Zen Pinball 2: Bethesda PinballTeszt

Gyakorlatilag nincs olyan Zen Pinball 2 / Pinball FX 2 teszt, amelynél a szubjektív lelkesedésem visszaszorítására ne kellene extra energiákat fektetnem. A srácok ritkán hibáznak, akkor is legfeljebb csak apróságokat lehet felróni a újabb asztalcsomagok kontójára. Most sincs ez másképp, a Bethesda Pinball ismét egy ambiciózus, nagyszabású vállalás, amely mindkét feladatát maximális elhivatottsággal teljesíti. Egyrészről itt van három nagynevű franchise, amely jellegzetességeit megfelelő értelmezésben kell átültetni egy flipperasztal díszleteibe. Másrészről pedig két szerepjátékot és egy FPS alapvetést kellene átültetni a flipper játékszabályaira.

Jelentjük, a vállalást sikeresen elvégezték a srácok. Mi több, a Bethesda Pinball ismét egy olyan csomag lett, ami nem csak a kitűzött célokat teljesíti, de ismét benne van az a többlet energia (kicsit pátoszosan szívnek és léleknek is mondhatnánk ezt a dolgot), amely a flipperrajongót és a feldolgozott játékok fanatikusának képét is rávetíti a virtuális plexi alatti géplabirintusokra.

A mostani pályacsomagból instant kedvenc lett a Doom, bár a régi játékot is megidézi, de természetesen a 2016-os akcióorgia jelenti a tényleges alapját. A leosztás hihetetlen dolgokat présel bele egy flipperasztal lehetőségeibe. Van fegyverválasztás. Érted, egy flipperjátékban fegyvereket, lőszert, HP-t és páncélt lehet összeszedni! Aztán ott a forgólemezes „pit”, a mini asztal a rúnákkal, és az összes rámpa, amelyek csak úgy szomjazzák a kombókat. Természetesen harcolunk felbukkanó ellenfelekkel is, a missziók során pedig a poklot is megjárjuk, hogy végül legyőzhessük a méretes cyberdemont. A pontszerzés jutalomérzetének szempontjából itt érdemes indítanunk a Bethesda-csomaggal, mert a skillshotokkal és az utolsó küldetés kiválasztásával idejekorán magas pontra tornászhatjuk a mutatót - ám vigyázzunk, az oldalsó csatornákon hamar lecsurog a laszti, ha nem vagyunk résen. Pláne érdemes a Nightmare fokozatra is ránézni, amely a magasabb pontszámok csábítása mellett a ballsave lehetőségeket elveszi a repertoárból.

A második kedvenc a Fallout, amely a szokásos poszt-apokaliptikus hangulat megidézése mellett már mindjárt az elején a karaktergenerálás lehetőségével indít. Érted, egy flipperjátékban karaktergenerálás! És a sor csak folytatódik a későbbiekben. Gyűjtögethetünk bobblehead figurákat, a rámpák segítségével missziókat teljesíthetünk, a különböző frakcióknak segíthetünk, sőt az összekapart kupakok segítségével még a boltban is vásárolhatunk magunknak mindenféle okosságot, amivel a karakterünk állapotán fejleszthetünk. Sőt a VATS rendszer is felbukkan, és a sugárzásnak is fontos szerepe lesz. Jól olvassátok, még mindig egy flipperjáték keeretein belül vagyunk, és ezt a komplexitást úgy érik el a készítők, hogy a leosztás egy jóval szűkebb, mondhatni intimebb méretű pályát kínálnak nekünk, mint például a hosszúkás Doom esetében. Imádnivaló pálya, annyi részlettel, ami sok-sok játék után is rengeteg meglepetést tartogat majd. Tudom nem nagy dicsőség, de az első bang back-emet is ezen a pályán sikerült összehozni. (Kacsint!)

Egy újabb őszinte vallomással kell folytassam: a Skyrim asztallal töltöttem eddig a legkevesebb(nek tűnő) időt. Egész egyszerűen azért, mert kifutnék időben a teszt aktualitásából, ha kellő mélységben akarnám kibontani és fejtegetni a Skyrimből előcsalható megannyi részletet. Természetesen jó néhány szárnypróbálgató kör után is egyértelművé válik, hogy az egyik legvaskosabb Zen asztallal állunk szemben, ahol a takaros pálya megannyi tennivalót rejt egy olyan karakterrel, akinek a fejlődését visszük magunkkal a meccsek során! Érted, egy flipperjátékban körökön keresztül tápolható karaktert csinálhatsz! Legyen nappal vagy éjszaka, a különböző (választható) karakterosztállyal felvértezett avatárunkkal kismillió (kissé repetitív) feladatot vagy harcot vállalhatunk. Így közelebb kerülünk majd a sárkányokhoz is, akik természetesen itt is a Skyrim-kánonnak megfelelő szerepkörben tisztelegnek.

Mint azt általában megszokhattuk, a látvány frenetikus - az eredeti látvány-asseteket ügyesen használják a grafikáért felelős munkatársak, de egy olyan (ritka) Zen csomagról beszélünk, ahol az audio részletek is teljesen a helyükön vannak. Egyik pályán sem akartam lekapcsolni a zenét, vagy a beszólásokat - ahogy az általában egy idő után bekövetkezik. Persze a minőségi források itt is sokat nyomnak a latba, de ezeket sikerült most kifejezetten jó érzékkel felhasználni.

Csodálatos próba ez a csomag a flipper műfaj lehetőségeinek kiszélesítésére. Ezek után tényleg úgy érezhetjük, hogy semmi sem lehetetlen a stúdió munkatársainak; tétován várjuk, hogy milyen ötletekkel fog még előrukkolni a budapesti istálló. A jelenlegi csomagnak csak egy komolyabb problémája van: már-már túl komplexnek tűnhet a kihívás egy kezdő flipperesnek. így akármennyire is szeretné egy nyeretlen Bethesda rajongó belevetni magát a kedvenc szerepjátékainak Zen-feldolgozásába, előtte ajánlott lehet némi gyúrás egy-egy szimplább asztalkészlettel, hogy legalább az alapok meglegyenek a laszti tudatos terelgetéséhez!