Super Lucky's TaleTeszt

A tavalyi Oculust Rift-exkluzív és vegyes fogadtatást kapott Lucky's Tale készítőinek újabb kisrókás platformere tulajdonképpen csak a főszereplőt tartotta meg, a Play Anywhere programban szereplő Super Lucky's Tale ugyanis sokkal inkább egy egészen új játék, mint folytatás. A főszereplő Lucky-t ezúttal egy világokat rejtő varázskönyv szippantja be a cukin gonosz és teljesen diszfunkcionális cicamica családdal együtt, amelynek minden tagja megszállta valamelyik világot, és azok végén a boss szerepét alakítja.

A kétperces intró után már a szemgyönyörködtetően színes első hubban találjuk magunkat, ahonnan fokozatosan nyílnak meg a pályák és rókalyukból nyíló bónusz szobák, mi pedig az előttünk álló 8-10 órában cuki gólemek, kukacok, vakondok, jetik és más kedves erdei állatkák hős megmentőivé válunk. Nyilvánvalóan még az ellenfeleink is cukik, gömbölydedek és bárgyún mosolyognak ránk, miközben szívecskénként oltják ki az életünket (ahogy minket sem akadályoz meg a program abban, hogy heccből eszméletlenre pofozzuk vagy szakadékba lökjük a háttérben biodíszlet gyanánt ugrándozó kisebb állatkákat). A grafika kellemes, a zene és a sok színes izé pedig kalandra hív, még ha elsőre nem is egészen világos, mi a fő célunk.

Hamar rájövünk, hogy elsődleges feladatunk a lóherék gyűjtögetése. Vannak ugyan más gyűjtögetnivalók is, ezeknek azonban kizárólag az a funkciója, hogy ha kellő mennyiséget szedtünk össze belőlük, jutalmul kapjunk egy lóherét, amelyekkel többek között a főellenfelekhez vezető ajtót nyithatjuk meg. A legélvezetesebb a Lucky szó betűinek felkutatása, ezek ugyanis hol picit jobban el vannak dugva, hol valami jópofa minijáték teljesítéséért kapjuk meg őket (például a helyükre hajigáljuk kukac gazda elkószált csirkéit). A figurákkal tilitolizós és mozgó asztalon golyóként egyensúlyozós minijátékok csempésznek némi változatosságot a külsejükben ugyan sokféle, gyors egymásutánjában mégis elég egyformának érződő rövid pályák teljesítésébe, és a bájos szereplők is megeresztenek olykor egy-egy humorosabb szöveget. Persze nem árt tudatosítani, hogy a játék leginkább a tíz év körüli vagy fiatalabb gyerkőcöknek szól, így a poénokat is az ő szintjükre lőtték be.

Az N64-es platformereken nevelkedett és nosztalgiázni vágyó felnőttek alighanem eredetiség tekintetében fognak a legnagyobbat csalódni a kis lüke Luckyban. Irtó édi, ahogy minden pálya elején „come on!” felkiáltással buzdít a haladásra, meg nézelődés közben róka létére hatalmas bambi-szemeket meresztve mosolyog a játékosra, ugyanakkor szegény a többiekkel együtt kicsit semmilyen. Az is jópofa, ahogy mindenki Sims-esen halandzsázik, de sehol egy Rayman-Globox páros bármelyik tagjához hasonlóan emlékezetes figura, csak hogy legyen egy teszt, amelyik nem egyből a Nintendo vízvezetékszerelőjével való hasonlóságot hiányolja. Ha már Mario, nyilván a Super Mario Odyssey árnyékában megjelenés sem szerencsés körülmény, pedig a Super Lucky's Tale a maga nemében egy nagyon klassz kis játék, csak ne lenne olyan könnyű!

A legtöbb kihívást a részben kötött kamera szolgáltatja, amely miatt nem egyszer fogunk ugrásokat elvéteni, a lebegő ellenfelek fejére ugrás meg különösen frusztráló, főleg az olyan helyzetekben, amikor a kamera oldalnézetre vált, mégis tudunk térben mozogni. A pályák között egyébként van hagyományos oldalra scrollozós és tágas tereken bóklászós, de még labirintusszerű is, ezért a változatosságért mindenképpen piros pont illeti meg a készítőket. Xbox One-on a „copilot” mód lehetővé teszi, hogy szülő és gyerkőc együtt irányíthassák Luckyt, így ha a fiatalabbik játékos komolyabb kihívásba ütközik, apa be tud picit segíteni, ami nem is árt, mert a nehézség nem mindig egyenletes. A nehezebb részek java látszólag simán kihagyható, ha nem hajtunk a jutalomra, azonban az utolsó boss színe elé járuláshoz 80 lóherét kell összeszednünk, ami korábbi pályák újralátogatását és aranytallérok hosszas gyűjtögetését teszi elkerülhetetlenné, ha be akarjuk fejezni a hőseposzt.

A Super Lucky's Tale egy bűbájos, sok apró részletet rejtő és technikailag is nagyjából kifogástalan ugrabugra, ami felnőtt, tapasztaltabb játékos szemmel nézve fájóan átlagos, könnyű és önismétlő, a kamera mozgatásának korlátai miatt pedig néha az irányítása is pontatlannak hat. Ettől még egyáltalán nem rossz, és noha a műfajt kétségkívül nem váltja meg, a Playful becsületes munkát tett le az asztalra, amely kisgyerekes szülők számára kifejezetten jó választás lehet az ünnepi szezonban.

***Super Lucky's Tale | Platform: PC, Xbox One

Kiadó: Microsoft | Fejlesztő: Playful Corp.

Megjelenés: 2017. november 7.***