Sakura WarsTeszt

Pont jókor talált rám a Sakura Wars, hiszen másra sem vágytam, mint egy könnyed, szórakoztató kikapcsolódásra a sok nagykaliberű játék között. A maga furcsaságaival együtt is kellemes órákat sikerült vele töltenem, habár objektívan nézve látszik, hogy ez azért nem egy teljes mértékben élvonalas produktum, hanem olyan, amilyet a Sega képes szinte bármikor lazán kisajtolni magából. A gépezet fémes, gőz-fürdette borítása alá pillantva viszont félig-meddig eltűnik a mosoly az arcomról, mert, mint oly' sok mindenben, látom a benne rejlő, kiaknázatlan potenciált. A lehetőségeket, a terveket, álmokat talán, ha nem az lenne, ami: egy legyártott termék, a videojáték piacra szánva.

Jöhettem volna a színfalak mögé belesős példával is, mivel a játék tetemes része egy színházban játszódik. A Sakrua Wars egyfajta soft-rebootja az eredeti történetnek, más karakterekkel, de majdnem ugyanolyan körítéssel. A sorozat a maga idejében különlegesnek számított, a Sega Saturn ékkövének, mivel az alkotó Oji Hiroi (aki a Galaxy Fräuline Yuna, illetve Far East of Eden játékokkal vált ismertté) sikeresen elegyítette a taktikus szerepjáték műfaját a vizuális novellák, randiszimulátorok népszerű elemeivel. Még vonzóbbá tette mindezt a steampunk körítés: az 1920-as évek japánjának (az ún. Taisho korszak) alternatív univerzumában járunk, ahol a gőzgépek hajtják előre a mindennapi élet kerekét. A technológia ennek megfelelően fejlődött, s a harcteret mechák uralják, a SW koncepciójából adódóan többnyire női pilótákkal. Amellett viszont, hogy a világ nemzetei egymással csatáznának, megjelent egy új, közös ellenség: a démonok! Na igen, ez elég tipikus húzás a felkelő nap országának popkultúrájában. Történetünk sablonok mentén halad 1940-be, a nagy démonokkal vívott háború után helyezve a forgatókönyvet. Karakterünk egy, a haditengerészet kötelékéből érkező fiatalember, akinek új állomáshelye a Tokiói Grand Imperial színház. Itt (és a környéken) töltjük majd a harcok közötti időt, apróbb-nagyobb ügyeket bonyolítva és -természetesen- egy hölgykoszorút menedzselve.

A Sakura Wars alapvető stílus-keverékének nagyobb fele a klasszikusabb szerepjátékokat idézi, amibe a hagyományosnak mondható dating simek jegyeit ügyesen olvasztották be a készítők. Különcsége kezdettől fogva az egyes fontosabb választási lehetőségek interaktívabbá tétele, pl. az időkorlát alkalmazása volt, ez most is így van. Az eltelt évek során ezt a rendszert fejlesztették tovább, minden rész egyre kifinomultabb mechanikával dolgozott. A ps4-es változat (hosszabb szünetet követően) képes ezt az örökséget tovább vinni, ügyesen egyensúlyozva a könnyedség és túlzó érzelmesség határán. Attól függően, milyen megközelítéssel vesszük a diskurzusok egyes akadályait, milyen reakciót érünk el a narratív útvesztőben, befolyásolhatjuk a harcok során nyújtott teljesítményt is. Nemcsak az általunk irányított karakterét, de csapattársainkét egyaránt.

Valami változott. Az eredeti 1996-os SW taktikai RPG-jét felváltotta a modern kor akciódúsabb kaszabolós verziója, amit egy kevés platforminggal is fűszereztek. Kérdés, hogy ezzel a lépéssel mennyit nyertek; persze szükséges volt, ha azt nézem, hogy a célkorosztály (a tizenéves fiúk) körében egy lassabb, gondolkodósabb játékmenet manapság kevésbé eladható. Gyakorlatilag egy könnyű musou-játék lett az eredmény, ahol a stratégikus tervezést felváltotta az akciódúsabb csata, néhány speciális támadással és ugra-bugrával keverve. Hogy mégsem lett egy nagy katyvasz az egész, azt leginkább a nehézségi szint alacsonyra állításának köszönheti. A SW több, mint feléig úgy haladunk át ellenfeleinken, mint kés a vajon. Az egyetlen megemlítendő dolog a kamerakezelés időnkénti esetlensége, túl kaotikus összecsapásoknál néha megzavarodik az ember, merre is néz, hol vannak még ellenfelek a színes kavalkád közepén. A hirig közben átválthatunk társunk (maximum ketten lehetnek velünk a későbbiekben) gépezetére, hogy az egyes speciális képességeket használhassuk; ilyenkor a mecha tulajdonképpen átváltozik, ami slampos megoldás, de szokható. Kétféle alap támadásunk mellett van egy speciális képességünk, plusz az ugrás. Így tudunk akár kombókat is bevinni, de ezek végletekig leegyszerűsített elemek, már-már odafigyelés nélkül alkalmazhatóak - nem érdemes tehát bonyolult gomb-kombinációkat tanulni, a rendszer mindenféle virtuozitást nélkülöz.

A látvány összességében szép, nem túl extravagáns ugyan, de kellemes élményt nyújt a tipikus steampunk stílusú kellékeivel. Apróbb kötekedés részemről, én több, relevánsabb gőzgép jelenlétet is el tudtam volna viselni, noha úgy érzem, ez a műfaj sajátossága - eddig szinte az összes általam ismert steampunk produktum a young adult (gyk fiatal felnőtt) kategóriába esik, hiányzik az igazán komoly tartalom belőlük. (Javaslatokat szívesen várok, Katsuhiro Otomo Steamboy-án kívül a Mortal Engines regényeken át, eddig, ha valami felnőttesebbet találtam, az valahogy kisodródott a műfaji keretekből). Itt is hozzáadtak egy kis plusz körítést, a démoni lények és a mágia képében - a mechákat spirituális erővel vezérlik, amelyek fantasztikus energia-tereket és nyalábokat használnak. Minden csillogó, színes, igazi ékszeres doboz. A tükröződések külön figyelemre méltóak, a grafika jellege miatt jutott erőforrás erre az effektre is. Amellett az egész vizuális összhang is rendben van. A harcok során egy másfajta, sokkal dinamikusabb bejárható teret kapunk, szerintem ez is megállja a helyét, technikai problémákkal sem találkoztam. Talán a kamerát tehették volna kicsit távolabb, de ez design-döntés, tény, hogy így sokkal látványosabb az akció.

Nem tudom mindenkinek ajánlani a Sakura Wars-t, ez kimondottan az a játék-műfaj, amire vagy vevő az ember, vagy egyáltalán nem - a japán kultúra iránti rajongás bizonyos szinten elvárás, és korhatáros jelenetek ugyan nincsenek benne, eléggé feszegeti a határokat. Abszolút pozitívum, hogy a megvalósítás egységesen elfogadható színvonalú, nincsenek kizökkentő momentumok. Az átvezetők is rendben vannak, többségében a játék motorjával készültek, de ugyanúgy kapunk a sorozatra jellemzően rajzfilmes részeket, melyeket ezúttal a Sanzingen stúdió biztosított (ők készítették az új televíziós szériát is). Egy szó, mint száz, ha tetszenek a stílus képviselői, a SW garantáltan kellemes kikapcsolódást nyújt majd és érdemes rá időt szánni.

dracoo