat és vad fejrázást. A Band Hero ezzel szemben a popzenét kultiválta, de az új dobbal és a meglepően remek soundtrack-el engem (a ritmusjátékok történetében először) arra késztetett, hogy egy nagy rahedli gamerpontot kiszedjek belőle. A Rock Band: Beatles pedig kedves történelemóra, boldogsággomba - akarom mondani bomba - amely rövidsége ellenére is maradandó élmény lehet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 

Kézikonzolokon is mozgalmas év volt az idei (gondoljunk csak a sok minőségi PSP címre, és a DS megszokottan mesés kínálatára), de nálam Layton doktor legújabb kalandja a Professor Layton and Pandora�s Box vitte a prímet. Interaktív mese némi agytornával párosítva - az egyik legkiválóbb DS játék, ha engem kérdeztek.

Szinte biztos voltam benne, hogy az év végi összesítőkre elfelejtik a játékosok a Call of Juarez folytatását. A Bound in Blood-ot számomra nem csak a félelmetesen eltalált grafikája tette naggyá, hanem a vadnyugati kosszal átitatott drámai története, hangulatos többszereplős csatái, valamint az a szív és lélek, amit a lengyel barátaink beleszőttek a nem mindennapi programba. 

Ezeken túl is rengeteg igazán  emlékezetes játékkal volt szerencsém idén játszani. Forza 3, Battlestations: Pacific, Riddick új kalandja, a F.E.A.R. meghökkentő folytatása, DIRT2, Lucidity, Wii Fit Plus, Dead Space: Extraction, Wii Sports Resort... soha rosszabb felhozatalt! 

[OLDERN]

Street Fighter IV

A Street Fighter IV megjelenése szerény véleményem szerint a legjobb dolog, ami ebben a kicsit megváltozott videójáték-iparban történhetett 2009-ben. A grafika modern lett, és gyönyörű, a játékmenet emberi sebességű, de nagyszerű és új alapokat kapott, a játékban szereplő régi és új karakterek pedig olyan szinten eredetiek, hogy ilyet talán csak az SCIV Hildéjénél éreztem - de a lényeg inkább az, hogy a Capcom az SF nosztalgiára felépítve megcsinálta a modern korszak Verekedős Játékát. Lassan egy éve játszom rendületlenül, a számláló nyolcszáz óra fölött jár - és határtalan lehetőségeim vannak a fejlődésre még mindig. Köszönöm, Capcom, és várom a folytatást, ami ugyanilyen eséllyel pályázik majd az "Év Játéka" címre azoknál, akik még elég bátrak és kitartóak felvenni a kesztyűt, és tudni, hogy itt ha veszítenek, akkor csak és kizárólag magukat hibáztathatják. 

Batman Arkham Asylum

A Batman Arkham Asylum nem csak hogy az év egyik meglepetése volt, de azon kevés játékok egyike, amelyhez végigjátszás után is vissza-visszatértem, leginkább a Challenge Mode pontszámaim finomításának kedvéért. De a lényeg: az Arkham Asylum nagyon ügyesen állt hozzá a mítoszhoz, kínosan ügyelve arra, hogy ne asszociálja magát semelyik író vagy korszak jellemző Batmanével - és erre a mindenki által ismert alapra húzta fel ezt a remek játékot. Dicsérhetném a játékmenetet, a folyamatosságot, a platform, a verekedés és a tervezés szentháromságát - de a tesztemben már megtettem. Arkham Asylum az év legötletesebb játszótere volt, várom a folytatást.

Torchlight

Őszinte leszek és kíméletlen: nem gondoltam volna négy év World of Warcraft után, hogy egy single-player grindelés bármikor újra be tudna szippantani legalább annyira, hogy 50-60 órát beleöljek: ez az elméletem ráadásul nem a Diablo 3-nál dőlt meg, hanem a Runic Games Torchlightjánál. A játék több fronton is ügyesen épített arra, hogy a pc a célplatform: egyrészt baromi olcsó (most még olcsóbb, de mindegy), másrészt nagyon, nagyon egyben van a harcrendszer és a mozdulatok súlya. Aztán: a játékot patchelik lelkesen és rendszeresen - végül : a moddolást lehetővé tették, amely már most megannyi extrém és eredeti pillanatot nyújtott a játéknak. A legizgalmasabb a játékkal kapcsolatban, hogy senki sem tudja, mit értünk majd ezen a címen fél év múlva - ez a PC-s kreatív játékosoknak és az ingyenes TorchED szerkesztőnek köszönhető.

Defense Grid

Mi történik, ha egy legendás RTS lead designere (Age of Empires II-ről van szó, Mark Terrano) egy, az RTS-ből "leegyszerűsített" stílusban próbál nagyot alkotni? Nos, a Defense Grid történik, a játék pedig nemcsak azt mutatja meg, hogy még a Tower Defense-ben is van új a nap alatt, teszi mindezt a három dimenzió valódi kihasználásával és az ötletes, tényleg a már megszokott dolgokon változtató "élet-rendszerrel". A Defense Grid végig izgalmas, végig imádnivaló, és szomorú, hogy néhány óra után véget is ér. Az év Tower Defense játéka, és az egyik legjobb játék, amely megállja a helyét  letölthető tartalomként jónéhány "nagy" címmel szemben is.  

[STINGER]

Shadow Complex: Az idei megjelenések közül kétségkívül az erősen Metroid-illatú Shadow Complex volt az egyik, amely nagy hatást tett rám, ennek folyamányaként pedig sok-sok izgalmas órát öltem bele. A játék mind a logikai-ügyességi, mind pedig a 2D-3D akcióelemeket nézve tökéletes és kiegyensúlyozott, úgyhogy nekem abszolút kötelező vétel volt - nem is bántam meg, még sok ilyen kiváló anyagot szeretnék viszontlátni a jövőben is az Xbox Live Arcade kínálatában.

Resident Evil 5: A sorozat rajongójaként abszolút kötelező vétel volt, már hónapokkal a megjelenése előtt Umbrella lázban égtünk a barátokkal. A negyedik résszel gyökeres változást hozó Resident Evil folytatás nem hazudtolta meg önmagát, a kooperatív játékélmény pedig már önmagában a beszerzési lista élére lökte. Bár kicsit lehetett volna több a logikai feladványokból, összességében még így is befertőzte magát 2009 legjobb játékai közé.

Forza Motorsport 3: Perfekt. Turn 10, le a kalappal! A Forza 2-be ölt sokszáz óra hatása nem maradt el, a harmadik epizód még szebb, jobb, és teljesebb lett, mint elődje: a tuningmánia, a versenyosztályok, az a tipikus Forza élmény egy Limitált kiadással lopta be magát a szívembe - és ha csak feleannyit is játszom vele, mint az előddel, már megérte. Forza Turn 10, Forza Motorsport!

Borderlands: sokat gondolkoztam, melyik legyen a négyes utolsó tagja, és a Metroid Prime Trilogy-val szemben az idei év egyik meglepetésjátéka, a Borderlands mellett tettem le a voksom: amellett, hogy az előbbi egy apró finomhangolásokkal egybecsomagolt és (sajnos csak az USA-ban) stílusosan bedobozolt gyűjtemény az évtized egyik legjobb Nintendo sorozatából, utóbbi ismeretlenként robbant be a köztudatba, és a feldolgozott témának, illetve a Gearbox munkásságának eredményeként egyből belopta magát a szívembe. Már most várom a folytatást, remélhetőleg még ebben az évezredben megjelenik, és nem követi a HL: EP3 végeláthatatlan útját.

[KÜLÖNDÍJAK]

Az év játékbefejezése: Az vagy, aki vagy (InFamous)

Az év játékvásárlása: Kollégánk (nevét fedje homály) regelt a Steam-re, és egy órán belül harmincnyolc játékkal lett gazdagabb. A digitális disztribúció ereje?

”Hirtelen jött ötlet” különdíj szúróeszköz többszöri kreatív felhasználásáért szorult helyzetben: Soap MacTavish (Modern Warfare 2)

Virtual Boy Emlékérem: PSPgo

”Ne csináld máááár, Hideo!” különdíj: 1300+ kommentes pre-E3 MGS hírtopik

Az év szinkronja: Mark Hamill (Joker - Batman: Arkham Asylum)

”420 Culture” különdíj a Végtelen Horizontokért: FUEL

Az év identitászavara: Johnny Napalm Spice Girls-t énekel (Band Hero)

”Badass Hunagarian Space Marines” különdíj: HALO 3 ODST trailer

Az év leghátborzongatóbb momentuma: Minerva kinéz a játékosra (Assassin's Creed II)

”Valami nincs rendben” különdíj: December hatodika, este fél nyolc - Oldern NEM az SFIV-el játszik az XBL-en. Egyszeri, megismételhetetlen pillanat.

Lopott Bicaj Vándordíj: Chloe Frazer (Uncharted 2)