Két évvel ezelőtt a Leisure Suit Larry sorozat feltámasztása elsőrangúan sikerült a német Crazybunch által, pedig Al Lowe, a sorozat szellemi atyja nem is vett részt a fejlesztési munkálatokban. A modernizált főhős, a jól megírt párbeszédek, a komoly kihívást nyújtó klasszikus kalandjátékos mechanizmusok mind feledtették azt, hogy milyen bénára sikeredett a főszereplő újraalkotott külseje. A Wet Dreams Don't Dry alcímet viselő kalandjáték egyszerre volt kellemesen újszerű és ragaszkodóan klasszikus, ráadásul fittyent hányt a világban uralkodó trendekre és olyan dolgokból is mert viccet csinálni, amiből manapság már csak ritkán szabad. Borítékolható volt hát a folytatás, ami menetrendszerűen érkezett is idén, ráadásul olyannyira kapcsolódott az elődhöz, hogy szinte rögtön annak a végjátéka utáni pillanatban vesszük fel újra a fonalat.
Aki nem ismeri az (új) első részt, annak egyrészt melegen ajánljuk azt, fillérekért be lehet szerezni, aki viszont ismeri, azt sok meglepetés a folytatásban sem fogja érni. A Wet Dreams Dry Twice már-már tökélyre polírozott point & click kalandjáték, amelyben a tesze-tosza főhőst, Larryt irányítva próbáljuk lefektetni az összes utunkba kerülő hölgyet, közben pedig megmenteni a világot a gonosz Prune (Szilva) cég uralmától. A helyszín ezúttal egy napfényes szigetvilág dzsungelekkel, luxusszállodával, vulkánnal, kannibálokkal és a háborgó tengerrel - pont mintha egy modern Monkey Island játékba csöppennénk. Larry ezúttal az első rész végén elvesztett Faith nyomába ered, de közben az egész szigetvilág rejtélyekkel teli múltját is feltárja a kaland során, hogy a végén visszatérhessen a nagyvárosba leszámolni az óriáscég észak-koreai vezetőjével, aki egyébként egy az egyben Psyra hajaz, amit bevallom, nem értek, hiszen ő déli. Mindegy.
A WDDT a mai kalandjátékok között - elődjéhez hasonlóan - mindenképpen nehéznek számít. A feladatoknak csak kis része van lineárisan felfűzve, a rendelkezésünkre álló 8-10 (később valamivel több) helyszínen szabadon mozoghatunk, beszélgethetünk, kombinálhatunk és oldhatunk meg feladványokat, az inventory pedig nem ritkán 15-20 darabosra duzzad, és kimondottan ritka, hogy ezeket a tárgyakat egymással kombinálva kellene használni. A megoldás a legtöbbször egyáltalán nem logikus, aki tehát komoly agymunkát szeretne végezni, az csak részben fogja megtalálni a számításait, itt ugyanis a hangsúly a lehetetlennél is lehetetlenebb szituációkon, a helyzetkomikumon és a tabudöntögetésen van. Ahogy az első rész a közösségi média és a mobilalkalmazások körül forgott, úgy most a környezetvédelem kérdése kerül gyakran fókuszba, Larry pedig mindent megtesz, hogy pont akkora bunkóként viszonyuljon ehhez a kérdéshez is, mint szinte minden máshoz.
A karaktere a maga torrentés elhajlásaival és humoros (na jó, helyenként humoros), túljátszott közönségességével alapvetően kedvelhető, de kicsit kopott a varázs. A nyolcvanas évek óta úgy volt megalkotva ez a figura, hogy esendőségét, bénázásait kedvelje meg mindenki, és kellemesen borzongjon azoktól a szituációktól, amikbe belekerül. Mert Larry valljuk be, akkor is veszített, ha látszatra nyert, valahogy minden szituációból ki tudott kerülni lúzerként. Na ez a WDDT-ben sajnos a múlté: a legtöbbször ő irányítja az eseményeket és inkább másokat hoz kínos helyzetbe, pl. koktélt készít a vizeletéből, majd felkínálja egy nőnek, vagy később teli olajoshordókat önt a tengerbe. Ezzel a Larry-varázs kicsit megtörik, ráadásul most már tényleg minden a szexszel kapcsolatos poénokra van kihegyezve. Persze a sorozat mindig erről szólt, csak éppen a dózis változott, szerencsére egyelőre még éppenhogy képes szórakoztató maradni így is, de a csóri főhőst azért jó lenne visszakapni. Mondjuk az is igaz, hogy most legalább nem kell sajtszagú kotonnal patkányt fogni.
Elsőre kicsit le akartam húzni a játékot, hogy több mint a fele tulajdonképpen egy Monkey Island klón, de az az igazság, hogy annyira jól áll neki ez a setting, hogy képtelenség haragudni érte. A helyszínek, a színvilág, a szereplők teljesen egyben vannak, a feladványok között akad ugyan néhány nagyon zsibbasztó, de zömmel azért kellemesen kemény kihívást jelentenek. Így hát hiába formálták Larryt túl..."sikeresre", nagyon azért ez sem tudta elbarmolni az összképet. És bár bizonyára többen lesznek olyanok is, akik számára ez a fajta szókimondás már túl soknak bizonyul, de azért valljuk be, ők kis eséllyel tagjai a vásárlói célcsoportnak. A WDDT néhol röhögtet, néhol elgondolkodtat, néhol megbotránkoztat ordenáréságával a(z elakadás nélkül) nyolc órás végigjátszása alatt, és ha ezúttal nem is lesz az év kalandjátéka, a német fejlesztők ismét letettek néhány emlékezetes poént az asztalra. Garantáltan dildókkal fogsz álmodni utána, akár szeretnéd, akár nem.
7/10
***Leisure Suit Larry - Wet Dreams Dry Twice
Platform: PC
Kiadó: Assemble Entertainment / Fejlesztő: Crazybunch/
Megjelenés: 2020. 10. 15. | Ár: 35 EUR***