Resident Evil: RevelationsTeszt

Bár egy bölcs mondás úgy tartja, hogy a vásárló a pénztárcájával szavaz, mégis ritkán érezhetjük úgy, hogy aktuális döntésünkkel valóban beindíthatjuk a magunk kis pillangó-hatását, egy kicsit szebbé, szívünknek kedvesebbé formálva a videojáték-ipar kissé elfajzott külsejét. Most azonban itt a lehetőség, hölgyek-urak, a Capcom a kezünkbe adta a döntést: itt az idő, hogy utat mutass egy olyan sorozatnak, amely a gigantikus ambíciók és a nagyravágyó remények ellenére jelenleg a negatív szájreklám végtelenül mély pöcegödrében fetreng. Segíthetsz. Na persze csak akkor, ha azt szeretnéd, hogy a Resident Evil valami olyasmi legyen, mint a Relevations.

Hogy ez mit jelent? Egy olyan játékot, ahol az ellenfelek nem hullajtanak maguk után semmilyen erőforrást. Ahol a muníció körültekintő menedzselése és a megfontolt akciózás valóban a játékmenet szerves eleme. Ahol egy rossz döntés könnyen a különbséget jelentheti élet és halál között. Ahol a tervezők nem riadnak meg attól, ha a játékost adott esetben vissza kell terelni egy korábbi helyszínre, és tudnak élni az így adódó lehetőségekkel. És ahol fegyverdörrenés nélkül is meg tudják mutatni, mit jelent a hátborzongató hangulat. Röviden: a Revelations egy túlélő-horror - olyasvalami, ami a Resident Evil úgy istenigazából nagyon rég nem volt már.

Ízig-vérig azért ő sem az: remekül építgeti ugyan az atmoszférát az úszó kúriaként funkcionáló Queen Zenobia tengerjáró szűk folyosóin, a játék felépítéséből adódóan mégis rendre kénytelen lerombolni azt, hogy aztán újból és újból elölről kezdje a munkát. Mindez persze nem újdonság: megírtuk már a 3DS verzió tesztjében is. Hiába ugyanis a három-négy szálon futó, csavarokkal teli, és ebből adódóan kifejezetten élvezetes sztori, ha az általa diktált felépítés tökéletes ellentetje annak, amire egy stílusbeli címnek szüksége van. Ha egy akciójátékról lenne szó, akkor örvendeznénk, hogy a 15-30 perces epizódok, a rengeteg játszható (és tegyük hozzá: béna) karakter és a folyamatos váltások milyen szuper változatosságot biztosítanak. Ami alapvetően igaz is - csak éppen elhomályosítják a játék egy másik pozitívumát.

A csalódott legyintéseknek azonban nincs helye: a Revelations így is egy határozottan jó játék. És ha eltekintünk a felépítés negatív hatásaitól, valamint attól, hogy az ellenfél-dizájn a sorozat totális mélypontját képviseli a T-Abyss vírus sajnos rossz értelemben szörnyű kreatúráival, akkor vitán felül hiánypotló élményként tekinthetünk rá. Hamis illúzióink persze ne legyenek: ez nem régi Resident Evil, mint ahogy a legalább fél kategóriával több akciót tartalmazó Resident Evil 4 elképesztő minőségi szintjéhez sem érhet fel, mégis megvan a helye napjaink kínálatában. Méghozzá egy egyre jobban porosodó, ám sokak számára talán mégis ezért csábító polcsarkon.

NAGYGÉPES LÁTVÁNY

A Revelations eredetileg 3DS cím, ám ez nem igen látszik rajta: a szuper 3D-effektnek ugyan búcsút inthetünk, de a látványra így sem lehet panasz - a Capcom aktuális MT Framework-variánsa ismét remekül teljesít. És bár kiemelkedőt - akár még minimális szinten is - igazságtalan lenne tőle elvárni (nem is tud ilyen nyújtani), mindenképpen elismerésre méltó, hogy egy 3DS játék ilyen jól tud kinézni a nagygépeken is.

Voksolásra fel: ha szeretnéd, hogy a Resident Evil egy kicsit visszatérjen a gyökerekhez, mintsem egy jó interaktív mozi, egy közepes akciójáték és egy gyenge túlélő-horror keverékeként rombolja saját szobrát, akkor itt az ideje, hogy szavazz a pénztárcáddal. Mert a Revelations ugyan másodjára sem váltja meg a világot, arra azonban bőven van elég jó, hogy a borzongás szerelmesei elégedetten mutathassanak irányt: inkább valami ilyesmit szeretnénk, kedves Capcom!

A játék 3DS verziójáról készült bővebb tesztünket itt olvashatjátok!