Diablo III Ultimate Evil EditionTeszt

Nehéz dolog egy játékról úgy írni, hogy már konkrétan hónapok óta elérhető a pc-s közösségnek, így engedelmetekkel itt most átirányítanám a kedves olvasót Oldern kolléga remek tesztjéhez, ahol mindent megtudhattok amit érdemes. Én inkább az új generációs (illetve talán most már mondhatjuk, hogy a jelenlegi generáció) konzolos verzió sajátosságairól írnék mindazoknak, akik soha sem tolták a Dio-t PC-n, és esetleg az előző generációból ugranának át a magasfelbontású szörnydarálóba.

Kezdjük rögtön azzal, hogy emelem a kalapom a Blizzard előtt, mivel remekül felismerték, hogy nagy most az össze-visszaság konzolos fronton, nagyon sokan váltottak Playstation-ről Xbox-ra és fordítva - számukra remek hír az, hogy átvihetőek a mentéseink a különböző platformok között, méghozzá pofon egyszerűen. Nincsen másra szükséged mint egy Blizzard accountra, amit hozzárendelsz az adott Xbox Live vagy PSN fiókodhoz. Itt említeném meg azoknak, akik generáció ugrást terveznek, hogy ne felejtsék el exportálni a mentéseiket az előző gépeken (egy gombnyomás az egész) mielőtt eladják/elcserélik a játékot, mivel csak a mentésünkkel rendelkezni a konzolon nem lesz elegendő. Arra is figyeljünk, hogy ezt érdemes/muszáj a legelején megtenni, mivel ha később manuálisan importáljuk az állást, az felül fogja írni a mentésünket, ergo feleslegesen öltünk akár csak 5 percet is a játékba. Ha ezzel mind megvagyunk, akkor nincs is más hátra mint végre beleugrani a minden szinten (vigyázat, jön akedvenc szavunk!) definitív Diablo 3-ba.

Definitív (tessék, mégy egyszer!), főleg a felbontásban. Meg a töltési időben. Illetve annak teljes hiányában. Mármint az abszolúte nulla, none, ganicht, nada töltési idejében. Emlékeztek, amikor egyik helyről a másikra kellett teleportálni és olvasgattuk a kis töltő képernyős okosságokat, na itt olyanok nincsenek, az utazás szinte azonnali. Példaként lemértem, hogy a One bekapcsolásától egészen addig, ameddig effektive ütöm a szörnyeket, mennyit kell várni. Ha nem eco-módban van, hanem készenlétiben, akkor írd és mond 9 másodperc. Félelmetes. Maga a felbontás mindkét konzolon 1080p, a képpfrissítés pedig (javarészt stabil) 60 fps, ahogy az el is várható. Több játékos esetén is nagyon folyamatos a harc, nincsenek komplett kifagyások és belassulások mint a 360/PS3 verziók esetében voltak. Az irányítás tökéletes, sok hardcore PC-s diablós szerint a kontrolleres irányítás talán még jobb is - személyesen ismerek olyan fanatikust, aki konkrétan vett egy one-t a játékért holott már 430-as Paragon szinten volt PC-n… Bevallása szerint a jobb irányítás és a kiforrottabb szociális élmény miatt megérte a váltás.

A kiegészítő azon kívül, hogy elhozta nekünk az új fejezetet, az új karaktert a Crusader-t és megemelte az elérhető szintet 70-re, hozott pár kényelmi funkciót is. Például sokunknak tele volt a hócipője azzal, hogy újra és újra végig kellett játszani a story módot ha el akartuk érni a következő nehézségi szintet. Hál isten az új nehézségi szintezéssel ennek is búcsút inthetünk, mostantól elég egyszer végigjátszanunk az act-eket és már ugorhatunk is bele az új adventure módba, ahol különböző bounty-kat teljesítve szerezhetünk rengeteg xp-t és nyithatjuk meg az átjárókat a speciális Rift barlangokba, ahol a legendás tárgyak esési aránya meg lett háromszorozva!

Így nem kell ecsetelnem, hogy az adott küldetés teljesítése után is nagyon ajánlott a termek kipucolása. Apropó fejlődés és tapasztalati pontok. A másik remek dolog abban, hogy nagyobb teljesítményű gépeken játszhatunk az, hogy a szinte 1 az 1es PC-s konverziónak köszönhetően végre mi is megkaptuk azt a decens szörny mennyiséget ami PC-n már a kezdetektől elérhető volt. Ennek természetesen a nyilvánvaló vizuális és játékmechanikai jelentőségén kívül olyan, cseppet sem elhanyagolható jótékony tulajdonsága van, hogy a többi konzolos verziókhoz képest sokkal de sokkal gyorsabban lehet fejlődni. A 0-ról indított Crusaderem-mel nem kellett több mint 5-6 óra, hogy elérjem a 70es szintet, bár tény, hogy az előző karaktereimtől megörökölt tapasztalati pont szerzést nővelő tárgyaimat azért magamra aggattam, de így is jóval gyorsabb volt, mint mondjuk a barbárom 60-ra húzása. Így itt sem győzőm hangsúlyozni, hogy ezek a valóban definitív (harmadszor!) verziók minden szempontból. A tavaly megjelent Diablo 3-nál már érezni lehetett, hogy a 8-9 éves gépek majd belepusztulnak a nagyobb csatákba pláne ha 4-es online kooperatív party van. A netkód amúgy itt is hibátlan, semmi lag vagy belassulás nem tapasztalható akkor sem amikor minden robban, meg csillog, meg villog a képernyőn.

Van egy új „apprentice mód” is ami lehetővé teszi, hogy egy gyengébb karakterrel is becsatlakozhassunk a magasabb szintű barátunkhoz egy kis játékra, ilyenkor a kisebb karakter képességei/skilljei átmenetileg felerősödnek, hogy ne haljon meg másodpercenként. Rendszeresen fogunk találni megölt elitek vagy bossok után kis zászlós csomagokat amik valamelyik (természetesen a játékot birtokló) barátunk névre szóló ajándéka tőlünk, amit egy gombnyomással el is küldhetünk, és amikor elfogadja attól függően alakul a tárgy, hogy azt melyik karakterével tette. Ez az ajándék általában valamilyen legendás tárgy, de minimum egy ritka. Ajándékokat, tárgyakat és aranyat amúgy akár mikor küldhetünk bárkinek, evvel kapcsolatban én nem találkoztam semmilyen megkötéssel.

A másik tudtommal konzolokon debütált lehetőség a Nemezis megjelenése, ami rögtön kedvencemmé vált. Ha bármelyik barátunk elhalálozik a saját játékában akkor az ő gyilkosa, rögtön szintet lép és virtuálisan átugrik a mi vagy bármelyik másik barátjának a játékába. Amikor ez történik velünk, a játék hátborzongató harsona fújással figyelmeztet, tudjátok azaz igazi Ben Hur-os, barbáros velőt rázó harsona, amit amikor először hall az ember, ha nem koncentrál simán becsokizik egy kicsit. Jó tanács ilyen esetekre, hogy maradjunk egy helyben, mivel az összecsapás elkerülhetetlen, jobb ha nem húzunk közben magunkra még több ellenfelet. A Nemezis nevében ott lesz, hogy kinek a gyilkosa és igyekezzünk megölni, mivel ha minket is sikerül legyaknia, akkor szintet lép, erősebb lesz, és ugrik a következő barátunk játékába. Ha sikerül legyőzni, akkor egy ajándékot hagy hátra annak a barátunknak akit eredetileg megölt, mi pedig egy masszív adag tapasztalati ponttal leszünk gazdagabbak. Nem egy hatalmas dolog, de borzasztó hangulatos!

A Playstation (igen, 3 vagy 4) verzió tulajdonosainak elérhető némi extra tartalom ami kimerül abban, hogy használva az új lehetőséget, amivel átkozmetikázhatjuk a páncélunkat/fegyvereinket, kapunk ajándéka egy készletet a „Shadow of the Colossus-ból” valamint a már korábban említett Rift-eknél belefuthatunk pár a „The Last of Us” inspirálta helyszínbe, a hozzájuk passzoló szörnyekkel egyetemben.

Remélem ezek után sikerült mindenkit meggyőznöm arról, hogy ha diablózni szeretne konzolokon, akkor mindenképpen törekedjen arra, hogy vagy a PS4-es vagy pedig a One-os verziót szerezze be - összehasonlíthatatlanul más élmény így játszani, pontosabban végre mi is úgy tolhatjuk minden idők egyik legjobb hack 'n slash játékát ahogy azt a készítői is megálmodták.