A Titanfall Xbox 360 verziója a megjelenése előtt több olyan jelet is mutatott, melyek láttán a sokat tapasztalt játékos készülő katasztrófára kezd gyanakodni. Kiderült, hogy az Xbox 360 port nem házon belül készül, a premiert kétszer is eltolták, a megjelenés előtt két héttel pedig még nemhogy videót / trailert, de egy darab árva képet sem láttunk az előző-generációs változatból.
Ezek után az az igazi meglepetés, hogy az Xbox 360 verzió nem katasztrófa - de erről még lesz szó később, sőt, most leginkább erről lesz szó, mert a Titanfall tesztje tulajdonképpen már kész, mcmacko írt róla az Xbox One / PC változat megjelenésekor, ugyanazt az értékelődobozt találod ehhez a cikkhez csatolva.
Ami nem véletlen: a két játék tartalmi szempontból teljesen megegyezik. Ugyanannyi pálya, ugyanannyi fegyver, ugyanannyi Titán, ugyanannyi játékos, ugyanannyi minden. Ami egyrészt jó dolog, és másrészt is jó dolog, aki csodálatos bónuszokról álmodozott (single player kampányt, csak azért is!), jobb, ha ki se kel az ágyból, mert az Xbox 360 verzió nem több, és nem kevesebb, mint egy, már nem kifejezetten erre a konzolgenerációra szánt multiplayer akciójáték becsületesen összerakott portja.
Pedig a portolást végző Bluepoint (akik nem most kezdték a portolós karriert, PS3-ra készítettek már félzsáknyi HD kollekciót) viszonylag komoly problémákkal szembesült. Például a textúrákkal, az Xbox One / PC változatok ezekből három gigabájtnyit pihentetnek ugrásra készen a memóriában. Az Xbox 360 változat ezt a luxust nyilván nem engedhette meg magának (hello, fél gigás összmemória!), így a Bluepoint egy hibrid sztrímelős megoldást választott a beolvasásukra, ami azt jelenti, hogy a Titanfall a merevlemezről és DVD-ről párhuzamosan olvas be adatokat.
Ennek követlen velejárója, hogy az Xbox 360-as Titanfall-t nem lehet teljesen egészében a merevlemezre installálni, mármint: konkrétan nincs ilyen lehetőség, a lemezre szükség van, a játék hallhatóan használja is, de (szerencsére) nem pörgeti vadul és állandóan. A fentiekből következik, hogy a HDD megléte is szükséges, erre megy egy részleges, de kötelező install. Ha nincs merevlemezed, az baj, mert a játék nem hajlandó a szükséges 1.2 gigát a belső flash memóriába pakolni, azaz a 4GB-os Xbox 360 modell (bővítés nélkül) a Titanfall szempontjából használhatatlan.
A másfajta textúrakezelésből következik az a különbség a Titanfall Xbox 360 és Xbox One / PC verziói között, amit még avatatlan szemek is kapásból észre fognak venni. Mivel a játékban (elsősorban pilótaként) viszonylag gyorsan lehet haladni, a HDD / DVD néha nem képes lépést tartani a sebességgel, és egy új területre beugorva pár másodpercig a dicsőséges Nintendo 64-es korszakot idéző textúrákkal szembesülsz egyes tárgyakon.
A Bluepoint magához a pálya-geometriához láthatóan nem nagyon nyúlt hosszá, ott van minden, ami a nagytesókban is ott van, még a hasonló portolási manővereknél gyakran első áldozatul eső növényzetet is sikerült korrektül áthozni. Lecserélték viszont a X1/PC verzió bevilágítását, a dinamikus fények helyett statikus, beégetett megoldást kapunk - ettől az Xbox 360 verzió egy fokkal világosabb, ellenben egy fokkal kevésbé részletgazdag lett. A felbontás frontján is kötettett kompromisszum, a platformon ideálisnak tekinthető 720p helyett kénytelenek leszünk megelégedni az 1040*600-al.
Ha megnézed a fenti videót (a Digital Foundry mér képfrissítést), láthatod, hogy az Xbox 360 változat fps-átlaga 46.5, ami papíron teljesen jónak tűnik. Rossznak semmiképpen sem, rossz, de az átlag ebben az esetben úgy jön ki, hogy a játék a 25 és 55 képkocka per másodperc tartományban bármikor, bármit képes produkálni, a képfrissítés úgy hullámzik, mint az Adria azon a fiatalkori nyáron, mikor Róbert barátommal úgy döntöttünk, hogy egy nyikorgó lélekvesztő és két korhadt lapát segítségével tekintjük meg a nudistastrandot a szomszéd szigeten.
A hullámzás direkt következménye a képtörés, méghozzá bőségesen. A magam részéről nem vagyok túlérzékeny a képtörésre, de a Titanfall-nál eléggé az arcodba mászik, egy-egy hektikusabb pillanatban már-már úgy tűnt, hogy egy fantomszamuráj szellemkardja vagdossa a képet folyamatosan, jobbról és balról, egyre dühödtebben. A probléma javarészt kiküszöbölhető, van opció a 30 fps-es felső korlát beállítására.
A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy az Xbox 360-as Titanfall azért mégsem egy túl jól sikerült port, a negatívumokat sorolom egymás után. Pedig: ez egy jól sikerült port. Technológiai szempontból nem tökéletes, mint ahogy a többi verzió sem az. Messze nem a legszebb hasonló stílusú játék a platformon, de ezt a sokszor ennyi erőforrást a feladathoz hajítani képes X1/PC változat sem mondhatja el magáról. A Titanfall egy roppant szórakoztató multiplayer árkád-FPS bazi nagy robotokkal, és a kezdők számára is tisztességes sikerélményt biztosító játékmenettel - Xbox 360-on is.