A videojátékok és a mûvészet közötti határvonal manapság talán kevesebbet tárgyalt téma, mint néhány évvel ezelõtt, ez azonban ne tévesszen meg senkit: továbbra is készülnek olyan címek, melyek elsõsorban utóbbiként igyekeznek maradandót alkotni. Hogy ez baj-e? Nos, ha a cél nyilvánvaló, akkor véleményem szerint nem, hiszen ezzel is csak szélesebb a paletta - aki pedig nem vevõ a "non-game bohóckodásra", az nagy ívben ki tudja kerülni ezeket a címeket. Ha azonban kicsit is fogékony vagy rájuk, akkor akad itt egy régi-új indie gyöngyszem, a PC-re már tavaly megjelent, most azonban konzolokon is debütált The First Tree, amely ugyan nem emelkedik Journey-i magasságokba, de így is el lehet tölteni a társaságában két szívmelengetõ órát.
A hasonszõrû alkotásoknál általában a metaforikus jelleg erõssége az, ami a nap végén meghatározza az élmény egészét, a The First Tree pedig ilyen szempontból több mint rendben van. Elõzetesen is sejthetõ ugyanis, hogy ami egy róka különös utazásáról szóló, furcsa álomként indul, az valójában a felszín alatt sokkal többet tartogat... Család, elmúlás és szeretet: ha címszavakban szeretnénk megragadni a The First Tree valódi sztoriját és mondanivalóját, akkor valószínûleg ezek jutnának eszünkbe elõször. Ennél mélyebben azonban nem is szeretnék belemenni, hiszen minden egyes spoilermorzsa az élmény - meg persze a szubjektív értelmezés - rovására menne.
A nagy utazás közepette egyébként a The First Tree néha egészen videojátékos is tud lenni, a hatalmas nyitott területekbõl álló világban ugyanis elrejtettek nekünk 150 csillagot, illetve egy adag kiásható tárgyat is, melyek a sztorit is mélyítik valamelyest. Ennek kapcsán minimális platforming is található a játékban a felfedezés mellett, ami idõnként megtöri (jó értelemben) az állandó suhanást. Csak az a fránya ugrásanimáció és -fizika ne lenne annyira indokolatlanul vicces... És hogy mire jó a gyûjtögetés? Nos, erre majd rájöttök, amikor elértek a The First Tree Nagy Jelenetéhez, ahol egy kicsit mindenki a lelke mélyére pillanthat...
Varázslatos tájaival, gyönyörû zenéivel és szívbemarkoló témájával a The First Tree egy több mint említésre méltó variáció a Journey-receptre. Persze ez is sokkal inkább élmény, mint játék, amit akár egy ültõ helyünkben is magunkba szippanthatunk, annak azonban jó eséllyel katartikus. Nem olyan profi, mint a thatgamecompany klasszikusa, de aki szívesen lel költõi képekre és érzelmi töltetre egy játékban, az nyugodtan szánja rá egy mozizás árát!
The First Tree | Platform: PS4 (tesztelt), Xbox One, Switch
Fejlesztõ: David Wherle | Megjelenés: november 30. | Ár: €9.99
Az ilyen hatásvadász / narratív, indie nemjáték-játékokból sokat próbáltam, akadt köztük csalódás (pl. Journey / Never Alone), akadt kérdõjeles (pl. Abzu / Valiant Hearts / Brothers), és olyan is, ami nagyon is tetszett (pl. Limbo / Bastion / Inside / Little Nightmares). Szóval fenntartással kezelem, de jó hallani róla, valahogy elmentem mellette.
Erre most menne egy mocsok nagy like, ha lehetne ilyet az oldalon! "Már a természeti népek is megfigyelték, hogy a tigris bajusztartó vége veszélyes, mert ott van a szája is, és táplálkozása során a préda beleegyezésének nem tulajdonít különösebb jelentõséget."
ehh...
aztán majd nem pontozzátok a mûvészi játékokat
aztán majd nem pontozzátok a multiplayer játékokat
aztán majd nem pontozzátok a szubjektív játékokat..
hát hová vezet ez? Nintendo network id: friedmannt
3ds friend code: 1907-8705-8705
Ez annyira mûvészi, hogy az emelkedett, magas mûvészeket nem alázhatjuk meg holmi alantas, földhözragadt pontszámmal. Nintendo network id: friedmannt
3ds friend code: 1907-8705-8705
Nem is tudtam, hogy ez most jelent meg, de szintén vetõdök rá, köszi! "We chose to live the only life available to those who would truly be free. We are Thieves."
Nagyon kellemesnek látszik. Hiányoznak azok a régi alkalmak mikor lehetett róla mûvészeti ágként beszélni. Sokan és sokat tettek érte, hogy ma már kevésbé lehessen. Ahogy nap úszik el életünk horizontja felett,
Ahogyan a fény tûnik el a messzeségben.
Hajósok, tengerek vándorai születnek és halnak meg
Otthonuktól távol, idegen vizeken,
Uram add, hogy vándor lehessek egyszer.
392 | 
Lehet, teszek vele egy próbát.