Kétféle embernek nem ajánlom ezt a bejegyzést: 1. aki érzékeny a káromkodásra 2. akit egyáltalán nem érdeklek Ha egyik csoportba sem tartozol, akár a továbbra is kattinthatsz.
Az ok, amiért ezt a bejegyzést írom, az, hogy el vagyok tiltva a barátnőmtől. És a második ok meg az, hogy hat hét bizony sok idő.
De kezdjük is az elején!
Adél (a barátnőm, ha nem esett volna le) anyja alapjáraton nem rossz fej, csak néha (mindig) átmegy büdös kurvába, és ez történt most is. Történt ugyanis, hogy a drága anyósjelöltem (értsd: kurva) tudta nélkül vettünk a barátnőmnek egy WLAN routert - természetesen Adél saját pénzéből. A szerelés után viszont elfejeltettük kidobni a dobozt, amit a barátnőm gyökér öccse (akire már vár egy kiadós verés - 5 éves) szépen megtalált.
Tudom, hogy most mire gondoltok: hogy-hogy nem a routert találták meg? Úgy, hogy ez a ringyó az IWIW-en kívül nem ért semmihez. A Wordhöz se. Ezért aztán nem fog a gép hátuljában nyúlkálni (oda rejtettük magát a cuccot).
Azt, hogy az elkövetkező hat hetet hogy terveztem kibírni, ne kérdezze senki - még én se tudom. De a teljes izolációt (értsd: személyes találkozás / MSN / telefon) primitív módszernek tartom. Líviát meg egy ringyónak.
Bocs, ha nem jött be a sok káromkodás, emiatt remélem, nem vesztem el a kiemelést. Kissé magam alatt vagyok.
BW