Devil May Cry (Switch)Teszt

Szinte hihetetlen, hogy Hideki Kamiya 2001-es klasszikusa, a Devil May Cry, illetve az abból kinőtt sorozat először teszi tiszteletét Nintendo konzolon, pedig igaz. Ennél talán már csak az érthetetlenebb, hogy míg évek óta “HD Collection” formájában, az első három epizódot összecsomagolva lép fel a harmincasok-negyvenesek nosztalgiabulijain a Capcom üdvöskéje, addig Nintendo Switchre ezúttal kizárólag az első részt merték 20 dolláros/eurós áron bevállalni. Vajon mit tudhat ennyi évvel a debütálása után felmutatni, és egyáltalán van-e létjogosultsága az ilyen újrázásoknak, tehetnénk fel a kérdést, amire sokan bizonyára azzal legyintenek, hogy hagyjuk már a ronda grafikát és az idejétmúlt játékmenetet. És bár részben igazat tudok nekik adni, mégis szinte minden percét élveztem az őskori DmC-nek.

Kinézetre a Switch verzió nagyjából az első HD Collection szintjén van, egy kicsit jobban is néz ki annál, de a One/PS4 változatokat nem éri el. Természetesen az eredeti PS2 változatnál szebb, bár ez igazából teljesen mindegy, minden másodpercéről lerí, hogy az ezredforduló utáni évben járunk valójában, lehet akárhová simítani az éleket és vasalni a textúrákat. És ez általánosságban minden elemére igaz, azon kívül, hogy a trófeákat bevarrták a menübe, semmit nem tettek hozzá az eredetihez, nem áramvonalasították, nem változtattak rajta semmit. Nem tudom, hogy kikből áll a pontos célcsoport, de szinte biztos vagyok abban, hogy jelenlegi formájában a Devil May Cry csakis az “öregekre” számíthat. Nincsen benne easy mód, az induló normal egy mai átlagos játék hard nehézségének felel meg. Nincsenek benne checkpointok, ha a húsz perces pálya legvégén halsz meg úgy, hogy nincs nálad abból a borsos árú tárgyból, amivel folytatni tudod, akkor bizony lehet a teljes szakaszt újrakezdeni. Ja, és nem minden pályának van ám vége az aktuális bossharccal, előfordul, hogy két pixelnyi energiával túlélve még jön egy-két hullám. És ha ez nem lenne elég, a játék igazi boss-fest, igazából nem helyszínről helyszínre haladunk, hanem főnökről főnökre, ezek az összecsapások jelentik az abszolút csúcspontot. És bár a harcrendszer itt-ott már vaskalaposnak tűnik (a kombók fölött nincs akkora hatalmunk, egy-két alapmozdulat pedig nagyon hiányzik), itt látszódik, hogy miért lett a műfaj meghatározó címe a DmC. Gyors, gördülékeny, sallangmentes, precíz.

Persze a nagy komolykodás mellett ennyi év után már legálisan is lehet rajta mosolyogni. A se füle-se farka történet kizárólag csak a cool főszereplő miatt állta már meg akkoriban is a helyét és nem nagyon nemesedett ennyi év után sem. Ugyanez a helyzet a puzzle-elemekkel, ezek vannak is és nem is, igazából az, hogy mindig meg kell keresni a soron következő kulcsot, nem is nagyon nevezhető feladványnak. És itt van az örök kedvenc, a fix kameranézet, ami sokkal nehezebbé teszi az összecsapásokat, mint a legkeményebb ellenfél, én ezeket kínosan sokáig szerettem a Resident Evilökben, ahol a lassú, nyomasztó atmoszféra nagyszerű kiegészítője volt, itt azonban csak teher. Ráadásul óriási. Bevallom, aggódtam az irányítás miatt is, én rendszerint handheld módban játszom, és a rendkívül gyors, sokgombos játékoknál hamar kényelmetlenné tud válni a Switch, de semmi gond nem volt ezzel, ha néhány pálya után meg is fájdul a kezünk, becsülettel folytatjuk a következő bossig - majd még tovább.

Egy másodpercig sem tagadom, hogy a PS2-érával, illetve az akkor megjelent címekkel sokkal erőteljesebb nosztalgikus kapcsolatot ápolok, mint az előtte és utána következő időszakokkal. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy bár a hibákat látom, esetenként még zavarnak is, de a mai napig élvezem az akkori klasszikusokat. Év elején két nap alatt ledaráltam az Onimushát, most fantasztikusan jót szórakoztam Dantéval sokadszorra is. Ennek ellenére csodálkoznék, ha ötnél több új rajongót hozna a sorozatnak a Switch port, ez itt színtiszta múltidézés, nem több, nem kevesebb. Aki erre fogékony, neadjisten még hiányzik is neki, az jó helyen jár. Mindenki más nagyon messziről kerülje el a Devil May Cry-t. Sírni csakis azért kell, mert ezen az áron kis túlzással a HD Collectiont kellene most megkapniuk a Switch tulajoknak, akkor lenne fair az üzlet.