Super Mario MakerTeszt

Van egy figura, amely az évtizedek alatt összeolvadt az őt gondozó mega-vállalat nevével. Mario nélkül ma nincs Nintendo, és Mario sem lett volna soha, ha a Nintendo zseniális tervezői és Shigeru Miyamoto nem vetik digitális vászonra a 2D platformjátékokról alkotott egyéni elképzeléseiket. Harminc évvel az eredeti Super Mario Bros. megjelenése után a Nintendo a Super Mario Makerrel próbálja meg kipasszírozni a Wii U-ból a maradék kraftot, egyúttal korszakokat összegezve a közönség kegyeire bízza a súlyos hagyatékot.

Mint azt a korábbi anyagokból láthattunk: a Mario Maker nem szokásos Mario cucc. Nincs benne „mentsük meg a hercegnőt és a Csiperke Királyságot” sztoriszál, hiányzik belőle a mostanában bevezetett 4 fős multiplayer lehetőség, sőt a 3D-s irányvonal is teljes mértékben hanyagolva van a csomagban. De itt nem is ez a lényeg, hiszen a program (amelyet csak részben lehet játéknak nevezni, révén maga a tervezőkészlet jelenti a cucc savát-borsát) minden fontos 2D Mario-korszakot felölelve az ember kezébe ad egy vásznat és egy ecsetet - bocsánat, stylust. Az alkotói szabadságunkat pedig a Wii U kis képernyőjén élhetjük ki, amely masina szinte új életre kel, miközben végre valami olyasmi történik az áramköreiben, amire a gépet annak idején eleve kitalálták.

A pályaszerkesztő a rácson tervezés alapelvét követi, és a négy klasszikus Mario-érából sorakoztat fel szinte minden pályaelemet. A szerkesztőben menet közben is válthatunk az adott érák között, a tereptárgyak, power-upok pedig ennek megfelelően alakulnak át a megfelelő korszakból ismert elemekké. Miközben kísérletezgetünk, azonnal ki is próbálhatjuk a kreálmányainkat, így intuitíven, gyors önfejlesztéssel válhatunk kezdő pályatervezővé. A pálya alaprácsának leosztását azért nem alakíthatjuk át kényünkre-kedvünkre, sőt a Little Big Planet minimál-programozásához kapcsolódó logikai lehetőségek is hiányoznak a palettáról, de így is fergeteges a lehetőségek száma. Ha valaki egyszerű sétagalopp pályát szeretne magának (vagy barátainak) készíteni, úgy itt a lehetőség rá! Ha viszont valaki a Wii U-n is moderált sikereket elérő Cloudberry Kingdom játékoskínzó perverziójára gerjed, hát úgy teleszórhatja a koordinátarendszert mindenféle szadista leosztással is.

Sajnos egyelőre pont ez a közösségi pályák legnagyobb szubjektív problémája: sokan az ilyesfajta ötletekre kaptak rá a kreatív kibontakozás során. Ez a játékosok egy részét mondjuk bizonyosan nem érdekli majd, révén a Mario játékokból a zsúfolt, kőkemény jelenetek helyett inkább mindig a gondosan-tudatosan, moderált ívvel felépített pályák voltak a jellemzőek. De mivel ez utóbbiakat már a korábbi címekben eléggé kimaxolták pont maguk a készítők, ezért a közösségi pályákból kiszippantható élménynektár pont attól függ majd, hogy: a.) eset, mennyire komáljuk az őrültségeket; b.) eset, mennyire ismerjük kívülről betéve az eredeti NES, SNES és Wii-s/Wii U-s alapokat.

A pályaszerkesztő kifinomult eleganciáját a lassan (napok során) megnyíló új lehetőségek és a kissé natúr, de ettől függetlenül nem ötlettelen beépített kézikönyv húzza vissza egy picikét. Gondoljunk bele, milyen mókás lehetett volna a valódi mesterektől, komplett interaktív tutorialok keretein belül beletanulni a Mario világok feletti teremtő szerepbe. De sokkal több kritika nem is érheti a ház elejét. Amit látunk-hallunk-tapasztalunk, az a videojáték-történelem egyik (ha nem a) legkiemelkedőbb termékének az esszenciája, játékosbarát csomagolásban tálalva, olyan gondos kis extrákkal mint a kiszámíthatatlan 100-életes darálás (ahol véletlen közösségi pályákon kell túljutnunk), vagy a csilingelő/éneklő kurzor a tereptárgyak lepakolásakor.

Miyamoto a napokban nyilatkozta a Times magazinnak, hogy a 30 évet lezártnak tekinti, és itt az idő, hogy a Mario sorozat jövőjén kezdjen el munkálkodni. Valahol jogos a felvetés - a Super Mario Maker ugyanis tényleg olybá fest, mint egy korszakot összesítő kreatív kísérlet, amely a közönség erejét még egyszer, talán utoljára, a klasszikus Mario világokra fókuszálja. Nagyon nehéz elképzelni, hogy ha ezt a formátumot szeretné a kiotói óriás megtartani, akkor az eszméletlen mennyiségű community tartalmon túl mi újat tudnának még a játékosoknak mutatni. Próbáljunk így tekinteni a Mario Makerre, amely az emberhez szuper-közelivé teszi a rács-alapú 2D pályaszerkesztés minden csínját-bínját, a rajongók kreativitására bízva magát szárnyakat ad a három évtizednyi Mario-örökségnek, és a nap végén egy kicsit Mario-túladagolást is generál az ember szervezetében. Imádnivaló csomag, de valahol a tudatunk legmélyén a koncepció csak fokozza a kíváncsiságunkat: hova tovább, Mario?

(A Super Mario Makert a program jellegéből fakadóan nem pontoztunk a klasszikus videojáték-értékelő számsorunk alapján. - a szerk.)

mcmacko