Borderlands: The Handsome CollectionTeszt

A manapság óriási méreteket öltő hd-, remaster- és újrakiadások között nagyítóval kell keresnünk azokat, amik a minimális grafikai és/vagy tartalmi tuningon kívül többet tudnak nyújtani, így megnyugtató látni, amikor egy játéknál valóban többet kapunk néhány kötelezően elvárt módosítástól. A Handsome Collection esetében valószínűleg kijelenthetjük, hogy a kivételes kisebbséghez tartozik, azaz valóban nyújt annyival többet, hogy megérje ismét a pénztárcánkba nyúlni érte.

A tartalmi áttekintő előtt azonnal rá kell térnem a kollekció legsarkalatosabb pontjára, nevezetesen a jól ismert 1080p/60FPS kérdésre. A felbontás növelésére talán nem is lett volna feltétlenül szükség, hiszen a sorozat art design-ja kínál annyi kiskaput, hogy egy pusztán felskálázott értékkel is jól mutasson, a framerate viszont már nem ennyire elhanyagolható pont. A magasabb képfrissítés úgy kellett a szériának, mint egy falat kenyér. Az újgenerációs változatok után visszatérve az elődökhöz olyan érzés fogott el, mintha 0,8-szoros sebességgel néznék egy filmet. Az FPS szám tehát valóban előnyére vált a pakknak, ráadásul ezzel a korábbi verziókban érzékelhető lassú textúrabetöltések is redukálódtak. Tévképzete ne legyen senkinek, még most is jelen vannak, azonban jóval elviselhetőbb mennyiségben. A PC-s PhysX effektek pedig csak a habot jelentik a tortán.

Ha részelemenként nézünk a Handsome Collectionre, a Borderlands 2 felhozatala a szegényesebb, lényegében egy GOTY+ változatot kapunk, hiszen mindössze az 5 Headhunter Pack (T.K. Baha's Bloody Harvest, The Horrible Hunger of the Ravenous Wattle Gobbler, How Marcus Saved Mercenary Day, Mad Moxxi and the Wedding Day Massacre, Sir Hammerlock vs. the Son of Crawmerax) és a megannyi head és skincsomag (ezeket már nem fogom legépelni) jelenti azokat az újdonságokat, amikhez korábban csak további pénzmag fejében juthattunk hozzá. A Pre-Sequel! esetében azonban már jóval fényesebben áll az a bizonyos széna.

Az Elpis-en játszódó epizód ugyanis a Handsome Collectionben kapta meg a maga komplett kiadását, hiszen az alapjáték mellett elérhető az előrendelőknek járt Shock Drop Slaughter Pit aréna, a szintemelő pakkot, sztorit és visszatérő karaktereket magába foglaló Holodrome Onslaught aréna, a két további Vault Hunter Lady Aurelia és Jack hasonmása személyében, valamint a mindezeket megkoronázó vadonás új Claptastic Voyage kampány. Utólagos engedelemmel és mindenkitől elnézést kérve utóbbiról ömlengenék egy keveset.

A Claptastic Voyage túlzás nélkül a Borderlands széria agymenéseinek ékköve és kitekert humorának csimborasszója. Már az alapfelvetés (nevezetesen Claptrap „agyába” kell utazást tennünk) is előrevetíti, hogy mi vár ránk, de a tényleges végigjátszásig még csak halvány elképzelésünk sem lehet arról, amit valójában kapni fogunk. A már ismerős helyszínek és karakterek digitalizált és némileg módosított változatai mellett a megannyi Claptrap gondoskodik róla, hogy szinte egy percre se hagyjon alább a totális szórakozás. Mindezekhez pedig csak asszisztál a megannyi programozói poén: a látható adatokból felépülő és szó szerint (és direkt) bebugosodó fegyverek, a számítógépes fogalmakból felépülő ellenfelek, a hardveres szóviccek, valamint a megannyi glitch és bug, amikről jó eséllyel sosem fogjuk tudni eldönteni, hogy szándékosan vannak jelen vagy tényleg porszem került a gépezetbe. És ez jól is van így. A Claptastic Voyage remekül építkezik ezekre és talán ez az első olyan játék, ahol a lehető legkevésbé fog zavarni minket néhány teleportáló ellenfél vagy el-eltűnő tereptárgy, hiszen ez mind az élmény szerves részét képezi.

A fenti felsorolás fényében talán szokatlan lehet, hogy az első Borderlands kimaradt a felhozatalból, ám a Gearbox atyaúristene, Randy Pitchford elmondása szerint, ha a Handsome Collection sikeres lesz és van rá igény, elkészülhet a Borderlands kipofozott változata is. Ennek létjogosultságát viszont még egy magam fajta elborult fanatikus sem látja. A Borderlands 2 és a Pre-Sequel! tökéletesen finomította az alapformulát, így arra visszatérve sokak számára frusztráló lehetne a „kezdetlegessége,” minden szempontból. Továbbá a Claptastic Voyage-nak hála nem is igazán mondhatjuk, hogy az első rész kimaradt, hiszen ha nem is a már ismert formában, de benne van, ennek pedig ha nem is maradéktalanul, de elégnek kell lennie.

Hogy némi felhő azért beárnyékolja a szivárványos eget, szót kell ejtenem a karakterimportálási nehézségekről. A Diablonál tapasztalt csodáról most nem álmodhatunk, azaz nem áll módunkban különböző konzolcsaládból mentést importálni, tehát PS4-re csak PS3-ról vagy Vita-ról hozhatjuk badass Vault Huntereinket és One-ra is csak 360-ról költöztethetünk mentést. Ez azonban nem teljesen zökkenőmentes utaztatás. Bár a karakterek gond nélkül mozgathatók, a hozzájuk tartozó cuccok már problémásabbak. Nevezetesen az inventory és széfek tartalma megmarad, csakúgy mint a Badass Rank is, a tokenek azonban nullázódnak, ezért azokat újra kell osztanunk, valamint a felhalmozott aranykulcsoknak is búcsút inthetünk.

Az elején már említett textúra betöltés mellé apró hibának beállhat a beakadó és csúszó felirat is, valamint néha framerate esés is előfordulhat.

A végére maradt a Handsome Collection egyik nagy újítása a négy fős lokál coop. Ezt azonban nem állt módomban tesztelni, így nem sokat tudok mondani róla. Nyilván sokak számára nem ez jelenti a hatalmas érvet a vásárlás mellett, azonban egy jó baráti szórakozásra remek lehetőséget adhat, megidézve a régi időket.

A Borderlands: The Handsome Collection egyike azon kevés újrakiadásnak, ami ár-érték arányban kínál annyit, hogy megérje ismételten beruházni rá, a Pre-Sequel!-hez elérhető extrának hála pedig a már ismert tartalmak mellett újakkal is ellát minket. A sorozat rajongóinak majdhogynem kötelező, akiknek pedig eddig kimaradt a széria, azok keresve sem találhatnak jobb lehetőséget, hogy szinte egészében megismerjék. Welcome to Pandora, kiddos!