Battlestations: Pacific - próbakörExkluzív

Mai fejjel szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy nem egészen egy emberöltővel ezelőtt miféle pokoli vihar dúlta végig a civilizált világot. A második világháború félelmetes csatáinak vaskarmai a földgolyó minden pontját elérték, így a Csendes óceán paradicsomi világa sem menekült a légi- és vízi gépszörnyetegek haláltáncától.

Jó hatvan évet előre ugorva az időben látjuk, hogy az emberek ma más harcokat vívnak. Jelenleg a piac a csatatér, a legfőbb hadúr pedig a pénz. Nemrég az Eidos magyar divíziójának sikerült a bravúr: 2007 első havában előrukkoltak egy több prototípuson átesett hadiszerkezettel, mely kezdetekben a PS2-es és Xbox-os csatatérre lett felkészítve, több hányattatás után pedig X360-on és PC-n talált stabil, végső platformra. Egy olyan játékot küldtek háborúba a hazaiak, mely nemzetközi szinten megállta a helyét mind a kritikusok, mind pedig a bevezetőben említett játékosok kereszttüzében. A Battlestations: Midway után kereken két évvel, 2009 első negyedévében a fejlesztőbrigád szeretné az eddig elért sikereket fokozni, mi pedig a főhadiszállásukon jártunk utána, hogy hol is tartanak az alkotómunkával.

A Battlestations: Pacific az előd által kitaposott ösvényen halad. A formula mit sem változott, a játékon munkálkodó srácok szigorúan hibridnek hívják a fejlesztésüket, amely a stratégia és akció összeolvasztásából született.

A fejlesztők egy közel béta állapotban leledző buildet prezentáltak nekünk. A nemrégiben lezajlott fókuszteszten is e pályákkal futhattak pár kört azon szerencsések, akik a válogatáson benn maradtak. Miközben Gáspár János senior designer lelkesen mesélt az eseményről, az első prezentációs pályát már töltötte is a hatalmas LCD képernyő alatt szuszogó X360. A Leyte-öböl csatáját elevenítette fel a szint, amely az amerikai kampány ötödik küldetése lesz majdan a végleges verzióban. (A fejlesztők elmondása szerint ez egyike az akcióorientált pályáknak.) Az első pillantások utáni szájtátást gyorsan követte az állak koppanása a padlón: a grafika valami elképesztő szintre lett belőve. A hullámzó-fodrozódó tengervízen a naplemente döbbenetes színjátékot produkált, de mikor az első hadihajók beértek a képbe és a kamera a részletesen kidolgozott partszakasz mellett is végigsuhant, akkor konstatáltuk, hogy az első rész óta a fejlődés nemhogy elismerésre méltó, hanem egyenesen parádés. Abszolút csúcskategóriáról beszélünk, a konzolon látott legdíszesebb játékok között lesz megjelenésekor a Pacific. Ez a fegyvertény, mint pedig tudjuk, az eladhatóság egy alapkövetelménye.

János a tényleges játékba is belevetette magát. A történelmi hűséget mi sem prezentálta jobban a megjelenő kamikaze repülőknél, melyek a valóságban is a Fülöp-szigeteknél lepték meg először a szövetséges stratégákat. Hősünk a csatahajó lövegtornyából küzdött egy darabon az önmagukat feláldozó japán vasmadarakkal, majd átvette az irányítást egy amerikai repülőgép felett, és a partokhoz érve különféle szárazföldi célpontokat támadott meg. A küldetés végén egy japán anyahajó elpusztítása volt a direktíva, mely ócskavas végül nem állta a szűnni nem akaró ólom- és torpedózáport, és szabályosan kettétört a nyílt vízen. A repkedés során olyan részletekre lettünk még figyelmesek, mint az öbölben portyázó kalózhajó, az elsüllyedt hadigép a partoknál, vagy az egyik elpusztított korvette helyén lángoló olajfolt a víz felszínén. Amint a példákból és a szintén lelkesen kommentáló Szalacsi Botond vezető dizájner szavaiból kiderült, a Pacific esetében sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a környezet színesebbé tételére, mint a Midway fejlesztésekor.

A másik prezentált küldetés a japán kampányba engedett betekintést. Mindjárt a pálya elején egy új elem bukkant elő, nevezetesen a szigetfoglalás, mely ötlet egy új multiplayer játékmódot is szült. A stratégiai lépéseket előtérbe helyező küldetésben, a hajóink bőszen támadtak egy radarállomást, mire a parton a gyalogság is megjelent, és szépen lassan a mi szárazföldi egységeink is partnak indultak. Eközben a távolban az MI által irányított segédszárny az északról érkező ellennel csatázott. Ha egy szóval kellene jellemezni az átélteket, az epikus kifejezés szökne az egyszerű bámészkodó nyelvére. A srácok kihangsúlyozták, hogy a Pacific-ben magát a grandiózus háborút helyezték előtérbe, a személynek nincs akkora szerepe, mint az előző epizódban, bár a Midway kampányában megismert régi ismerősök most is felbukkannak majd.

Mi is mentünk természetesen egy kört a játékkal. A stratégiai nézet kifejezetten átláthatónak tűnt, a repülőgépek pedig rövid idő után már kezesen viselkedtek - a gépek repülési modellje szintén hibrid, amolyan fél-árkád - a cél a könnyű irányíthatóság, egy csipetnyi realizmussal megszórva.

Mint megtudtuk, a program összetettségét a játszhatóság javítása érdekében féken tartották, a tutorial sem lesz már annyira szájbarágós és hosszú, mint két éve, a betanulás időszaka az első pályák cselekményébe is be lesz csempészve. A nehézségi szinteket jelenleg is optimalizálják a fejlesztők, a cél az, hogy a lazább játékosok és a született tengernagyok is megtalálják a megfelelő kihívást szolgáltató fokozatot. Az achievement rendszer átgondoltságáról az tesz tanúbizonyságot, hogy 200 ötletből válogatták össze nagy nehezen a legjobbakat.

Az első rész hagyományait követve a játék multiplayer szekciójára is jelentős figyelmet fordítottak Botondék: öt multi mód várja majd a társas csatározásra váró játékosokat.

A Pacific elsődlegesen X360 platformra készül, de a hasonló fejlesztési környezet miatt a PC-t is vastagon támogatják a fejlesztők. A játék egy Core 2-es processzorral, 2 giga memóriával és egy 3.0 Shader Model-t támogató grafikus vezérlővel (6600GT-től felfelé) már prímán játszható lesz XP alatt. (Ma az SM3.0 ugye alapkövetelménynek tekinthető PC fronton.) X360-on a megjelenés időpontja előreláthatóan 2009 első negyedéve, a PC-s változat feltehetően ezzel egyidejűleg, vagy kis késéssel érkezik. Jelenleg a balanszok kidolgozásán és az optimalizáláson fáradoznak az Eidos Hungary-nél.

Az nyáron felbukkant japán nyelvű, fenemód hangulatos trailer csak a jéghegy csúcsa. A játék már most igen lehengerlően fest, a fejlődés pedig a kötelező vérfrissítéseken bőven túlmutat. A két oldal felsorakoztatása, a történelmi hűség az amerikai piacon túlnyúlva a japán játékosok szívét is megérintheti, a második világháború érájának pedig itthon Európában is nagy kultúrája van.

A Battlestations Pacific minden porcikájában magán viseli egy potenciális sikerjáték jellemzőit. Prezentáció rendben, irányítás rendben, hangulat rendben - türelmetlenül várjuk 2009 elejét.

A cikk új kollégánk, Géczy Attila (mcmacko) keze munkáját dicséri.