Wreckfest (konzol)Teszt

A Wreckfest egy áhított cím volt a megjelenéséig - a Következő Autós Játékként behirdetett csoda nem vállalt sokat, csak épp annyit, hogy a készítők renoméjának megfelelően a Flatout sorozat érdemi velejét összekeveri a Destruction Derby harsány roncsderbijével. A Wreckfest pedig tavaly elérte az egypontnullás állapotot (Stinger nagy örömére: KATT!), a közönség pedig többnyire szerette a játékot. Sajnos a konzolosoknak a mai napig várni kellett az átiratra (a pontos megjelenés augusztus 27-e lett egy méretesebb csúszás után), és felmerül, hogy az eredeti játék technikai apróságait végül az izomgépeknél jóval vékonykább konzolok hogy fogják majd elhajtani… Biztos ami biztos, megnéztük, mit tud a játék Xbox One verziója.

Az első indítás után egy kisebb meglepetés ért, a Wreckfest konzolos átirata ugyanis akkora pécés flesst nyomott az arcomba, hogy konzolon ilyet már nagyon rég pipáltam. Talán a gépes változat híreinek követése, talán a Bugbear jellegzetes látványvilága fúrta az agyamba magát (tudjátok, ami az első Rally Trophy óta jellemzi a csapatot). Pedig maga a program teljesen konzol-kompatibilis állapotot mutat így hat-hét év fejlesztés, ebből négy év korai hozzáférés után. A kampány szervezése klasszikus autósjáték felépítést követ, az irányítás kontrollerrel is szokható és szerethető, a látvány pedig…

Na ezzel kapcsolatban az első pár ránézésre voltak fenntartásaim. Az Xbox One X erejét az egyszerűbb indie játékoktól a triplaás csúcsragadozókig mindenféle cím kihasználja. Nos, a Wreckfest olyan szub-1080p látványt küldött a képernyőmre, hogy szinte számolni tudtam a pixeleket, emellett az anizotropikus szűrés sem tűnt túl erősnek. Ezen túltéve magamat azonban hozzászoktam a kicsit darabosabb összképhez, rövid idő után pedig megszerettem, amit látok. A fényhatások, a skybox, a napszakok nagyon érdekes, egyedi vizualitású versenyjátékká teszik a Wreckfestet. A „puha” roncsolódáseffektusok pedig pláne elismerésre méltóak. Remek látni a deformálódó járgányokat, és a maradandó pusztítást, amit a vasakon ejtünk a meccsek közben. Szerencsére akkor sem lassul a játék, ha sok minden történik egyszerre a képernyőn. Lehet, hogy ezt nyerjük a felbontás kárára - a fene se tudja… Van egy sejtésem, hogy az eredeti sima XO verzió fut XOX-en is, a Playstation 4 változatot viszont nem láttuk, így csak erről tudunk első kézben beszámolni. Ami még zavaró a jelenlegi állapotban, hogy a program nagyon sokat tölt egy-egy verseny előtt - a készítők azonban elsőnapos foltozásban ígérik ennek javítását.

A játékmenetről, a tartalomról nem szeretnék ismét versenyművet írni - ezt Stinger a fentebb linkelt cikkében már megtette. Legyen elég annyi, hogy a Wreckfest még könnyebb fokozatokon is folyamatosan éberen tartott - itt nem lehet előremenni fél, vagy egész köröket, valaki mindig a nyomodban lohol. Az irányítás nem a legegyszerűbb, de ha megszoktad, nagyon bele lehet élni magunkat a masszív roncsok irányításába. Pláne, hogy a különböző autók és őrületes poén járgányok (fűnyíró, kanapé-car, kombájn) is mind-mind más jellegű finomkodást igényelnek. Röviden: kifejezetten élveztem a vezetési modell által kínált lehetőségeket. Ugyanígy üdvözöltem a pályák változatos mivoltát, a fejlesztési lehetőségek fontosságát, és azt, hogy a program nem szégyell a PS2 korszak kampányszervezéséből meríteni, ami szerintem akkor és ott egy magas szintet képviselt, és most is jó néha ilyenbe belefutni. Manapság a szolgáltatás alapú versenyjátékok már nem tudják, hogy hol tömködjenek még a szánkba egy-egy mentadesszertet (a'la Monty Python) - a Wreckfest a klasszikus kampányszervezést követi, egyre fokozódó versenyekkel, és terebélyesedő kihíváshalommal. Mondjuk ez azt is magával hozza, hogy a magasabb ligákba érve egyre repetitívnek és nehezebbnek tűnik az előrehaladás, de kisebb adagokban fogyasztva talán a Wreckfest játékosok sem bánják majd ezt a régisulis megközelítést.

*Szórakoztató és elemeiben is minőségi darab lett a Wreckfest, ami konzolos körökben is jól muzsikál, bár grafikailag látszik rajta a kompromisszum. Tartalom, élmény és hangulat terén viszont nem ér bántani a játékot. Imádnivaló a vezetési modell húzása, a zabolázatlan roncsderbi-variációk őrültségben egymásra licitáló mivolta. Nagyon tetszett, hogy a játék készítői rengeteg apróságra odafigyeltek: a pályák minden kanyarjában érződik a gondos design, a vezetés és a deformáció sem amatőrök kezéből pottyant elénk. Konzolosként ne is érdekeljen minket a fejlesztés hosszú és kesze-kusza előélete - ez most a THQ istálló jelenleg legjobb versenyjátéka, így a nyár végére, az őszi veretésekre is kiváló mulatság lehet minden stílust kedvelő számára!

(Bár átiratokat nem szoktunk pontozni, ha engem kérdeztek, ez a változat szigorúbb elbánás alá kerülne, mint a Stinger féle PC-tesztben láthattátok. Ezzel együtt is egy erős nyolcast javasolnék a Wreckfest konzolos változatának.)*