Pokkén Tournament DXTeszt

Hiába a betonbiztos alapok és a több évtizedes hagyományok, nehezen lehet vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy a Pokémon-széria (ez alatt természetesen a Game Freak videojátékait értve) különlegessége jócskán megkopott az általában éves szinten érkező játékoknak köszönhetően. A színvonalra szerencsére még így sem lehet panasz - nem véletlen, hogy évről évre játékosok milliói ugranak újra és újra fejest a kalandba. Ám egyre többször jut eszébe az embernek, hogy milyen lenne az egész vajon nagyszabásúbb, mélyebb vagy szimplán csak szebb formában? A Pokkén Tournament ezen az éhségen csillapít valamelyest.

Nem véletlenül közelítem az RPG-k irányából ezt a verekedős spinoffot, hiszen teljesen egyértelmű, hogy ugyanaz a célközönség: ez nem egy Pokémon-játék a verekedős fanoknak, hanem egy verekedős játék a Pokémon rajongóknak. Ez leginkább az egyedi harcrendszeren érződik, amely két különböző felállás váltakozásáról szól. A "Field Phase" első pillantásra pont olyan, mint a Pokémon-sorozat harcai: váll feletti nézetből láthatjuk aktuális zsebszörnyünket - a különbség persze az, hogy eközben szabadon mozoghatunk az arénában. Ha sikeresen beviszünk néhány támadást, akkor a játék átvált "Duel Phase"-re, ahol már a klasszikus oldalnézetből folytatódik a csata, akárcsak egy Tekkenben - a példa szándékos, hiszen a Mishima-szappanopera felett bábáskodó Katsuhiro Harada is benne van a projektben. Kétsége tehát ne legyen senkinek: ez tényleg egy bunyós játék, csak éppen "pokémonosra" hangolva, hogy meglegyen a kapaszkodó a rajongóknak.

A Phase-váltakozásból adódó extra dinamika egyébként egészen jót tesz a Pokkén Tournamentnek, sima verekedős címként ugyanis nem mondható különösebben mélynek: a végtelenségig nyúló kombólistákat itt egy Tekkennel ellentétben hiába keresi az ember. A mélységet sokkal inkább a különféle játékrendszerek adják meg, melyek színesítik kicsit a harcokat. Az alapot a támadás-counter-fogás hármas biztosítja, ezek afféle kő-papír-olló módon ütik egymást, így biztosítva a korrekt védekezési és ellentámadási lehetőségeket. A harcokat emellett két folyamatosan töltődő skála igyekszik feldobni: az egyik a Synergy Gauge, a másik pedig Support Gauge. Az előbbi egyfajta átalakulást tesz lehetővé, amitől Pokémonunk ereje alaposan megnő, ráadásul egy szupererős Synergy Burst támadást is elsüthetünk vele, ami kivégzésnek is ideális. Utóbbival pedig segítséget hívhatunk be (a harc előtt több Support-páros közül választhatunk), ami lehet támadás, elterelés, buff vagy gyógyulás, esetleg valamilyen negatív státusz-effekt az ellenfélre.

Az tehát vitathatatlan, hogy a Pokkén Tournament harcai több szinten zajlanak, az állandó nézőpontváltás és a baromira látványos akció miatt pedig igen szórakoztatóak is. Mint azonban arra már utaltam, a technikai mélység már hiányzik belőle hosszú távon, vagyis egy-egy Pokémon teljes kitanulása és elsajátítása nem annyira hosszas folyamat, mint a legtöbb stílusbeli címnél. Ezt szerencsére kompenzálja valamelyest az, hogy az egyes zsebszörnyek között igen komoly különbségek vannak harcstílusban, így a különféle matchupok egészen nagy változatosságot visznek a játékba.

MIBEN JOBB A SWITCH VERZIÓ?

A Pokkén Tournament DX a játék eddigi legbővebb változata, 21 játszható karakterrel - köztük a vadonatúj Decidueye-jal. Bekerült a játékba emellett két új Support Pokémon is, Litten és Popplio, a Team Battle mód, ahol az ellenfél mindhárom Pokémonját ki kell ütni a győzelemhez, valamint a Daily Challenge menü, ahol minden nap teljesíthetünk egy megszabott kihívást némi extra pénzért és fejlesztési pontokért.

A verekedős címek alapvetően multiban adják ki magukból az igazi értéket, ám a Pokkén Tournament méltó maradt a Pokémon-szellemiséghez, ami azt jelenti, hogy egyedül játszva is van benne bőséggel gyűjtögetnivaló. Leginkább apróságokra kell persze gondolni, mint különféle címekre és kozmetikai itemekre, amiket főleg a többszintű ligarendszeren keresztül lehet megnyitni. Ennél talán izgalmasabb, hogy magukat a Pokémonokat is lehet fejleszteni: négy különböző tulajdonságon lehet erősíteni - kis túlzással a végtelenségig, így az RPG-kből ismerős tápolás valamilyen szinten itt is megmaradt. A single player mód mögé egyébként némi sztorit is igyekeztek rakni, hogy ne váljon unalmassá az öt harcból álló ligafordulók, illetve egyenes kieséses formában zajló döntők egymásutánja, de így is hamar monotonná tud válni Ferrum League.

Ha Wii U-n már letudtad, akkor a Pokkén Tournament DX nem ad hozzá annyit az élményhez, hogy érdemes legyen újrázni miatta. Akinek azonban a Switch verzió lenne az első, az bátran tegyen vele próbát: egy szórakoztató és látványos bunyós játékot fog kapni, ami mélységben ugyan nem tudja megközelíteni a műfaj nagyjait, ám van annyira érdekes és egyedi, hogy érdemes legyen beletenni akár több tucatnyi játékórát.

***Pokkén Tournament DX | Platform: Switch

Kiadó: The Pokémon Company | Fejlesztő: Bandai Namco Studios***