Control: öt pont, amitől plafonra mászommcmacko

Megszámlálhatatlan mennyiségű GOTY díj, egekbe szárnyaló finnek, kövér értékelések a sajtó hasábjain. A Control tényleg megcsinálta a 2019-es évet, és sokunkat is - én azonban csak a napokban pótlom a játékot a #vesszenabacklog mozgalom jegyében. Elismerem, a Control nagyon sok dolgot nagyon jól csinál, és Siklara tesztjével is javarészt egyetértek. De nincs az a libling, akit ne lehetne néhány ponton kikezdeni, és az az igazság, hogy a játék vége felé járva kezdem úgy érezni, hogy a problémás részek egyre jobban zavarnak. Bár nem vagyok a negatív károgó bulváranyagok híve, az anyag most kikívánkozott belőlem. Következzen hát az a [SPOILERES] öt pont, amitől falra mászok a Controllal való játszogatás során.

Nem hagy játszani!

Kell az univerzumépítés, fontos, hogy a harcok tempóját megtörjük a felfedezés élményével. Van is mit felfedezni, a Control ugyanis szereti megcsavarni a konvenciókat egyes termek és helyszínek pszichedelikus rémlátomásaival, vagy extrákkal kecsegtető leágazásokkal. Baromira bosszantó ugyanakkor, hogy minden fellelt levél, doksi és jegyzet egy grafomán író tollából származik, ráadásul olyan apró betűkkel van szedve minden, hogy 55-ös tévén két és fél méterről színházi látcső kell az olvasgatáshoz. Emellett jönnek a videók, és a rögzített hangfelvételek, amitől ha két méterre elsétálsz, akkor már nem hallatszik a mondás. Miért nem lehet magunkkal vinni ezeket a hangfelvételeket mászkálás közben? Ez 10 éve is design alapvetésnek volt mondható. Így a tervezett hullámvasút nagyobb döccenőkkel van kikövezve, mint amit a játék flow-szerű irányítása és harcai megkívánnánnak. Apropó harcok. Hányszor futok bele olyan random hirigekbe sétafikáim során, amelyeknél hirtelen az elszabaduló őskáoszra még a pokol legmélyebb bugyrai is rányílnak? Könyörgöm, hagyjatok játszani!

Pajzs

A játék első két harmadában alig van rá szükség. Elég az offenzív harc és az oldalazás-elsuhanás kombó. Később, illetve bizonyos opcionális bossok esetében viszont elengedhetetlen lesz a használata. Mire szükséged lesz rá, addigra nyűgös lesz megszokni a használatát, és átkondicionálni magad egy másféle harci stílusra. Talán néhány szorosabban a pajzshoz köthető ellenfél, vagy puzzle feladvány jobban a rutinba helyezte volna a használatát. Így viszont apacuka, lassú és intuíciókkal szembemenő a használata, pláne a kontrollercsapkodós főellenfeleknél.

Zene, atmoszféra, horror?

Zene, hm, emlékszünk bármilyen dallamra is a Controlból? Én nem, a poénból behúzott hifi szoba és a Poets of the Fall nem menti meg a Control gyenge, szinte nem is létező zenei részlegét. Hogy ezt az atmoszféra oltárán áldozták fel? Oké, a hang design, és az ambiencia nagyon is rendben van a játékban, de ha már metroidvania, mennyire jó lett volna már minden részlegnek valami jellegzetes dallam! Esetleg egy téma a hősnőnek? És ha az atmoszféráról beszélünk. A lovecrafti látomásban izzadtságszagtól mentesen keveredik a sci-fi, a horror és a szatíra. De mintha a játék felétől a sikoltozó ellenfelek és hiss-felhők között már nem is a Color out of Space, hanem a Dead Space 2 észnélküli monszta-daráldája sejlene.

Alan, ébren vagy?

Az Alan Wake utalásokkal nehezen tudok kibékülni. Ahogy fentebb is említettem, univerzumot építünk, és ilyen téren érdekes volt a Bright Falls incidensének áthallásait a Control környezetében látni. De szükség van a misztikum feltárására? A Controlban a tétek megnőnek, a látótér kiszélesedik. Az AW egy külön is értelmezhető, bár szolidabb entitás - melynek nincs szüksége a rejtély megmagyarázására, SCP-közegbe való szuszakolására, adott esetben markánsan kiszélesített háttérmagyarázatra. David Lynch, hozd a radíros ceruzát, és írd be követőidnek a kövér direktori intőt!

Felemás pályadesign, felemás technológia

Nyilvánvaló, hogy a Control kisebb költségvetéssel készült, mint bármi más hasonszőrű AAA játék. Az engine is a múlt bizonyos megoldásaira épít. Így nem ritka a homályos textúra, vagy a szürke, unalmas, ismétlődő egyenszakaszok jelenléte a játékban. A brutalista építészeti stílus menedéke és a fizika jelent némi kreatív megnyugvást a kétkedő elmének. Ahol fény-árnyék-tükröződés van, ahol behoznak valami extra ötletet, ott ragyogóan teljesít a pályadesign. Ahol nem, ott érződik, hogy a „weird” különössége próbálja menteni a szituációt, vagy marad az újabb szétverhető betoniroda, esetleg a sarok, ahol van valami használhatatlan upgrade. A töltési idők pedig még XOX-en (konzolos berkekben legjobban teljesítő verzióban) is hosszadalmasnak tűnnek. Nem jöhetnek elég gyorsan azok az SSD tárak!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Te miért szeretted a Controlt? Esetleg te is felhúztad magad hasonló aspektusain? Gyertek és beszéljük meg!